részletes keresés
nyomtat

megoszt

Erdélyi Néprajzi Múzeum (az egykori Redut), Kolozsvár
Utolsó frissítés:  2014-10-24
Szerző:  P. Kovács Klára
Lektorálta:  Kovács András


A műemlék adatai
Cím: Memorandumului utca 21. sz., Kolozsvár
Kód: CJ-II-m-B-07407
Datálás: 16–17. sz., 1810-1812

Történeti adatok

A Habsburg-uralom erdélyi berendezkedésének első lépéseként a fejedelemség legjelentősebb várai a császári csapatok hatalmába kerültek. Ezzel a folyamattal párhuzamosan, illetve ezt követően került sor a hatalomátvétel hivatalos okmányainak, a Balázsfalvi-szerződésnek (1687), utóbb pedig a Lipóti Diplomának (1691) a kidolgozására és aláírására. A megszálló csapatok elszállásolási nehézségei, illetve annak a ténynek a felismerése, hogy Kolozsvár városfalai elavultak, s régen nem felelnek meg a korabeli haditechnika követelményeinek, egy új, modern erődítmény építését tette szükségessé. Ilyen körülmények között került sor a kolozsvári Fellegvár felépítésére a 18. század elején. Az új erődítmény helyét a várostól északra húzódó, Kőmál dombon jelölték ki, amely a Szamos és a Nádas patak völgyei közé ékelődve, kelet-nyugat irányban emelkedik, mintegy 60 méterrel a város fölé.

 

A Fellegvár tervét Giovanni Morando Visconti (1652-1717), itáliai származású hadiépítész dolgozta ki 1712-ben. Az építész 1691-ben érkezett Erdélybe, két év elteltével pedig kinevezték a Fejedelemségben állomásozó császári csapatok főépítészének. Ebben a minőségében több erdélyi várat felmért, új erődítmények felépítésére tett javaslatokat és készített terveket, s elkészítette Erdély térképét is, amelyet 1699-ben ki is nyomtattak Szebenben. A térkép keretét a fejedelemség legjelentősebb várainak általa felmért alaprajzaival és látképeivel díszítette Visconti. Ezek között láthatjuk Kolozsvár városfalának alaprajzát is, persze, akkor még a Kőmálra tervezett új erőd nélkül.

 

Visconti valószínűleg 1712 elején készítette el a helyszíni felméréseket, ugyanazon év nyarán pedig már az erődítmény tervét is elkészítette, s jóváhagyás végett elküldte a bécsi hatóságoknak. Az említett terv Kolozsvár térképét ábrázolja, a várostól északra pedig a javasolt, Vauban-típusú citadella alaprajzát jelöli. Visconti egy szabálytalan ötszög alaprajzú erődítményt tervezett, amelynek könnyebben megközelíthető - keleti, északi nyugati - oldalait több külső védművel szándékozott erősíteni. Az új vár és a korábbi városfal kapcsolatát a nyugati és keleti oldalon egy-egy fallal oldotta volna meg. Visconti tervét 1713 februárjában fogadta el a Bécsi Haditanács és elnöke, maga Szavojai Jenő látta el saját kezű megjegyzéseivel a tervet, amelyben az építendő vár fontosságát is kihangsúlyozta: felügyelnie és védenie kellett Kolozsvár városát és lakosságát.

 

A konkrét építkezés csak 1715-ben kezdődött el, 1717 körül azonban, valószínűleg Visconti halála (1717) miatt is, elakadt, majd 1721-1723 között folytatódott. A munkálatok végül 1735-ben fejeződtek be. Kolozsvárnak a 18. század közepe táján készült térképén megfigyelhető az új erődítmény, amely valamelyest különbözik a Visconti-féle tervtől. Betartották a szabálytalan ötszögű alaprajzot, egyszerűsítették viszont a külső védművek rendszerét, és lemondtak arról az elképzelésről is, hogy a városfallal összekapcsolják. Földből készült védművei voltak a citadellának, 1-1 olaszbástya a négy sarkán, illetve egy félbástya a délnyugati oldalon. Ezeket egyszerű, földből emelt kötőgátak kapcsolták össze. Szárazárok húzódott a bástyák előtt, amelyet egy fedett út és vársík (glacis) követett tovább kifele. A déli oldalon, amely a domb meredek lejtőjének köszönhetően védettebb volt, elmaradt a külső védművek kiépítése. Az északnyugati kötőgát előtt egy ravelint is kialakítottak. A várnak három kapuja volt, kelet, észak és nyugat felé. A citadella belsejében a helyőrség ellátására többek között kaszárnya, parancsnoki épület, fegyvertár és élelmiszer raktár épült. A vár két kapuja és néhány belső épület fennmaradt napjainkig.


A műemlék leírása

A Néprajzi Múzeumnak otthont adó épület napjainkban két szárnyból áll: az utcával párhuzamos, a kétemeletes főhomlokzatot is magába foglaló szárny, s a rá merőleges, a telek nyugati szélén hátranyúló traktus. Az impozáns főhomlokzat a klasszicista stílus jegyeit hordozza, a földszinten 9, az emeleteken pedig 10 tengelyre tagolódik. A középső 6 tengelyt (a földszinten csak ötöt) rizalit emeli ki a homlokzat síkjából. A sávozott felületű földszinti regisztert erőteljes párkány zárja le. Sávozott lizénák keretelik a felső szintek 2-2 szélső tengelyét. A központi rizalitot két szintet replica watches átfogó pilaszterekkel tagolták. Egyszerű kőkeretes, egyenes záródású ablakok határozzák meg a főhomlokzat tengelyeit. A rizalit emeleti ablakait, a többitől eltérően, ékes vakolattükrök hangsúlyozzák. A főhomlokzat középtengelyében nyílik a félköríves záródású, kő kapukeret.

 

Kiemelt zárókövében a renoválásra utaló M[uzeul] E[tnografic] 1959 feliratot olvashatjuk. Az épület nyeregtetejének nyugati végére, a 19. század közepe táján egy kis tornyot építettek. 1843-ban ide helyezték át az éppen lebontott Monostor-kapu óráját. Az épület udvar felőli homlokzatai csupán két szintesek. Az emeleti helyiségek előtt pillérekre támaszkodó, félköríves árkádos folyosó húzódik. A nyugati szárny földszintjének két végén hasonló árkádos nyílásokat találunk. A földszint helyiségeit egyszerű donga, illetve hevederes dongaboltozatok borítják. Az emeleti termeket síkmennyezetekkel fedték. Az épület alatt késő középkori pince húzódik. Ennek dongaboltozatai és félköríves záródású, késő gótikus kőkeretei az újkori palotát megelőző, 16. századi lakóházak maradványai. A kapu gangjának nyugati falába másodlagosan befalazott - napjainkban vakolattal takart, csak a falkutatási jelentésekből ismert - szintén késő gótikus keret továbbá arra is utal, hogy korábbi epületmaradványokkal kell számolnunk. Ugyancsak a kapualjba falazták, a korábban már említett, reneszánsz kapukeretet is. A frízét replica watches díszítő címerpajzsban a B. F. monogram és egy 17. századi évszám 16[.]4 számjegyei olvashatók.

 

 

Az 19. század közepe táján készült felmérési rajzok alapján megállapítható, hogy az épület eredetileg egy harmadik traktussal is rendelkezett, amely a fő szárnnyal szemközt, a déli oldalon húzódott. Ezt 1937-ben bontották le, helyére pedig utóbb iskola épült. A fő szárnyhoz hasonlóan, ez is árkádos folyosókkal nézett az udvar fele. Az egykori Vigadó utca felőli szárnyában, az említett 6 tengelyes homlokzati rizalit mögött, alakították ki a két szintet átfogó magasságú, karzatos nagytermet (az egykori báltermet, Tanz Saal). Ez kelet és nyugat felől egy-egy replica watches kisebb, boltozott teremmel szomszédos.

 

A néprajzi múzeum kiállítását a nagyterembe, a vele szomszédos két kisebb terembe, továbbá az utca felőli traktus zárt, árkádos folyosójába rendezték be.


Válogatott irodalom
Debreczeni László: Az 1953. évi kolozsvári műemlék-összeírás építéstörténeti eredményei. In: Emlékkönyv Kelemen Lajos születésének nyolcvanadik évfordulójára. Kolozsvár. 1957. 231, 234.
B. Nagy Margit: Stílusok, művek, mesterek. Kriterion. Bukarest. 1977.
Kelemen Lajos: Művészettörténeti tanulmányok. II. Bukarest. 1982. 155.
Mircea Ţoca: Clujul baroc. Cluj-Napoca. 1983.
Lőwy Dániel-Demeter V. János-Asztalos Lajos: Kőbe írt Kolozsvár. Emléktáblák, feliratok, címerek. Kolozsvár. 1996, 88-90, 262-263.
Gaal György: Kolozsvár kétezer esztendeje dátumokban. In: Dáné Tibor Kálmán et. al. (szerk.): Kolozsvár 1000 éve. Kolozsvár. 2001. 376-435.
Kovács Kiss Gyöngy: Kolozsvári bálok a bécsi kongresszust követő években. (1815-1820). In: Uő.: Megidézett múlt. Tanulmányok, forrásközlések. Kolozsvár. 2008. 95-120.



Eszmecsere a szócikkről