Utolsó frissítés: 2014-10-24
Szerző: P. Kov�cs Kl�ra
Lektorálta: Kov�cs Andr�s
Kód: CJ-II-m-B-07407
Datálás: 16�17. sz., 1810-1812
A Néprajzi Múzeum, az egykori Redut, a történeti városmagon belül helyezkedik el, az egykori Bel-Monostor (ma Memorandumului) utcában, a F?tért?l északnyugatra. Az utca fel?li szárny helyén a 16. században három ház sorakozott, amelyeknek homlokzati hossza egyenként 10 m körüli lehetett. A három ház valamelyikét a 17. században szépítették, újították, amit a kapualjba másodlagosan befalazott reneszánsz k?keret, valamint a földszinti boltozatok egy része is igazol. A 18. században egyesíthették a három házat, az így keletkezett épület, fennállása során több funkciót töltött be. A 18. században és a 19. század elején a város legfontosabb szállója, a Fehér Ló vendégfogadó m?ködött benne. II. József uralkodása idején (1780-1790) a hatalom katonai nevel?intézet céljára vette igénybe az épületet, a várost így igen fontos jövedelemforrástól fosztva meg. 1794-ben sikerült visszaszereznie a városnak a fogadót. Ezt követ?en, a századfordulón az épület nagy átépítéseken esett át. Ezekben a munkálatokban olyan jelent?s építészek vettek részt, mint Joseph Leder, Kindt Mihály, Georg Winkler, Anton Kagerbauer. Ezek során a fogadót egy tágas, két szintet átfogó magasságú, karzatos bálteremmel b?vítették. Kialakítása Joseph Leder (1749-1814), bajor származású építész, stílusára utal. Leder 1810-1812 között maga is bérelte a szállót, és ugyanakkor az ? tervei alapján építették fel a déli szárnyat.
A 19. században a Redut nevet viselte az épület, amely a francia vigadó, táncterem jelentés? redoute-ból származik. A reprezentatív nagyterem a városi elit báljainak legrangosabb színhelyévé vált, kizárólagos rendezési joggal bírt replica watches álarcosbálok vonatkozásában. Az „úri és polgári" közönséget tizenkét tagú, szerz?dtetett zenekar szórakoztatta a 19. század elején, a belépti díj kifizetése mellett pedig gyakran a városi szegénység megsegítésére is gy?jtöttek pénzt a bálozóktól. Az elitbálokon kívül a Redut nagy számú résztvev?t befogadó bálterme számos nevezetes kulturális és történelmi eseménynek adott otthont a 19. század folyamán. 1848-ban az erdélyi országgy?lés itt mondta ki az uniót Magyarországgal, az esemény 50 éves ünnepére pedig emléktáblát helyeztek el az épület homlokzatán, amelyet 1919-ben eltávolítottak. 1859-ben az Erdélyi Múzeum-Egylet (utóbb Egyesület) alakuló gy?lése zajlott a teremben, 1885-ben replica watches pedig ugyanitt alakult meg az Erdélyi Magyar Közm?vel?dési Egylet. A kaputól balra elhelyezett emléktábla az 1894-ben, a Redutban zajlott, „Memorandum-perr?l" emlékezik meg. 1897-ben a városban itt vetítették az els? mozgófilmet. 1925-ben a város 25 évre a hadseregnek adta ki a Redut épületét, replica watches ahol tiszti kaszinót létesítettek. Az Erdélyi Néprajzi Múzeum 1958-ban költözött a Sétatérr?l ebbe az épületbe.
A Néprajzi Múzeumnak otthont adó épület napjainkban két szárnyból áll: az utcával párhuzamos, a kétemeletes f?homlokzatot is magába foglaló szárny, s a rá mer?leges, a telek nyugati szélén hátranyúló traktus. Az impozáns f?homlokzat a klasszicista stílus jegyeit hordozza, a földszinten 9, az emeleteken pedig 10 tengelyre tagolódik. 
A középs? 6 tengelyt (a földszinten csak ötöt) rizalit emeli ki a homlokzat síkjából. A sávozott felület? földszinti regisztert er?teljes párkány zárja le. Sávozott lizénák keretelik a fels? szintek 2-2 széls? tengelyét. A központi rizalitot két szintet replica watches átfogó pilaszterekkel tagolták. Egyszer? k?keretes, egyenes záródású ablakok határozzák meg a f?homlokzat tengelyeit. A rizalit emeleti ablakait, a többit?l eltér?en, ékes vakolattükrök hangsúlyozzák. A f?homlokzat középtengelyében nyílik a félköríves záródású, k? kapukeret.
Kiemelt zárókövében a renoválásra utaló M[uzeul] E[tnografic] 1959 feliratot olvashatjuk. Az épület nyeregtetejének nyugati végére, a 19. század közepe táján egy kis tornyot építettek. 1843-ban ide helyezték át az éppen lebontott Monostor-kapu óráját. Az épület udvar fel?li homlokzatai csupán két szintesek. Az emeleti helyiségek el?tt pillérekre támaszkodó, félköríves árkádos folyosó húzódik. A nyugati szárny földszintjének két végén hasonló árkádos nyílásokat találunk. A földszint helyiségeit egyszer? donga, illetve hevederes dongaboltozatok borítják. Az emeleti termeket síkmennyezetekkel fedték. Az épület alatt kés? középkori pince húzódik. Ennek dongaboltozatai és félköríves záródású, kés? gótikus k?keretei az újkori palotát megel?z?, 16. századi lakóházak maradványai. A kapu gangjának nyugati falába másodlagosan befalazott - napjainkban vakolattal takart, csak a falkutatási jelentésekb?l ismert - szintén kés? gótikus keret továbbá arra is utal, hogy korábbi epületmaradványokkal kell számolnunk. Ugyancsak a kapualjba falazták, a korábban már említett, reneszánsz kapukeretet is. A frízét replica watches díszít? címerpajzsban a B. F. monogram és egy 17. századi évszám 16[.]4 számjegyei olvashatók.
Az 19. század közepe táján készült felmérési rajzok alapján megállapítható, hogy az épület eredetileg egy harmadik traktussal is rendelkezett, amely a f? szárnnyal szemközt, a déli oldalon húzódott. Ezt 1937-ben bontották le, helyére pedig utóbb iskola épült. A f? szárnyhoz hasonlóan, ez is árkádos folyosókkal nézett az udvar fele. Az egykori Vigadó utca fel?li szárnyában, az említett 6 tengelyes homlokzati rizalit mögött, alakították ki a két szintet átfogó magasságú, karzatos nagytermet (az egykori báltermet, Tanz Saal). Ez kelet és nyugat fel?l egy-egy replica watches kisebb, boltozott teremmel szomszédos.
A néprajzi múzeum kiállítását a nagyterembe, a vele szomszédos két kisebb terembe, továbbá az utca fel?li traktus zárt, árkádos folyosójába rendezték be.
B. Nagy Margit: Stílusok, m?vek, mesterek. Kriterion. Bukarest. 1977.
Kelemen Lajos: M?vészettörténeti tanulmányok. II. Bukarest. 1982. 155.
Mircea ?oca: Clujul baroc. Cluj-Napoca. 1983.
L?wy Dániel-Demeter V. János-Asztalos Lajos: K?be írt Kolozsvár. Emléktáblák, feliratok, címerek. Kolozsvár. 1996, 88-90, 262-263.
Gaal György: Kolozsvár kétezer esztendeje dátumokban. In: Dáné Tibor Kálmán et. al. (szerk.): Kolozsvár 1000 éve. Kolozsvár. 2001. 376-435.
Kovács Kiss Gyöngy: Kolozsvári bálok a bécsi kongresszust követ? években. (1815-1820). In: U?.: Megidézett múlt. Tanulmányok, forrásközlések. Kolozsvár. 2008. 95-120.