részletes keresés
nyomtat

megoszt

Egykori irgalmasrendi templom, Nagyvárad
Utolsó frissítés:  2010-06-01
Szerző:  Kémenes Mónika


A műemlék adatai
Cím: Republicii(Fő) u. 33.
Kód: BH-II-m-B-01079
Datálás: 1754-1760

Történeti adatok

A nagyváradi Őrzőangyaloknak szentelt római katolikus kápolna az irgalmasrendiek számára épült a 18. század derekán.

 

A betegápoló irgalmas testvérek nagyváradi letelepítése Gyöngyösi György, váradi kanonok (1735-1760) nevéhez és részben Forgách Pál, váradi püspök (1747-1757) személyéhez kötődik. Gyöngyösi György, váradi kanonokról tudjuk, hogy 1750-től ágyban fekvő beteg, életének utolsó 10 évét így tölti, valószínűleg ez a szerencsétlen tény is hozzájárult, hogy különleges szociális érzékenységgel fordult a betegek, elhagyatottak iránt. Több adat is utal a kanonok azon szándékára miszerint betegeket befogadó szegényekházát szeretett volna alapítani Nagyváradon. Ennek a nemes szándéknak Nagyvárad akkori római katolikus püspöke, Forgách Pál olyan egyházszervezeti keretet ajánlott, mely egyben egy új szerzetesrend váradi letelepedését tette lehetővé, ugyanakkor biztosabb garanciát is jelentve további önálló működéséhez. A már említett Betegápoló Irgalmasrendről van szó, mely magyar földön 1650-ben telepedett meg, s a 18. század végén már nyolc rendházuk és ispotályuk működött.

 

A nagyváradi letelepítésük érdekében Forgách Pál püspök 1753 január 8-án kelt levelében odaadományozza azt telket, ahol Gyöngyösi kanonok később a templom építéséhez kezd.
A templom építésére vonatkozóan több egykorú dokumentumban is találunk közvetett utalásokat: Gyöngyösi végrendeletében valamint leveleiben, melyeket Forgách püspökhöz írt, ezekben a capellae erigendae, azaz az építendő templomról beszél. 1755-ös levelében már a templom főoltárának készítését említi, később a templom liturgikus eszközeiről gondoskodik. Gyöngyösi 25.000 forintból és természeti javakból álló alapítványát júl. 21-én, halála előtt öt nappal tette az irgalmas szerzet javára. 1760. júliusában érkezett Nagyváradra - az új püspök, Patachich Ádám (1759-1776) és Barkóczy Ferenc egri (1745-1761) püspökök engedélyével - Balthasar Franciscus, egri irgalmasrendi alfőnök-orvos és Pacificus Lipcsei alamizsnagyűjtő.


A műemlék leírása

Az arányos templom különlegessége a hajójához képest keresztirányban elhelyezett elliptikus alaprajzú kupola,, mely az épület külső formáját is meghatározza. A hajó északi oldalán emelkedő főhomlokzaton az erőteljes tagozású főpárkány fölött, a hajlított ívű volutás oromfalat két négyzetes alaprajzú kis torony veszi közre. Alaprajzi elrendezésének a két boltszakaszos szentély és az egyenes vonalú orgonakarzat között emelkedő kupolatér centrális jelleget kölcsönöz. A belsőt a kupolatér fülkéi teszik mozgalmasabbá, megvilágítása a hajó, a szentély és a főhomlokzat viszonylag kicsi ablakain keresztül történik.

 

A belső függőleges tagolását és a terek egységesítését az enyhén kiugró félpilléreken nyugvó, körbefutó főpárkány biztosítja. Az elliptikus kupolaboltozat, szerkezeti és falazási nehézségei miatt nyilvánvaló, hogy különlegesebb építészeti kihívást jelentett. Ezen ritkább térforma, a keresztirányba helyezett elliptikus kupola megoldását, amit először Bernini alkalmazott a római Sant Andrea al Quirinalenál, később szívesen adaptálta az osztrák építészet is, melynek egyik legsikerültebb példajaként az 1737-ben emelt bécsi Nepomuki Szent János kápolna említhető. Szintén elliptikus kupola fedi a pécsi domonkos templom, budapesti Szent Anna római katolikus plébániatemplom, a pozsonyi Szent Háromság trinitárius templom és a győri karmelita templom centrális tereit is, de a nagyváradi irgalmasrendi templom alaprajzi elrendezésének legközelebbi párhuzamát egy valamivel távolabbi példa, a valeci Trojce-kastély, 1728-ban épült kápolnája képezi.

 

A templom tervezőjére vonatkozóan nem rendelkezünk semmilyen adattal, annyi bizonyos, hogy a kivitelezésben a nagyváradi püspöki építkezéseken dolgozó olasz kőművesmesterek is dolgoztak.
A kupolát kazettás boltozat képzetét keltő látszatarchitektúra illetve az előtte megjelenített, Köpenyes Madonna és az oltala alatti népes kíséret díszíti. A Madonna a belépővel szemben tárja szét a köpenyét, úgy a főalak, mint a köpenye alatt felsorakoztatott alakok a kupola szegélye mentén az ellipszis kerületének több mint felén húzódnak végig, fölöttük koronázó és harsonázó angyalok alakjaival. Bíró József, a műemlék első ismertetője, az 1930-as években az egyik mellékoltár mellett levő, ma már nem olvasható feliratot (A Rupp/ akadem. Maler/von Wien/ 1867 gemalt), mint a kupolakifestés mesterét és keltezését oldotta fel.

 

1948-ban a rendházat államosították, a templom berendezését széthordták. Az egykori berendezésből jelenleg csak a főoltár felépítménye és a faragott szószék található a templomban. A Szent Kereszt tiszteletére és az irgalmasrend alapítójának, Deo-i (Istenes) Szent Jánosnak szentelt mellékoltárok titulusairól csak leírások alapján tudunk.

 

A főoltár felépítménye, a szentély két félpillérje mellett a szentélyfalhoz simuló, pillérkötegek előtt emelkedő magas oszlopokból áll, melyek volutás oromzatot tartanak. Itt gazdag fodrozású felhők között a keresztet tartó Krisztus és a földgömbre támaszkodó Atyaisten alakjait helyezték el. Az oltár architektonikus részleteit visszafogott, de finom, kecses volutás kosárdíszek díszítik. Fennmaradt az alapítónak, Gyöngyösi kanonoknak 1755-ben Forgách Pál püspökhöz írt levele, melyben közli, hogy a templom oltárát a képpel együtt 25 aranyért már elkészíttette. A nagyváradi egykori ferences templomban található Őrzőangyalokat ábrázoló kép, melyet az irgalmasrendiek templomából vittek át, feltehetően az egykori főoltárképpel azonos.

 

A templom szószékét Bíró József Nagyvárad legérdekesebb s „legtöbb műbeccsel bíró enemű darab"jának tartotta. A szószék különleges tömegét valójában a megszokott szereplők, az evangélisták szimbólumainak megnövelt arányú formái szabják meg. A szószékkosár, mintha Lukács evangélista jelvénye, az ökör hátán emelkedne, a mellvédről az angyal (Máté) és az oroszlán (Márk) nagyméretű alakjai hajolnak ki. János evangélista jelképe, a gömbön álló, széttárt szárnyú saskeselyű a szószékkoronán kapott helyet. A mellvéden a két alak között elhelyezett domborművön a Csodálatos halászat jelenetének egyszerű keretbe komponált ábrázolása látható, mint az igehirdetés allegóriája.
A hajó íves vonalú falaihoz igazodó, virág és indadíszes belső oldallappal ellátott padjait ma a nagyváradi volt ferences templomban csodálhatjuk.

 

A templom berendezéséről a kevés fennmaradt emlék alapján is elmondhatjuk, hogy egy egységes ikonográfiai programot követ, mely elsősorban az elesettek, elhagyatottak, betegek gyámolítását hirdeti és ígéri a főoltár Őrzőangyala és a kupolafestés Mater misericordiánusa által. Ehhez igazodik az életét e célból feláldozó rendalapító, Istenes Szent János alakja és a Szentkereszt oltár által közvetített földi halál fölötti győzelem gondolata.

 

A templom nyugati oldalhomlokzatához L formájában húzódó egyemeletes, kétmenetes térelrendezésű kolostorszárny csatlakozik, melynek boltozott helyiségeit a korház, gyógyszertár és a rendház igényeinek megfelelően alakították ki a 18. század 60-70-es éveiben.


Válogatott irodalom
Bíró József: Nagyvárad barok és neoklasszikus művészeti emlékei, Budapest, 1932.
Nicolae Sabău: Contribuţii la cunoaşterea arhitecturii baroce din Oradea. CRISIA XIV. 1984.
Péter I. Zoltán: Mesélő képeslapok. Nagyvárad 1885-1915. Bp., 2002.
Péter I. Zoltán: Nagyvárad 900 éves múltja és épített öröksége (Trecutul de 900 de ani al Oradiei şi moştenirea construită), Budapest, 2005
Agata Chifor: Oradea barocă. Oradea, 2006.



Eszmecsere a szócikkről