megoszt

Az Alsó Piactér északkeleti részén a mai Polgármesteri Hivatal helyén állott egykor a régi Udvarhelyszék hivatali központja. A Szék háza 1733-ban Gyulaffy László főkirálybírósága idején épült, amely Dóczy Lajos leírása alapján „szép nagy kőoszlopos, boltíves, földszintes épület volt". 1828-ban ezt az épületet Ugrai László tervei szerint átalakították. Egy 19. század végi fényképfelvételen egy emeletes, héttengelyes, U alaprajzú épületet láthatunk, ez adott otthont Udvarhelyszék levéltárának és az ún. „sessio-házban", a puritán kinézetű, gerendás mennyezettel és deszkapadlóval ellátott nagy tanácsteremben tartották a székgyűléseket. 1876-ban a megyésítés után a Szék házból Megyeháza lett, de maga az épület változatlan maradt. Alig több mint egy évtizeddel később kezd megfogalmazódni Udvarhelyen egy új, tágasabb és kényelmesebb vármegyeház építésének az igénye. Az 1888. június 18-iki rendkívüli megyei közgyűlés első kérdése az új megyeház építésének ügye volt, e tárgyban pedig Daniel Gábor főispán elnökletével egy bizottság is alakult, de a munkálatok tényleges elkezdése csak hét év múlva következett a régi épület lebontásával. 1895 tavaszán az építtető bizottság a régi épület lebontásával nyert területet kicsinek vélte, ezért, hogy már a tervezésnél a megnövelt hellyel számolhassanak, telket akart vásárolni. A Pálfy Ferenc tulajdonában lévő szomszédos telek megvásárlása azonban meghiúsult, így Sztehlo Ottó építész tervei szerint az eredeti területen kezdődött el az építkezés. Az építési felirat szerint Ferenci Endre főmérnök felügyelte a kivitelezést. Eredetileg a millennium évére tűzték ki az épület átadását, de erre csak 1897. június 26-án kerülhetett sor. Ekkor leplezték le az új vármegyeháza szomszédságában a millenniumi emlékoszlopot is.

A megyeháza főtér felőli főépületének földszinti részét úgy tervezték, hogy azok üzlethelyiségek létesítésére bérbeadhatók legyenek. Nem sokkal megépülése után, 1901 márciusában Daniel Gábor az üzlethelyiségek felszámolását és az épület eredeti rendeltetésének megfelelő használatát kezdeményezi. Kéri a vármegyeház második emeletét alispáni lakásnak átalakítani, az ott lévő irodahelyiségeket pedig a földszintre kívánja költöztetni. Ekkor falazzák be a főtérre néző üzletek bejáratait és kirakataiat és alakítják át ablakokká. Az átalakítás 15 000 koronába került. A helyi sajtó 1902 májusában már arról számol be, hogy a földszinti bolthelyiségek hivatali helyekké való alakítása megtörtént.

A következő évtizedekben sor került a főtér és az új megyeháza környezetének rendezésére is. A Piacteret két részre osztó református templom szomszédságában különböző céhépületek voltak, amelyek jelentősen rontották a városképet és az új vármegyeházára való rálátást. A céhépületek, a vásáros bódék és a városháza lebontása akadályokba ütközött, 1916-ban azonban a céhépületek egy tűzvész következtében megsemmisültek, rá két évre pedig a városházát is lebontották. Ekkor a városközpont áttekinthetővé vált, elkezdődött a főtér parkosítása és azóta a vármegyeháza elegáns épülete is jobban érvényesül.

A napjainkban a Polgármesteri Hivatalnak otthont adó épületegyüttes eklektikus főhomlokzata a főtérre néz. Az U alaprajzú főépület falsíkjából középrizalit emelkedik ki, melybe három félköríves kapun juthatunk be. A középrizalit első emeletén található az ablakaival a főtérre nyíló tanácsterem, mellette jobbra pedig a polgármester dolgozószobája. A főépület háta mögé - a különböző irodáknak helyet adó - emeletes, tíztengelyes épületszárnyakat emeltek, ezek folyosóin juthatunk el a téglalap alakú udvar végét lezáró, a Szent István dísztermet magába foglaló emeletes épületbe.
A főépület főtér felőli homlokzatára elsősorban a kompozíciós egység jellemző. A választékos épületelemek pontos arányszerkezetű elosztást biztosítanak a központi- és sarokrizalitos, háromszintes épületnek. A rizalitok alsó szintjét a félköríves bejárati- és ablaknyílások közötti rusztikus kialakítás jellemzi, feljebb a homlokzatot a két szintet átfogó volutás, fűzérdíszes pilaszterek tagolják vertikálisan. Rendkívül gazdag kiképzésűek az ablaknyílások, amelyeket a középrizalit első emeletén az ablak-könyöklők alatt kecses gyámkövekre nehezedő baluszteres erkélyek díszítenek, fölül pedig tört ívű oromzattal zárulnak (amelyre a két szélen allegórikus alakok domborművei fekszenek). A középrizalit eleganciáját a koronázópárkány fölötti baluszteres attika emeli ki, közepén az óraszerkezetnek helyet adó törtíves oromzattal. Az attikát a sarkakon a magas posztamensen álló obeliszk díszek súlyos kompozíciói zárják le.

A főhomlokzat mögé egy belső udvar szerveződik, melyet a már említett, a dísztermet magába foglaló épület zár le. A Szent István díszteremnek helyet adó négyszög alaprajzú, emeletes épületbe egy háromárkádos kiképzésű előcsarnokon keresztül jutunk be. A főhomlokzaton az árkádok által képzett ívháromszögekben medalionokat helyeztek el. Az előcsarnokot baluszteres attika zárja le, kétoldalt pedig egy-egy négyszöghasáb alakú tornyocska fogja közre, a jobb oldali toronyból lépcső vezet a karzatra, amelybe az udvar felől három félköríves (orom)ablak engedi be a fényt. A karzatot végül egy díszes oromfal koronázza, melyen - tévesen - az építkezések befejezését jelölő 1896-os évszám figyelhető meg. A dísztermet a földszinten balra az esketőterem, az emeleten pedig a levéltár helyisége határolja. Rendkívül jól sikerült a terem belső dekorációja is, amely teljes összhangban van a külső homlokzatok díszítésével és tagolásával, így a karzat magasságában lévő félköríves ablaknyílásokat és a korintuszi fejezetes pilaszterek által elválasztott vakárkádsort szemlélve a külső homlokzatok nyílásainak formái köszönnek vissza. Folytathatjuk a sort a vakárkádsor alatt végigfutó karzattal, melyet fából készült báboskorlát díszít. A mennyezetet 15 (fogrovatos belső díszű) kazettával ékesítették, amelynek egyik központi darabján - feltehetően - egy nimfa látható, amint bal kezében egy fáklyát, míg jobb kezében Udvarhely vármegye címerét tartja. A képet - szignója alapján - Veres Mátyás festette 1896-ban.

címkék

beszúr más oldalra