Szerző: Mihály Melinda
Kód: CJ-II-m-B-07470
Datálás: 1843–1846
A mai épület helyén egykor a város első ismert tanácsháza állt. Az épület minden bizonnyal készen állhatott a XVI. században, mert a város egyik 1537-re keltezett forrása már tanácsházként említi. A reneszánsz stílusú, kétszintes épület földszintjén a százférfiak, emeletén a szenátorok üléseztek. Főhomlokzatát a számos latin nyelvű szentencián és szállóigén kívül gazdagon festett figurális dísz, a Törvényt, az Igazságosságot, a Halált és a Pallosjogot ábrázoló emblematikus kompozíciók, valamint a Szász Egyetem, Báthory Gábor és I. Rákóczi György fejedelem festett címerei borították.
A városház a XVIII. század végén új kifestéssel gazdagodott, tanácstermében 1795 körül Veress Mátyás, a korszak egyik legtehetségesebb erdélyi festője megfestette a hét szabad királyi város címerét és a különböző jelmondatokkal kiegészített Igazság allegóriáját. A tanácsház több alkalommal is leégett, először a Veress-féle kifestést megelőzően, 1775-ben, majd az 1798-as nagy tűzvész annyira megrongálta, hogy felmerült egy új ingatlan felépítésének gondolata. Terve és költségvetése már a következő évben elkészült, viszont az Aedilis Directio, az erdélyi építési hatóság, javaslatára, telekgondok és anyagiak hiánya miatt a régi tanácsház helyreállítása mellett döntöttek. Az 1826-os földrengés következtében azonban a régi épület olyan állapotba került, hogy már a tanácsüléseket sem lehetett benne megtartani. Ugyanazon évben Winkler Görgy, a városban gyakran foglalkoztatott építőmester tervet és költségvetést is készített az új tanácsház felépítésére.
A pénzhiány miatt kialakult hosszas huzavona után végül csak 1840-ben kezdték el a munkálatokat, az építkezés céljából lebontandó középkori városfalak és bástyák kőanyagát is a költségvetésbe számítva. Winkler eredeti tervének módosításához a Münchenben tanult Böhm Jánost és a bécsi, olaszországi, majd német földön tanulmányokat végzett Kagerbauer Antalt kérték fel, majd utóbb úgy döntöttek, hogy a Kagerbauer Antal által készített terv alapján építtetik meg az új tanácsházat, aki végül 24.324 ezüstforintért elvállalta a munkát. Kagerbauer rusztikázott, félköríves nyílásokkal megnyitott főhomlokzat és a hármas kapunyílással ellátott terve az európai romantika jellegzetes megnyilvánulásának számító müncheni Rundbogenstil típusú épületek egyik igen korai erdélyi példája, mely lényegében a firenzei korareneszánsz paloták alaprajzi és épületplasztikai megoldásait veszi át. Az új városházát 1845-ben avatták fel, építőmesterét kiváló érdemeinek elismeréseként ünnepélyesen és díjmentesen a városi polgárok sorába iktatták.
Kolozsvár Főterének délkeleti sarkát uralja az elegáns, héttengelyes homlokzatú városháza épülete. Az U alaprajzú épület a Király (Brătianu) utcáig kinyúló telek északi oldalán fekszik, melynek nyugati szélén csaknem a hátsó utcáig érnek az épület utólagosan hozzátoldott helyiségei. Az épület rusztikázott felületű főhomlokzatát félkörívesen záródó nyílások törik át, középtengelyében a földszinten háromnyílású bejárat, az emeleten széles, kovácsoltvas mellvédű erkély látható, melyet voluta alakú, masszív kőkonzolok támasztanak alá. A homlokzat főpárkánya fölötti attikát a város tölgyfalevéllel koszorúzott, háromtornyos címere koronázza.
Az épület csehsüveg boltozattal fedett, három hosszanti téregységből álló kapualját dór oszlopokkal váltakozó pillérek tartják, melyekre triglifes-metopés díszítésű párkányok támaszkodnak. Az épületbelső reprezentatív tereit a barokkos, kőurnákkal tagolt, szalagfonatos mellvéddel díszített főlépcső, a félköríves vakárkádokkal díszített központi előtér és a nagyterem képezik. Az előtér és az egykor amfiteátrumszerűen kiképzett nagyterem falain aranyozott babérkoszorúk domborművei utalnak az épület közcélt szolgáló funkciójára. A lépcsőforduló északi falát az 1840-es években lebontott középkori városfalakból származó, Báthory Kristóf vajda (1581) és I. Rákóczi György fejedelem (1641) korabeli építési emléktáblái díszítették, melyeket az 1980-as években a kolozsvári Történeti Múzeum kőtárába szállítottak.
Jakab Elek: Kolozsvár története. III. Budapest 1888. 566-567, 925-939.
Balogh Jolán: Kolozsvár műemlékei. Budapest 1935. 10.
Bíró József: Erdély művészete. Budapest 1941. 150.
Kovács Gyula: Kolozsvár városháza. Kolozsvári Szemle. 1943. 3. sz.
Pataki Jenő: A régi tanácsház és főbírók. Kolozsvári Szemle. 1943. 4. sz.
Debreczeni László: Az 1953. évi kolozsvári műemlék-összeírás építéstörténeti eredményei. In: Emlékkönyv Kelemen Lajos születésének nyolcvanadik évfordulójára. Szerk. Bodor András et alii. Bukarest-Kolozsvár. 1957. 242.
B. Nagy Margit: Stílusok, művek, mesterek. Művészettörténeti tanulmányok. Bukarest 1977. 77-78, 153-155.
beszúr más oldalra
települések
Apanagyfalu Arad Aranyosgerend Aranyosmóric Aranyospolyán Árkos Bere Beszterce Bethlen Biharvajda Bonyha Brassó Cegőtelke Csicsókeresztúr Csíkkarcfalva Csíkszentkirály Csíkszereda Csomaköz Dés Déva Erzsébetváros Farnas Felsőbánya Gyalu Gyergyószentmiklós Gyulakuta Hadad Harina Kalotadámos Kaplony Kékesújfalu Kerlés Kézdivásárhely Királynémeti Kolozsborsa Kolozsvár Lippa Madéfalva Magyargyerőmonostor Malomárka Marosvásárhely Medgyes Mezőörményes Mezőzáh Micske Nagybánya Nagyenyed Nagykároly Nagysajó Nagyvárad Őraljaboldogfalva Retteg Sáromberke Sepsikilyén Sepsiszentgyörgy Somkerék Szalárd Szamosújvár Szászlekence Szászrégen Szásztörpény Szatmárnémeti Székelyhíd Székelykeresztúr Székelyudvarhely Szépvíz Tasnád Temesvár Torda Torockószentgyörgy Vadász Vajdahunyad Vajdaszentivány Válaszút Vermes Vizakna Zilah
