Szerző: Emődi Tamás
Kód: HR-II-m-A-12836.03
Datálás: 1758
Kétmenetes alaprajza egy nagy, hossznégyzet alaprajzú központi helyiség köré északról és délről szerveződő két-két helyiségből, a nyugati főhomlokzata előtt kiugró későbbi előcsarnokból és a keleti oldalról csatlakozó két utólagos toldaléktérből áll.
A telek délnyugati részén elhelyezett kapun közelítőnek először a két déli helyiség díszes, külső homlokzatai tárulkoznak fel. A lábazatot változatos profilú párkány választja el. A lépcsőzetes, íves szélű sarokkváderezés által tagolt homlokzatokat gazdag profilú vakolatkerettel ellátott füles díszű ablakok törik át. A köténymezőben redőzött kendő által két karikára fűzött változatos virágcsokor helyezkedik el plasztikus stukkója helyezkedik el.
A félköríves záródású fülkében álló Szűz Mária szoborral díszített nyugati homlokzatnak a kiugró előcsarnokától északra húzódó része valamint az északi és keleti homlokzatok szerény kiképzésűek. A különböző méretű, egyeneszáródású szalagkeretes ablakok által áttört falsíkokat egyszerű lizénák keretezik és gazdagon profilált koronázópárkány zárja le. A hódfarkú cseréppel fedett tetőszerkezeten egy új és egy korábbi, szép profilú kémény emelkedik.
A délkeleti helyiség alatt húzódó, szegmensíves hevederívekkel tagolt pincehelyiség ablaka a déli homlokzatra nyílik, jelenleg a keleti homlokzatról közelíthető meg egy modern pincelejáraton keresztül. Eredetileg a nyugati homlokzatról nyíló bejárat vezetett ide, egy hosszú dongaboltozatos pincefolyóson keresztül. Ezt a lejáratot a kiugró előcsarnok építése miatt meghosszabbították egy hasonlóan modern lejárattal.
A délkeleti és északnyugati helyiségeket fiókos dongaboltozat fedi, a többi helyiségben síkmennyezet található. A délnyugati helyiség mennyezetét kartusokba szerkesztett, növénydíszes stukkóminta díszíti. Ugyanezen helyiség két ablakának mély rézsűjében vázából kinövő virágcsokrot ábrázoló polikróm falkép látható. A helyiség nyugati bejárata fölött, szegmensíves záródású, profilozott vakolatkeretbe elhelyezett építési emléktábla az 1756-os évszám mellett Sikó József plébános építtető nevét is megörökítette.
A 18. század közepi építkezést a vizitációs jegyzőkönyvek is nagyon szűkszavúan említik. Az építkezés előtti, 1721-es évből származó vizitációs protocollum még a jó állapotban lévő plébániaházról és melléképületeiről emlékezik meg. Az 1817, 1823, 1831-ből származó jegyzőkönyvek változatlanul az építtető nevét és az évszámot jegyzik fel, valószínűleg az emlékkő alapján, további információt nem tartalmaznak.
A déli és a nyugati homlokzatot díszítő gazdag, szimmetrikusan szerkesztet, fűzérdíszen csüngő dekorációk stílusa a tágabb térségben a 1780-1800-as években tért hódító, későbarokk stílusirány egy külön vonalának a copfstílusnak a díszítővilágára jellemző. Valamikor a századfordulón, vagy a 19. század elején végzett átalakítások alkalmával készült stukkók egyediségét növeli, hogy hasonló stílusú és azonos minőségi szintet képviselő külső homlokzati stukkódísszel nem találkozunk a település központjában, a 18-19. században kialakuló keleti részek polgári lakóházainál.
beszúr más oldalra
települések
Apanagyfalu Arad Aranyosgerend Aranyosmóric Aranyospolyán Árkos Bere Beszterce Bethlen Biharvajda Bonyha Brassó Cegőtelke Csicsókeresztúr Csíkkarcfalva Csíkszentkirály Csíkszereda Csomaköz Dés Déva Erzsébetváros Farnas Felsőbánya Gyalu Gyergyószentmiklós Gyulakuta Hadad Harina Kalotadámos Kaplony Kékesújfalu Kerlés Kézdivásárhely Királynémeti Kolozsborsa Kolozsvár Lippa Madéfalva Magyargyerőmonostor Malomárka Marosvásárhely Medgyes Mezőörményes Mezőzáh Micske Nagybánya Nagyenyed Nagykároly Nagysajó Nagyvárad Őraljaboldogfalva Retteg Sáromberke Sepsikilyén Sepsiszentgyörgy Somkerék Szalárd Szamosújvár Szászlekence Szászrégen Szásztörpény Szatmárnémeti Székelyhíd Székelykeresztúr Székelyudvarhely Szépvíz Tasnád Temesvár Torda Torockószentgyörgy Vadász Vajdahunyad Vajdaszentivány Válaszút Vermes Vizakna Zilah
