Szerző: Paşca, Mircea
Lektorálta: Veress Boglárka (fordította)
Kód: BH-II-m-B-01087
Datálás: 1903–1905
A görög katolikus püspöki palota sorsának alakulása mindig szorosan kötődött a Nagyváradi Görög Katolikus Püspökséghez és annak püspökeihez. A nagyváradi románság vallásos- és nemzetiségi életének központjaként, ez az épület kiemelkedő történelmi fontossággal bír.
Az új palota alapítója Demetrie Radu (1861-1920) püspök volt, aki 1897 és 1903 között a ludasi görög katolikus egyház püspöke volt, 1903-tól 1920-ig pedig Nagyváradon látta el ugyanezt a feladatot. Váradi püspökként új épületeket emeltetetésével, a régiek felújíttatásával, és a püspökség vagyonának gyarapításával foglalkozott. Demetrie Radu a román kultúra bőkezű támogatója volt, a nagyváradi és belényesi iskoláknak nagy pénzadományokat juttatott. Hasonlóképpen pártfogolta a románság kulturális és nemzetiségi megmozdulásait. A románság érdekeinek magyarországi képviselőjeként, politikusként is tevékenykedett. 1914-ben jelen volt az aradi magyar-román békeszerződés megkötésénél. Az 1918. december 1-én, Gyulafehérváron megszervezett Nagy Nemzetgyűlés társelnökeként, részt vett az Egyesülés előkészítésében. Az Egyesülés megvalósulása után a Román Parlament jogi szenátoraként Nagyvárad legfontosabb személyiségeinek sorába emelkedett. 1920. december 8-án, a Román Parlamentet érintő bombamerénylet áldozataként halt meg.
1900 és 1912 között ifj. Rimanóczy Kálmán (1870-1912) Nagyvárad legfontosabb építésze és sikeres vállalkozója volt. Számos megrendelést kapott különböző stílusú, és változatos funkciójú épületek tervezésére. Nagyvárad épületei közül többek közül a következők köthetők a nevéhez: Pénzügy-igazgatósági palota, 1899-1900, Fő u. 35. sz.; Városháza, 1902-1903, Szent László tér 1. sz.; Ideg- és Elmegyógyászati Kórház, 1902-1903, Kórház u. 26. sz.; Szentlélek kiáradása római katolikus plébániatemplom, 1903-1905, Sal Ferenc u. 1. sz.; Ifj. Rimanóczy Kálmán palotája, 1903. k., Úri u. 3. sz. (1921-től az ortodox püspökség székhelye); Görög katolikus püspöki palota, 1903-1905, Szent László tér 3. sz.; Moskovits-palota, 1904-1905, Fő u. - Széchenyi tér 2. sz.; Id. Rimanóczy Kálmán palotája, 1905, Fő u. - Széchenyi tér 1. sz.; Nagyváradi Takarékpénztár, 1906-1907 (1912-ben kibővítették), Brémer tér 4. sz.; Ügyvédi Kamara székháza, 1908-1909, Korona u. 1. sz.; Apolló palota, 1912-1914, Fő u. 12. sz.
A görög katolikus püspöki székhely épületének több periódust számláló megvalósulása, egészen a 18. századig nyúlik vissza. A jelenlegi palota helyén egy római katolikus plébánia épülete állt, amely a Széchenyi téren emelt Szent László plébániatemplom lelkésze lakhelyéül szolgált. 1748-ban a nyolc szobás ház Meletie Kovaci (a római katolikus püspök vikáriusaként, ő felelt a görög katolikus egyházközségekért) tulajdonába került, és attól fogva az ő székhelyéül szolgált az épület. 1778-ban Moise Dragoş, Nagyvárad első kinevezett görög katolikus püspöke, egy emelettel bővítette az épületet. Az 1836-os tűzvész során a ház erőteljesen megrongálódott. Helyreállítását követően, 1875-ben, Ioan Olteanu püspök a homlokzatok renoválása után, egy újabb szárnnyal bővítette az épületet. Az új szárnyban irodákat alakítottak ki, és itt kerültek elhelyezésre az egyházmegye levéltári anyagai is.
Demetrie Radu püspök már 1903. augusztus 16.-i beiktatását megelőzően felkérte ifj. Rimanóczy Kálmánt, hogy a régi palota felújítása mellett, készítse el egy új épület terveit is.
Rimanóczy a püspöki palotára vonatkozóan, két, egymástól valamelyest különböző tervvel állt elő. Az első, 1903 augusztusában készített tervrajz, úgy alaprajzi rendszerében, mint a homlokzatok kiképzésében, eltér a megvalósított későbbi tervtől. A második terv 1903 szeptemberéből származik. Ez megtartotta az épület elrendezésének koncepcióját, de az építész az előző tervhez képest, lényeges változtatásokat eszközölt rajta.
Az új palota építésekor megőrizték a régi püspöki palota jelentősebb részeit. A régi épület részleges lebontási munkálatai 1903. augusztus 10-én kezdődtek meg. 1903 novemberében már álltak az új épület falai, és a fedéssel is végeztek. 1904-ben elvégezték az épület külső- és belső munkálatait, 1905-ben pedig sor került a belsők dekorálására. Az avatóünnepséget 1905. június 11-én tartották.
A kommunista rezsim bevezetését követően, 1948-ban a püspöki palotát az állam elkobozta. 1952-ben a Népművészeti Iskolát, illetve a Városi Könyvtárat költöztették az épületbe (később a Tartományi-, majd Megyei Könyvtárat helyezték ide). 1992-ben a görög katolikus püspökség visszakapta az épületet, és 2005-2006-tól újra használatba vette.
A görög katolikus püspöki palota a Szent László téren (régebben Kispiac) található. E körül a tér körül, a Sebes Körös és a Pece patak között fekvő területen alakult ki az Újváros. A 18. századi Nagyvárad legjelentősebb épületei a Kispiacon álltak. A városháza helyén a 18. században a római katolikus püspökség székhelye magasodott. Ezzel szemben építették fel a Szent László plébániatemplomot. Az 1714-ben épült Fekete Sas csárda, a mai Fekete Sas palota helyén állt. A tér ugyanazon oldalán épült fel a város első ortodox temploma, a Máriának szentelt Holdas templom. A görög katolikus, Szent Miklós egyházatyának szentelt katedrális, a Szent László tér és a Magyar (később Beöthy Ödön) utca sarkán kapott helyet. A 19. század közepétől kezdődően, a Szent László tér fokozatosan a város központjává vált. Azokat az épületeket, amelyek a mai tér arculatának meghatározói, a 20. század elején emelték: az új városháza, a görög katolikus püspöki palota, a Fekete Sas palota (1907-1908), a Bihar Megyei Kereskedelmi, Ipar- és Termény Hitelbank (homlokzati kialakítása 1914-ből származik), valamint a Moszkovits palota (1910-1911) a tér legimpozánsabb épületei.
Az 1903 szeptemberében készült terveknek megfelelően az irodák, az ügyvitel szervei, a püspökség levéltára, illetve a kanonokok szobái, a püspöki palota földszinti részén helyezkedtek el. Az emeleten a fogadóterek, azaz a nagy szalon, az ebédlő, a gyűlésterem, és egy kisebb szalon kaptak helyet. Az egykorú, 1920-as leírások szerint a levéltár, az északi oldalon elhelyezkedő termekben a könyvtár, az irodák, és az egyházkerület adminisztrációjához fenntartott helyiségek foglalták el a földszinti részt. Az emeleti részen kaptak helyet „a püspök szép szobái, melyeknek ablakai a Szent László térre néznek, a gyűlésterem, amelyben az egyháztanács plenáris üléseit és az egyházköri zsinatokat tartja, és az ezekhez kapcsolódó szobák, a püspök magas rangú vendégei számára". „A püspök szalonjai, úgy ahogy azt ilyen helyeken illik, a legszebb bútorokkal vannak berendezve, az egymásba nyíló szobákon áthaladva pedig könnyen a gyűlésterembe juthatunk. Régen az összes váradi püspök portréja ki volt akasztva ebben a teremben, de 1919. január-márciusi betörésükkor, a bolsevikok mind elpusztították ezeket". (Petre Dejeu)
A palota az eklektika szellemében készült. Az első terv a neogótikát választotta az épület domináns stílusává, azonban a második terv esetében ez már nem így történt. Az elkészült épület a romanika, a bizánci építészet, a neogótika, és a szecesszió motívumvilágából vett elemek ötvözetét mutatja. A bizantin stíluselemek a keleti ortodox világgal való kapcsolatot hívatottak felidézni.
A palota főhomlokzata a Szent László térre, mellékhomlokzata a Pavel utcára néz. A vízszintesen négy regiszterre tagolt épület legalsó szintjét a rózsaszín márványlapokkal fedett aljzat jelenti (az Episcop Pavel utcára néző oldalon az aljzatnak a profilig történő bevakolása következtében, a márványlapokkal fedett rész alacsonyabb). A földszinti rész egyszerű, minden díszítést nélkülöző felületének vakolása gyengén szabdalt, rusztikus kiképzést utánoz. A harmadik regiszternek megfelelő gazdagabban dekorált első emeletet egy párkányzat választja el a földszinttől. A negyedik regisztert a váltakozó magasságú attika alkotja.
A két homlokzatot a sarkon elhelyezett kompozíció tagolja, melynek kúp alakú sisakkal fedett toronyszerű eleme növeli az épület lendületességét, és az abból sugárzó monumentális hangulatot. Ez a saroktorony a legmagasabb eleme az épületnek. Ezt a pontot alapul véve a két szárny magassága folyamatosan csökken.
Az aszimmetrikus Szent László téri homlokzat hét tengelyre tagolódik. A baloldalon elhelyezkedő toronyszerű épületrész, valamint a homlokzaton bal irányba elmozdított, a nagy szalon helyét is jelző rizalit, a monumentális arculat megteremtését szolgálják. A rizalittól jobbra az épület további három tengelye látható.
A szintén aszimmetrikus, de egyszerűbb kiképzésű Pavel utcai homlokzat jobb oldalán fedezhető fel a toronyszerű, egy tengelyt meghatározó épületrész. A második nagy szalon elhelyezkedését három nagyméretű ablak jelzi. A homlokzat bal oldali része mögött húzódik a nagy szalon. Ezen a részen a kilenc tengelyre tagolható épület alacsonyabb és egyszerűbb kiképzésű.
A kevéssé díszített belső udvar sokkal visszafogottabb. A Pavel utcára merőleges épületszárny udvarra néző oldalának emeleti részén, a kápolna helyét egy háromoldalú zárt erkély jelzi, melynek födése gúla alakú.
A gazdagon díszített eklektikus belső helyiségei elrendezésükben különböző történelmi stílusok jegyeit hordozzák magukon. A földszinti gangot stukkódíszek teszik érdekesebbé, és itt helyezték el az építész nevét megörökítő táblát is. A leggazdagabban díszített terek az emeleten találhatók: a nagy, két emeletnyi magas előcsarnok és az oda vezető lépcsőfeljáró, a Pavel utcára néző nagy terem, az épület sarkán elhelyezkedő négyszög alaprajzú terem, a Szent László térre néző nagy terem, a nagy szalon és a kis szalon, mind különös gonddal kiképzett terek. Ezekben a helyiségekben különböző dekorációs elemek jelennek meg: intarziás parkett, különféle falburkolatok, stukkódíszek, festett díszítések, porcelán- és csempekályhák, vitrók. Az udvari szárnyban található kápolnát, 1925-ben Augustin Pall festette ki bizánci stílusban. Mivel a kápolnát azóta többször is újrafestették, az eredeti dekoráció csak részben őrződött meg.
Dejeu, Petre : Aşezăminte culturale din municipiul Oradea şi judeţul Bihor. Oradea, 1926.
Dejeu, Petre : Instituţii culturale din Oradea Mare şi judeţul Bihor. Oradea, 1937.
Gerle János-Kovács Attila-Makovecz Imre: A századforduló magyar építészete. Budapest, 1990.
Pașca Mircea: Palatul Episcopal Greco-Catolic din Oradea. Oradea, 2009.
Pașca, Mircea: Habitatul orădean la începutul secolului al XX-lea. Teză de doctorat, coordonator ştiinţific prof. univ. dr. Ioan Godea, Oradea, Universitatea din Oradea, 2008.
Péter I. Zoltán: 3 secole de arhitectură orădeană. Oradea, 2003.
Péter I. Zoltán: Nagyvárad 900 éves múltja és épített örörksége. Budapest, 2005.
Péter I. Zoltán: Városvédő írások. Nagyvárad, 2003.
Radu Iacob: Istoria Diecezei Române Unite a Orăzii Mari. Oradea, 1930; 1932.
beszúr más oldalra
települések
Apanagyfalu Arad Aranyosgerend Aranyosmóric Aranyospolyán Árkos Bere Beszterce Bethlen Biharvajda Bonyha Brassó Cegőtelke Csicsókeresztúr Csíkkarcfalva Csíkszentkirály Csíkszereda Csomaköz Dés Déva Erzsébetváros Farnas Felsőbánya Gyalu Gyergyószentmiklós Gyulakuta Hadad Harina Kalotadámos Kaplony Kékesújfalu Kerlés Kézdivásárhely Királynémeti Kolozsborsa Kolozsvár Lippa Madéfalva Magyargyerőmonostor Malomárka Marosvásárhely Medgyes Mezőörményes Mezőzáh Micske Nagybánya Nagyenyed Nagykároly Nagysajó Nagyvárad Őraljaboldogfalva Retteg Sáromberke Sepsikilyén Sepsiszentgyörgy Somkerék Szalárd Szamosújvár Szászlekence Szászrégen Szásztörpény Szatmárnémeti Székelyhíd Székelykeresztúr Székelyudvarhely Szépvíz Tasnád Temesvár Torda Torockószentgyörgy Vadász Vajdahunyad Vajdaszentivány Válaszút Vermes Vizakna Zilah
