nyomtat

megoszt

Mária-oszlop, Kolozsvár
Utolsó frissítés:  2011-06-08
Szerző:  Kovács Zsolt


A műemlék adatai
Cím: 1989 December 21 sugárút 134.
Kód: CJ-III-m-A-07813
Datálás: 1744–1746

Történeti adatok

Az erdélyi katolikus arisztokrata elit egyik legjelentősebb képviselője, gróf Kornis Antal és felesége, Petki Anna, emeltette, valószínűleg hálából az 1738-1744 között Kolozsváron is pusztító pestisjárvány elmúltával. Az emlékmű elkészítésére a megrendelő a kor legjelentősebb erdélyi szobrászával, az ekkor már Kolozsváron lakó Schuchbauer Antallal 1744. szeptember 7-én kötött szerződést. A szerződésben foglaltak értelmében az ellenreformáció kora közép-európai emlékanyagának számos példájából jól ismert jellegzetes köztéri emléket szeretett volna készíttetni Kornis, a szerződés szövege szerint a szoborcsoport máig fennmaradt központi eleme mellett többek közt 15 szentnek az oszlop körül elhelyezett szobraival, és mintegy a saját megrendelői szerepének a hangsúlyozásaként, a családja címerállatát megjelenítő 3 unikornis fekvő alakjával. Az emlékmű történetének máig legnagyobb rejtélye, hogy elkészült-e egyáltalán a szerződésben foglalt grandiózus szoborcsoport, vagy, az időközben jelentkező esetleges anyagi gondok miatt az eredeti elképzelésről lemondani kényszerültek. Szintén kérdéses, hogy a Kornis család legjelentősebb birtokközpontjának számító Szentbenedek kastélya előtt máig fennmaradt két fekvő unikornis szobor, melyek a XX. század elejéig a kolozsvári ferences templom szintén Kornis Antal építtette Loretói kápolnájának bejáratát őrizték, eredetileg nem ehhez a kolozsvári köztéri szoborhoz készültek-e? A megbízható írott források hiányában nehezen eldönthető kérdések mellett tény, hogy az említett szerződésben a szobrász 2 éves határidővel szerződött, így a kolozsvári emlékmű, 1746 előtt semmiképp se állhatott.

 

Története során több javításon is átesett, például 1844-ben. Mai helyére ideológiai megfontolásokból került. Miután 1957-58-ban jelentős anyagi ráfordítással felújították, a következő évben, az egyetemi hallgatóság új szellemben való nevelését jelenlétével úgymond akadályozó emlékművet lebontották, és két évi hányódás után, mai helyén, a szentpéteri templom szentélye mögött, állították fel. Az utóbbi években felmerült az eredeti helyére való visszaállítás igénye is.


A műemlék leírása

Kolozsvár városának első köztéri emléke, amely eredeti helyén, az egykori jezsuita templom, a hozzá csatlakozó kolostor, a Convictus Nobilium és Báthory-Apor szeminárium épületei által övezett hangulatos városi tér barokk jellegének egyik meghatározó eleme volt.

 

A kolozsvári Mária-oszlop teljes mértékben követi e barokk emléktípusnak a 18. század első évtizedeiben Közép-Európa szerte elterjedt megoldásait. Lépcsőzetesen kiképzett hatszögletű posztamensre támaszkodik az emlékmű központi eleme, az alapformájában szintén hatszögű, korintoszi fejezetes pillérforma, melyen a Szeplőtelen Szűz (Immaculata) szoboralakja áll. A posztamens lépcsőzetes kialakítású, két jól körülhatárolható, párkányok által határolt egységgel. Alsó részének oldalain lépcsőket képeztek ki, ugyanott a hatszögű alapforma sarkait akantuszlevéllel és volutákkal díszített kiugró elemek támasztják meg. Második szintjének sarkaira akantuszlevéllel és volutákkal díszes íves szobortalapzat került, amelyeken az archív felvételek tanúsága szerint az ötvenes években még urnák álltak, de eredetileg minden bizonnyal szobrokat tarthattak. A gazdagon díszített posztamens oldalainak jellegzetes barokk díszítőelemei a dús levél- és kagylómotívumokkal övezett kartusok. A Mária-szobrot tartó pillér attikai lábazatának három sarkánál az egykori angyalszobrok töredékei látszanak. A Mária-oszlopok hagyományos kialakításában Máriára utaló szimbólumokat tartó angyalalakok szoktak kerülni e helyre. A Szeplőtelen Szűz kecses alakjának az égi szférában való elhelyezését a pillér felületére faragott felhőkkel és kerubfejekkel érzékelteti a szobrász, s ugyanez a szerepe a Mária bal keze alatt megjelenő kerubfejnek is. Az emlékmű legszínvonalasabb ábrázolásának tekinthető Mária-szobor az Immaculata ábrázolások hagyományát követi: a gonosz fölött diadalmaskodó Szűzanya a földgömbre tekeredő kígyóra tapos, jobb kezét kecses mozdulattal helyezi szívére, fejét pedig csillagkoszorú övezi (a kovácsoltvasból készült csillagok közül a kolozsvári emléken mindössze egy maradt meg mutatóba).


Válogatott irodalom
Biró József: A kolozsvári Szent Mihály templom barok emlékei. Cluj-Kolozsvár, 1934.
Sabău Nicolae: Metamorfoze ale barocului transilvan, vol I. Sculptura, Cluj-Napoca, 2003. 52-53.



Eszmecsere a szócikkről

Képek

beszúr más oldalra