megoszt

1828 - Brassó román lakosai Vasile Moga püspök közbenjárásával kérnek engedélyt egy kápolna építésére a brassói Búzasoron, melyet a kormány egy olyan telken engedélyez, melynek nincs közvetlen kapcsolata a térrel, 1833 - megépül egy ortodox kápolna egy búzasori ház udvarán, 1895-1899 - megépül a Mária mennybemenetele ortodox templom a városban lakó román kereskedők adományaiból, 1940 - a homlokzati plébánia tornya összedől, 1972 - a torony helyreállítása.

A Mária mennybemenetele templom Brassó főterének a hagyományosan Búzasornak nevezett északi oldalán áll, a házsor mögötti udvaron. A homlokzaton a templomnál jóval díszesebben kialakított, axiális tornyú plébánia jelzi a templom jelenlétét. A plébánia neobizánci jellegű homlokzatának három tengelye közül egyértelműen az enyhén előreléptetett középsőé a főszerep. Földszintjén kompozit márványoszlopoktól tartott háromszög-oromzatos, félköríves kapu nyílik, timpanonjában Mária Platütera ábrázolád. Az axiális torony sokszögű dobját kétosztású csúcsíves ablakok törik át, kolostorboltozat fedi. Az épület három szintjén, ikerablakokra emlékeztető, vastag szemöldökkel hangsúlyozott kettős ablakok nyílnak, a földszinten levő üzlethelyiségek modern kialakítású árkádsorhoz hasonló bejáratai formailag ehhez illeszkednek. A központi bejáraton keresztül keskeny, kerámiából készült, angyalfejes palmettás gyámkövekre lefutó bordás keresztboltozattal fedett folyosóra jutunk, mely a belső udvarra vezet, ahol a templom áll.

A templom hajóból és szentélyből áll. A háromszakaszos, kettős hevederívekkel tagolt cseh boltozattal fedett hajó homlokoldalain nagyméretű, félköríves záródású, kétosztású ablakok nyílnak. A centrális alaprajzú szentélyt csegelyes, tamburos kolostorboltozat fedi. A sokszögű tamburt a külsején apró féloszlopoktól támasztott vakárkádsor tagolja, ahol minden második árkádot ablak tör át. A bejárati rész fölött szintén kolostorboltozattal fedett torony emelkedik, a tamburt ezúttal magas, háromosztású félköríves ablakok tagolják. Ez a torony a főhomlokzat középtengelye fölé növő négyszögű talapzatszerű építmnyen áll. A talapzat homlokzati oldalán a templom építéséről tudósító feliratos tábla van, melyet a templom koronázó párkányába illesztett konzolokon nyugvó, falpillérszerű tagozatok öveznek.

A főhomlokzat középtengelyében nyílik a templom főbejárata: egy fogsorfrízes tört ívvel felülírt, félköríves, két bélletoszloppal és plasztikusan kialakított árkáddal gazdagított historizáló kapuzat, melynek lépcsőit ma utólagosan épített esővédő tető fedi. A bejáratot két kisméretű, félköríves ablak fölött egy Nikopoia Mária, illetve Pantokrátor Krisztus mozaikban kivitelezett ábrázolása és kerek ablaknyílások szegélyezik. A bejárat fölött egy szinte a koronázó párkányig felnyúló, félköríves lezárású hármas osztású ablak nyílik. Az ablak felső felében, három, mérműveket idéző vakmedallion található, az ablak felső ívét pedig vékony stukkószemöldök duplázza. A homlokzat vízszintes tagolását egy az alsó negyedet lezáró golyvázott övpárkány és a díszesen, geometrikus frízzel, palmettákkal és vakárkádsorral kialakított koronázó párkány határozza meg.

A templom belsejében a nyugati bejárat fölött, két boltszakasz szélességében karzat van beépítve, a szentélyrészen áll az ikonosztáz. A diadalív északi pillérén neogótikus formanyelven megalkotott szószék áll. A templom belseje teljes mértékben ki van festve.
A templom az ortodox építészeti hagyományokat a 19. század végén divatos szecesszió, eklektika és historizmus elemeivel ötvözi.

A terveket egy G. Brus nevű építész készítette, aki koncepciójával tudatosan az 1895-ben épült bécsi görög keleti templom modelljét követte. A kivitelezés Martin Stenner kőművesmester, Carl Eicen ács, Rudolf Bernhard kovácsmester, Vasile Popovici asztalosmester és Franz Schmidt keramikus nevéhez fűződik. A faragott, aranyozott szentélyrekesztő, a szószék, a püspöki szék a brassói fafaragó iskola vezetőjének, Kupcsay Jánosnak a munkája. A belsőt teljes egészében borító falképek Hans Bulhardt és Alexandru Vemian művei. Bulhardt (1858-1937) a nagyszebeni evangélikus gimnázium után a bécsi akadémián tanult Eduard von Lichtenfels, Carl Leopold Müller és Hans Makart osztályában. Az 1887-es nagyszebeni kiállításra benyújtott művét a Brukenthal Múzeum vette meg. 1889-ben telepedett le Brassóban, ahol több ortodox és más felekezetű templom kifestésével bízták meg, ikon- és díszletfestőként, valamint restaurátorként dolgozott.

A toronyban levő három harangot a soproni Seltenhofer cég készítette.

Radu Popica: Hans Bulhardt - Tradiţie şi inovaţie în arta transilvăneană. Ţara Bârsei, VI(XVII), ú.f. 2007/6. 151-159.Radu Popica: Hans Bulhardt - Tradiţie şi inovaţie în arta transilvăneană. Ţara Bârsei, VI(XVII), ú.f. 2007/6. 151-159.
http://www.protopopiatul-brasov.ro/cat_biserica_adormirea_maicii_domnului_cetate_protopopiatul_brasov.html

címkék

beszúr más oldalra