nyomtat

megoszt

Vártemplom, Sepsiszentgyörgy
Utolsó frissítés:  2010-04-08
Szerző:  Várallyay Réka–Szőke Balázs


A műemlék adatai
Cím: Str. Cetăţii 1.
Kód: CV-II-a-A-13090, CV-II-m-A-13090.01, CV-II-m-A-13090.02, CV-II-m-A-13090.03, CV-II-m-A-13090.04
Datálás: XIV.- XIX. század

Történeti adatok

 

A középkori Erdély egyik legjelentősebb kereskedelmi útja, a Barcaság felől Háromszékre bejövő vásárút elágazásánál kialakult Sepsiszentgyörgy a történelmi Háromszék és a mai Kovászna megye székhelye, a Székelyföld egyik legkorábban városiasodott települése. Nevét feltehetően templomának védőszentjéről kaphatta.

 

Az írott források 1332-ben említik először, amikor már jelentékeny helység lehetett, hiszen templomának papja, Mihály 15 régi banálist fizetett a pápai tizedszedőknek. Olyan összeget, melyet csak rangosabb települések adóztak abban az időben. Feltételezések szerint Szentgyörgy a városi rangot Zsigmond királytól kaphatta, de biztos írott forrásaink csak a 15. századból bizonyítják a település mezővárosi voltát. Sepsiszentgyörgy első lakóházai a Debren-patak mentén és a vártemplom közötti részen épültek, majd ettől délnyugati és délkeleti irányban bővült tovább a város.

 

A város régi Ópiaca - a mai Kálvin tér - felett északra, egy kiemelkedő terasz peremén magasodik a város egyetlen megmaradt középkori emléke, a vártemplom. Az egykori katolikus templom hívei a XVI. század közepén lutheránus hitre tértek át. 1570-1622-ig a templom gyülekezete unitárius volt, majd 1622-től református.

 

A mai épület helyén, 1332-ben már álló templomról keveset tudunk. A templom északi és déli falának külső felületén a vakolat alól festett szegélydíszek nyomai kerültek elő. Stílusuk alapján a környékbeli XIV. századi falképekkel rokoníthatók.

 

 

Feltehetően a korabeli ferences építészet új vívmányának, az egyhajós, hálóboltozattal fedett teremtemplomnak mintájára, a korábbi templomot 1547-ben Daczó Pál patrónus építtette át a saját költségén - ahogy arra a falkép-töredékek is utalnak, az északi és déli fal egy részének megtartásával. A patrónus személyéről és az építés idejéről az 1658-as és az 1661-es tatárdúlást követően kelt kéregető esperesi levélből tudunk. „Szomorúan említjük az alázatos instantiánkban a Sepsiszentgyörgyi Protestanta Ecclesianak romlását és abban az Isten házának pusztulását, mellyet épített volt maga költségével Isten dicsőségére in Anno 1547 a boldog emlékezetű Tekintetes Nemzetes Daczó Pál úr." ( A szöveget Orbán Balázs közölte.)

 

Az igen jelentős védművek ellenére, a tatárdúlásban a lakosság erőteljesen megfogyatkozott, és a templom is megsérült. A már idézett esperesi kéregető levél így számolt be az épület állapotáról: „...ne hadják nyakokba szakadni ez szép templomot, mely is belől egészen bolthajtásos, kívül cserepes; de már a boltok egy darabja a kőkar felett beszakadott, az cserepezése lehullott, meglyukadozott, szarufái és koszorúfái rothadoznak, szakadoznak..."

 

A templom XVII. századi helyreállításáról keveset tudunk. A hajó északi falának nyugati karzatról jól elérhető részén található grafitiken több évszám töredéke vehető ki. Közülük az 1687-es évszám jól kiolvasható. Több felismerhetetlen szövegtöredék áll az orgonakarzat mögött, a keleti falon.
A későbbi évszázadok folyamán több alkalommal földrengés rázta meg a templomot. Az 1728. és 1738. évi földmozgások rombolása súlyos volt ugyan, de a javítások során a templom stílusát nem változtatták. Az 1738-ban megsérült középső várfalat 1786-ban bontatta le az egyház. Köveiből épült II. József idején az egykori német iskola, a mai kántori lak.

 

Az 1802-ik esztendei nagy földrengés következtében a körítőfalak megmaradt részeit is nagy kár érte. Leomlott a templom 1761-ben újjáépült bejárati tornya és a templomhajó gótikus boltozata is. Az 1805-ben befejezett javítás során a hajó boltozatát nem építették újjá, hanem sík mennyezettel váltották fel. Erről a diadalív feletti falmezőben olvasható felirat tanúskodik: „Az 1802-ben Oktober 20-án történt erőss földindulás miatt, ezen minden ember emlékezetnél régibb templomboltozatja is leszakadozván stakaturára építetett." Az új torony 1829-ben készült el, jelenleg négy harangja van. Jelentős változás 1894-ben történt még az épületen, amikor Angster József pécsi orgonakészítő új orgonája számára karzatot építettek a templom keleti részébe. Ezáltal a templom egységes gótikus szentélye sokat veszített eredeti szépségéből.

 

A sok viszontagság ellenére, a vártemplom bástyás körítőfalával, a hozzá kapcsolódó épületekkel, kegyelettel gondozott régi sírokkal és a domboldalban elterülő református temetővel együtt a város egyik legértékesebb és legfestőibb műemlékegyüttese.


A műemlék leírása

Az épület egykori két védőfalából ma már csak egy, tojásdad alakú, szuroköntőkkel és bástyákkal tagolt várfal veszi körbe a templomot. A körítőfal bejárata felett harangtorony áll. A templom egyterű, a szentélyrészben gótikus hálóboltozattal, a hajóban síkmennyezettel, keleti és nyugati oldalán karzattal. Az épület hossza 30 méter, szélessége 9 méter, a falak magassága 8 méter.

 

Az egyhajós, világos gótikus teret eredetileg téglabordás hálóboltozat fedte le a hajó teljes hosszában, melynek bordái homokkőből faragott gyámkövekre támaszkodtak. Ma már csak a szentélyrészen láthatjuk az eredeti boltozatot, a hajó 1802-ben beszakadt mennyezetét síkfödémre cserélték. Az évszázadok során épen maradt gyámkövek közül a poligonális szentélyrész északi sarkában levő kő egyik oldalára férfi, másikra női arcot faragtak, míg a vele szemben levő címerpajzsban Hold alakja látható. A hálóboltozat bordarácsa nem csak az erdélyi példák közül emelkedik ki összetett kompozíciójával. A nagyon sűrű szövésű hálómotívum több boltozattípus elemeit ötvözi. A boltozat „fiókjainak" záródásánál, egy jellegzetesen a bécsi építőpáholy gyakorlatában előforduló motívum jelenik meg. A boltozat középrésze homogén rombuszmezőkből felépülő hálóboltozat, míg a záradékon a sorolt rombuszháló boltozatok csillagmotívumai kaptak helyet. A boltozat csomópontjainak alaprajzi vetületben mérhető 90 cm körüli hossza megfelel a bordás boltozás követelményeinek. A boltozat nagy biztonsággal bordás hálóboltozat, a szerkezet a bordás boltozatok szerkesztési elvei szerint modellezhető. A poligonális szentélyt enyhén csúcsíves diadalív választja el a hajótól. Az épületbelső nagyméretű, csúcsíves ablakokon keresztül kapja a fényt, melyek ívmezejét egykor gótikus mérművek díszítették. Feltehetően az átépítés korából való a templom déli bejáratának homokkőből faragott, pálcatagos ajtókerete is. Késő reneszánsz koronázópárkánya a bejárati előcsarnok bolthajtása miatt csak töredékeiben látható.

 

A Daczók XVI-XVII. századi patronálásának köszönhetően több reneszánsz emlékkel gazdagodott a templom. A szentély déli oldalán, a falba beépítve az 55 évesen elhunyt szentgyörgyi Daczó Ferenc 1602-ben készült sírköve áll. Felső részén a Daczó címer látható - stilizált, indás-virágos késő reneszánsz ornamentika által körülvett mezőben koronából kinövő, jobbjában kardot tartó oroszlán - alatta az elhunyt neve, halálának időpontja. A síremlék latin nyelvű körirata nem olvasható ki teljesen. Kezdősora: Me revocat Patria chara... Újra elszólított engem a drága haza...

 

A XVI. századtól a templomot kettős falrendszerű, árkokkal kiegészített védőmű fogta körbe. Lebontott külső falsávja - mely az Orbán Balázs által közölt fényképen a déli és keleti oldalon még eredeti magasságában áll - alapjaiban ma is követhető. A védőrendszer belső várfala szokatlanul magas volt. Falgyűrűjének nyugati és déli oldalát a fal szintjétől előreugró, ún. külső tornyok erősítették meg. A nyugati torony ma is áll, 1980-ban állították helyre. A déli oldalon, a bejárat felett a hajdani kaputorony helyén áll a mai harangtorony. Terméskőből felrakott falai felfelé elkeskenyednek, külső falát koronázópárkányban végződő széles támpillérek erősítik meg. A várfal védelmi szerkezete, az egykori gyilokjáróra utaló gerendafészkekkel, rézsútosan nyíló szuroköntőivel és lőréseivel a környék többi XV-XVI. századi vártemplomával rokonítható. Kerülete 136 méter, magassága pedig 10, 5 méter.


Válogatott irodalom
Orbán Balázs: A Székelyföld leírása. III. kötet: Háromszék. Pest, 1869.
Gyöngyössy János-Kerny Terézia-Sebestyén József: Székelyföldi vártemplomok. Budapest, 1995.
Tüdős S. Kinga: Háromszéki templomvárak. Marosvásárhely, 2002.

 




Eszmecsere a szócikkről