Szerző: Orbán János
Kód: MS-II-a-A-15569, MS-II-m-A-15569.01, MS-II-m-A-15569.02
Datálás: 1728–1750
A templom bizonyára Valentinus Scherzer jezsuita atya tervei alapján épült. Kivitelező mestere az a Schwalbachból származó kolozsvári kőművespallér, Conrad Hammer, aki a kolozsvári jezsuiták templomának munkálatait is irányította. Hammer az elkövetkező években keresztapaként is többször felbukkan a katolikus anyakönyvekben. Bizonyára a beinduló építkezésnek köszönhetően tűnnek fel épp a húszas évek második felétől kezdődően újonnan érkezett német kőművesek (Andreas Öller, Simon Frey-Klaineder, Matthias Pehm) a plébánia anyakönyvében is.
A plébánia és a templom épülete a marosvásárhelyi főtér (jelenleg Rózsák tere) keleti házsorának északi végén található. A XVIII. században a környezetében lévő épületek kisebb méretei miatt még momumentálisabbnak ható templom a délről a (napjainkra elbontott) régi városháza által lezárt barokk kori főtér képének meghatározó eleme volt.
A jezsuiták Marosvásárhelyen is a tájainkra a bécsi templomuk közvetítésével érkező, a római Il Gesùra visszavezethető alaprajzi típus egy változatát építették meg. Tömegének meghatározó eleme a bécsi jezsuita templomra visszavezethető főhomlokzati toronypár. A főhomlokzatot a tornyok vonalában magas toszkánfejezetes pilaszterek osztják egy szélesebb központi és egy-egy keskenyebb szélső tengelyre. A központi regiszterben nyílik az egyenes záródású, íves szemöldökpárkánnyal hangsúlyozott főbejárat. Ennek két oldalán egy-egy szegmensíves záródású ablak látható - könyöklőpárkányuk a főbejárat záradékvonalával egy vonalban helyezkedik el. Fölöttük három magas, félköríves záródású ablak nyílik: a középső szélesebb, függönyív-szerűen tört szemöldökpárkány zárja; a keskenyebb szélső ablakok fölött pedig szegmensíves szemöldökpárkány látható.
A középső ablak kötényébe stukkóból egymást átlósan metsző horgonyt és keresztet mintáztak, metszéspontjukban sugárzó Jézus-szívvel. A pilaszterek által szegélyezett két keskenyebb szélső tengely tagolása azonos: füleskeretes, egyenes záródású, szemöldökpárkánnyal zárt ajtók vezetnek a toronyba, felettük egy-egy négyzetes bevilágítóablak, majd köríves záródású falfülkékben jobboldalt Loyolai Szent Ignác (a kezében tertott nyitott könyv lapjain A[d] M[aiorem] D[ei] G[loriam] felirat), baloldalt pedig Xavéri Szent Ferenc (kezében kereszt) szobra látható. A szobrok fölött ívelt oldalú ablakok nyílnak. A homlokzat alsó szintjét üres fríz és gazdagon tagolt koronázópárkány zárja, mely a pilaszterek vonalában golyvázódik. A párkány fölé magasodó tornyok oldalait toszkánfejezetes pilaszterek szegik és köríves záródású, szegmensíves szemöldökpárkánnyal koronázott ablakok törik át; a gazdagon tagolt óraíves koronázópárkány alatt kör alakú profilozott keret helyettesíti az órákat. A többszörösen ívelt barokk toronysisak bádogból készült. A toronypár tört ívű párkánnyal lezárt volutás oromzatot fog közre, mely fölé fémből készült IHS monogrammot helyeztek.
A templom alaprajza téglalap alakú. A fiókos dongaboltozatos hajóhoz kétoldalt 3-3 oldalkápolna csatlakozik. A szentély egyenes záródású, kétoldalról sekrestye és kápolna fogja közre, melyek fölött oratóriumot alakítottak ki. A kápolnák és az oratórium felett oldalkarzatok húzódnak mindkét oldalon. A három árkáddal kialakított nyugati karzat mellvédjén stukkódíszek láthatók (itt található az 1869-ben készített Moser gyártmányú orgona). A szentély és az északi kápolnasor alatt kripta húzódik, több fontos helyi katolikus személyiség sírjával.
A monumentális barokk főoltárt 1755-ben Haller János és Daniel Zsófia megrendelésére a korabeli Erdély legjobb szobrászai, a kolozsvári jezsuita templomban is dolgozó Johannes Nachtigall és Anton Schuchbauer készítették. Felépítményét négy, magas lábazaton álló, hatalmas méretű kompozit fejezetes oszlop osztja három regiszterre; az északiban az Újszövetséget, a déliben az Ószövetséget jelképező szobrot helyeztek el. A középső regiszter felső részét csaknem teljesen kitölti a Krisztus megkeresztelkedését ábrázoló nagyméretű főoltárkép. Az alkotót a bécsi Michel Angelo Unterberger (1695-1758) személyével azonosítja a szakirodalom. A főoltárkép feletti gazdagon díszített kagylódíszes kartus hasított mezejének baloldalán a Daniel család (átlőtt nyakú hattyú), jobboldalán pedig a Haller család (nyolcszor vágott mező, arany és ezüst ékekkel, oroszlánokkal) címere emlékeztet a megrendelőkre.
A főltárkép alatti kisebb méretű festmény Máriát ábrázolja a kis Jézussal. A gyermek Jézus a fehér felhőkkel körülvett földgolyón áll, keresztes végű lándzsájával a bolygót körülölelő sárkányt szúrja keresztül. A kék és vörös ruhát viselő Mária bal kezével védelmezően gyermekét tartja, jobb kezével liliomot emel a magasba. A festményt drapériát tartó puttóalakokkal, puttófejekkel és aranyozott volutákkal telezsúfolt mezőben helyezték el. Feszület körül csoportosuló, drapériát tartó puttók, felhők és puttófejek díszítik az alatta elhelyezkedő tabernámulum ajtaját is. Az oltárarchitektúrát gazdagon tagolt, lendületes vonalvezetésű párkány zárja; dinamizmusát az oszlopok vonalában mutatkozó erős golyvázás fokozza. A párkány két szélén egy-egy angyal ül, belső részén egészalakos puttók, szárnyas puttófejek és aranyozott rocaille-motívumok veszik körül a bevilágítóablak elé helyezett, felhőkkel övezett sugárzó Isten-szemet.
A mellékoltárok képeit szintén Michel Angelo Unterbergernek tulajdonítják. Az északkeleti kápolna oltárképén a lovon ülő Szent László vizet fakaszt a sziklából. A középső kápolna oltárképén Szent József látható. A délnyugati kápolnát Nepomuki Szent János tiszteletére szentelték, a szent a feszület előtt térdel. A déli középső kápolna oltárképén Mária Magdolnát láthatjuk a kereszt alatt. Az északnyugati kápolnát Páduai Szent Antal tiszteletére szentelték, ebben jelenleg a szent újabbkori szobra látható, a délkeleti kápolna oltárának barokk keretébe Benczúr Gyula közismert festményének, a Vajk megkeresztelkedésének másolatát illesztették bele, a keretet övező dús növényi ornamentikába foglalt öt kartusban további szentek (Szent Imre, Szent Ágnes, Szent József, Xavéri Szent Ferenc és Loyolai Szent Ignác) alakjait fedezhetjük fel.
Jelentős alkotás a templom barokk szószéke is, melyet Bethlen Miklós és neje, Csáky Krisztina megrendelésére készített 1757-ben a szószéken is dolgozó szobrászpáros. Mellvédjének alsó párkányán a négy evangélista egészalakos ülőszobra látható, mindenikük a saját attribútumával jelenik meg: János a sassal, Lukács a bikával, Márk az oroszlánnal, Máté pedig az angyallal. A gazdagon díszített szószékkoronán ábrázolt puttóalakok közül a Sátán fölött diadalmaskodó Szent Mihály arkangyal alakja emelkedik ki. A korona párkányzatán elhelyezett ovális barokk kartusba hasított lófőpajzsot festettek, jobboldalán vörös mezőben a bethleni Bethlen család címerállatával, a koronás kígyóval, baloldalán zöld mezőben a Csákyak címeréből származó levágott törökfejjel és egy karddal. A dorzálé domborművén feszület körül csoportosuló jezsuita szentek (Loyolai Szent Ignác, Xavéri Szent Ferenc, Borgiai Szent Ferenc, Gonzaga Szent Alajos, Kosztka Szent Szaniszló valamint három másik, keresztet tartó jezsuita) fedezhetők fel.
A főhajó boltozatát 1900-ban ornamentális keretekbe festett neobarokk mennyezetképekkel díszítették. A szentélyben Veronese Királyok imádása című festményének másolata, a fiókokban pedig négy egyházatya képe (Szent Ambrus, Szent Ágoston, Nagy Szent Gergely pápa, Szent Jeromos) látható. A hajó boltozatán Mária mennybevétele, Szent Margit és Szent Erzsébet arcképe jelenik meg, az orgonakarzat fölé egyházi zenére utaló hangszereket festettek. A belső tér kifestése Altenbuchner Henrik és Szirmai Antal (1860-1927) munkája. A templom ólombetétetes festett üvegablakait 1898-ban készíttették a grottau-i (ma Hradek nad Nisou, Csehország) Türcke céggel. Témáik: Szent László vizet fakaszt a sziklából, Magna Domina Hungarorum, Az örmény király megkeresztelése (az oldalkápolnákban), Jézus a kisdedekkel, Immaculata, Szent Péter, Szent Pál. A jelenleg is létezőkön kívül eredetileg egy Szent Cecília és egy Ecce Homo vitró is készült.
Nagy Szabó Ferenc háza, a jelenlegi plébánia
Mint már szó esett róla, a városban berendezkedő jezsuiták a kolostor céljaira 1719-ben megvásárolták a Nagy Szabó Ferenc által 1623-ban építtetett sarokházat, melyet a szárnyak végein fokozatosan bővítettek keleti és déli irányba (az északi szárny végéhez 1974-ben is toldottak egy épületrészt, majd a 2000-ben felavatott Deus Providebit tanulmányi ház megépítésével keleti irányból is lezárták a belső udvart).
Ez a ház a városban létező kevés XVII. századi épület egyikeként érdemel kiemelt figyelmet. Szabálytalan L alaprajzú, kétszintes épület, hattengelyes főhomlokzata az egykori piactér fele néz, a balról számolt harmadik tengelyben nyílik a bejárat. A ház konzolos sarokerkéllyel épült, melyet a XIX. század végére statikai okokból aláfalaztak - eredeti jellegét az 1980-as évek felújítási munkálatai során nyerte vissza. A nyolcvanas évek műemléki felújításai óta a földszint vakolata sávozott, az ablakokat mindenhol profilozott vakolt szalagkeret szegélyezi. Az udvari oldalon a földszinten és az emeleten egyaránt boltozatos folyosók húzódnak (a földszinti folyosót napjainkra felszabdalták). Az építés időpontját (melyet egyébként Nagy Szabó Ferenc emlékirataiból is ismerünk) három feliratos kőtábla is jelzi. Egy a főhomlokzaton, az első tengely és a sarok között található: AVXILIANTE DEO PERFECIT / F Z / 1623 (a második sorban az iniciálék között egy kereszt látható, a négy számjegyet pedig egy kör köré vésték). A második a főhomlokzat első és második tengelye között helyezkedik el, felirata CHRISTUS / 1623. A harmadik az udvar felőli oldalon a negyedik és ötödik tengely között, felirata: 1623.
Nagy Szabó Ferenc a XVII. századi Marosvásárhely ismert személyisége, módos polgár, görgényi udvarbíró volt. Részt vett a különböző erdélyi hadjáratokban, 1614-ben az erdélyi követekkel Konstantinápolyba ment. Az 1650-es években papírra vetett emlékirata Erdély és Marosvásárhely XVII. századi történetének igen becses forrása.
Biró József: A gernyeszegi Teleki-kastély. Budapest, 1938.
Kronbichler, Johann: Michael Angelo Unterberger (1695-1758). Salzburg, 1995.
Man, Ioan Eugen: Târgu Mureş. O istorie urbană de la începuturi până în anul 1850. Târgu-Mureş, 2006.
Márton Judit: A Keresztelő Szent János plébániatemplom története. In: A marosvásárhelyi Keresztelő Szent János plébániatemplom. Marosvásárhely, é.n.
Sabău, Nicolae: Metamorfoze ale barocului transilvan. Volumul II. Pictura. Cluj-Napoca, 2005.
címkék
Nachtigall, Johann, Schuchbauer, Anton , Unterberger, Michelangelo, Scherzer, Valentinus, jezsuita, római katolikus, templom, Marosvásárhely
beszúr más oldalra
települések
Apanagyfalu Arad Aranyosgerend Aranyosmóric Aranyospolyán Árkos Bere Beszterce Bethlen Biharvajda Bonyha Brassó Cegőtelke Csicsókeresztúr Csíkkarcfalva Csíkszentkirály Csíkszereda Csomaköz Dés Déva Erzsébetváros Farnas Felsőbánya Gyalu Gyergyószentmiklós Gyulakuta Hadad Harina Kalotadámos Kaplony Kékesújfalu Kerlés Kézdivásárhely Királynémeti Kolozsborsa Kolozsvár Lippa Madéfalva Magyargyerőmonostor Malomárka Marosvásárhely Medgyes Mezőörményes Mezőzáh Micske Nagybánya Nagyenyed Nagykároly Nagysajó Nagyvárad Őraljaboldogfalva Retteg Sáromberke Sepsikilyén Sepsiszentgyörgy Somkerék Szalárd Szamosújvár Szászlekence Szászrégen Szásztörpény Szatmárnémeti Székelyhíd Székelykeresztúr Székelyudvarhely Szépvíz Tasnád Temesvár Torda Torockószentgyörgy Vadász Vajdahunyad Vajdaszentivány Válaszút Vermes Vizakna Zilah
