Adatbázisban Szövegtárban
nyomtat

megoszt

Szent Miklós plébániatemplom, Székelyudvarhely
Utolsó frissítés:  2010-04-08
Szerző:  Weisz Attila


A műemlék adatai
Cím: Budai Nagy Antal utca, 34–36 sz.
Kód: HR-II-a-A-12898
Datálás: 1787–1791

Történeti adatok

A városközpont fölé büszkén emelkedik Székelyudvarhely Szent Miklósnak ajánlott római-katolikus plébániatemploma s a mellette álló plébániai épületek. A ma álló plébániaépületek magvát az a jezsuita kolostor alkotja, melyet még a XVIII. század elején visszatelepedő atyák építettek, és amely felhasználhatta azt az épületet is, amelyet Sámbár Mátyás jezsuita javíttatott 1651-ben. A homlokzatán látható hatalmas festett napóra latin nyelvű 1832-es kronosztichonja a Jánosi Elek plébános idejében zajló épületújításról értesít. A templom mellett és mögött a temető terül el, számos kereszt- és szív alakú síremlékkel a XVIII-XIX. századból.

 

A mai templomépület előzményéről a szöveges források alapján kevéssé alkothatunk fogalmat, de Johannes Haas 1734-es városrajza megőrizte az épületegyüttes vázlatos formáját. A hajó-szentély térfűzésű, tipikusan középkorinak látszó templomhoz nyugaton egy portikusz járult, s a torony nem a templomhoz, hanem az épületet övező kerítésfalhoz csatlakozott. A torony sisakja négy fiatoronnyal rendelkezett. Könnyen meglehet, hogy ebben az esetben is egy szabálytalan ovális alaprajzú védőfalról és annak kaputornyáról van szó, mint számos székelyföldi település középkori vártemplománál. A XIII. század utolsó évtizedeiben többször feltűnő telegdi esperesi kerület működő egyházi intézményrendszert jelez Udvarhelyszéken, s ennek központja könnyen lehetett a nevében királyi birtokközpontra utaló Udvarhelyen, mely a XII. század vége táján már az odatelepedő székelyek egyik fontos helyévé vált. 1317-ben említik először az udvarhelyi plébánost, Conradust. A pápai tizedjegyzék alapján 1333-ban és 1334-ben az Vduorhel-i István pap nem túl jelentős összeget, hét banálist fizetett. Bár az igen szűkszavú forrásokból nem derül ki, a XVI. század harmadik negyedében Udvarhelyen is végbement a hitújítás, melynek sikere korántsem volt teljes, és elkezdődött a templom fölötti több évtizedes huzavona a reformátusok és a katolikusok között.

 

1563-ban egyenesen a tordai országgyűlés mondja ki, hogy a templomot közösen használja a két felekezet. A Báthory-korszakban, 1592-ben tűntek fel a jezsuiták a városban. Egy 1630-as vallatásban arról beszélnek az 1600 előtti időkre vonatkoztatva, hogy a reformátusok a templom elé kihordták a templom ékességeit és elégették őket. 1600 körül az udvarhelyi vár kapitánya elfoglalja a templomot a katolikusok részére, de 1612-ben a reformátusok - egy másik várkapitány segítségével - visszaszerzik azt. A huzavonák miatt egy fejedelmi bizottság 1630-ban a templomhasználat három évi felfüggesztése mellett döntött, amíg a reformátusok és katolikusok közösen egy új, református templomot építenek. 1637-ben a tornyot magasították, 1651-ben Sámbár Mátyás a templomon is eszközölt javításokat, amit 1661-ben a török-tatár büntető hadjárat után is renoválni kellett. 1702-ben Lakatos István páter említi a Xavéri Szent Ferencnek szentelt oldalkápolnát, s tudni véli, hogy a négy fiatornyos sisakú tornyot a Jézus társaság emelte (tulajdonképpen csak magasította) harangok és egy óra számára. Lelkesen írja le a templom szépségeit: Ez a Szt. Miklós templom három remekbe készült és aranyozott oltárral ékeskedik ... A szószék minden ízében pompás, az oltárok felszerelése gyönyörűnek mondható, a zászlók arannyal ékesek. Mára ezekből semmi nem maradt. Más forrásból tudjuk, hogy a szentély boltozott volt, a hajót pedig kazettás mennyezet fedte. Az adatokból kiderül, hogy a XVI. század végétől a jezsuiták jelenléte a városban szinte folyamatos volt, s a XVII. század végétől a rend feloszlatásáig (1776) a plébánia a kezelésük alá tartozott, tehát a régi templom ékeit is az ő tevékenységükhöz kell kötnünk. A mai templom épületében is felhasznált jezsuita emlék az északi bejáratot övező késő reneszánsz kőkeret 1679-es felirattal, s a föléje illesztett, timpanonos, sugárkoszorús IHS-tábla. A kapu a Xavéri Szent Ferenc kápolna bejárata lehetett.

 

A régi, és sok helyen omlásnak indult templom szűk volt már a XVIII. század végére, amikor Kadicsfalvi Török Ferenc plébános és esperes új épület tervezésébe fogott. 1781-ben készítenek először költségvetést az új épülethez, amelyet aztán Batthyány Ignác püspök 1786-ban felterjesztett a főkormányszékhez, s 1787-ben megérkezett a bécsi építési engedély. A költségvetés mellé tervrajz is készült, amelyen később számos módosítást hajtottak végre, s amely azóta elkallódott vagy lappang, így a templom tervezőjét sem lehet egyelőre biztosan azonosítani. Az építkezések 1787-ben indultak meg, 1788-ban Türk Antal pallér veszi át az építkezéseket. Türk Antal a marosvásárhelyi nevezetes Schmidt Pál mellett dolgozott hosszú időn keresztül, így nem zárható ki, hogy Schmidt részt vett a katolikus templom tervezésében és kivitelezésében, annál is inkább, mivel 1780-ban Székelyudvarhelyen a református templom építését alkudta. Könnyen elképzelhető tehát, hogy az 1781-es terveket ő készítette, és ezt a más épületeivel való hasonlóság is alátámasztani látszik. 1791-re már állt az új templom, és az előirányzott, s a gubernium által támogatott 8125 forintból 161-et meg is spóroltak. Ekkor már a belső felékesítésére is gondolni lehetett, amihez azonban további pénztámogatás volt szükséges a guberniumtól. A pénz megérkezése után hamarosan teljesen befejezték az építkezést, és 1793-ban Batthyány Ignác püspök fel is szentelte az új templomot.
Az elszámolási iratokból ismert a templomot építő, leginkább helyi iparosokból álló mesterkör: Türk Antal vicepallérja Kovács József volt, aki a vakolatdíszeket is készítette. Ferdider Ferenc az oltárok falazó- és vakolatdíszítő munkáját végezte. Imre József asztalos a templom padjait faragta, Ince János és Berkesi János ácsok az oltárlépcsőket építették. Az adatokból az is kiderül, hogy 1793-ra az oltárok és a szószék is elkészültek, és más forrásból tudjuk, hogy ezek a kor legjobb erdélyi szobrászának, Hoffmayer Simonnak a műhelyéből kerültek ki.


A műemlék leírása

A Szent Miklós templom elé monumentális lépcsősor vezet. Az épület nyugati homlokzatához karcsú, hagymasisakos torony csatlakozik. A templom alaprajza jellegzetesen barokk: a hosszház három hajóra oszlik, a keskeny, és a főhajónál rövidebb mellékhajók terét karzatok töltik ki. A széles főhajó folytatásában a kevéssel keskenyebb és alacsonyabb, poligonális szentély áll, míg a két mellékhajó folytatásában egy-egy hosszú, a szentélyből nyíló sekrestye található.

 

A templom főhomlokzata mélységében lépcsőzetesen tagolt, hiszen a toronnyal ellátott főhajó-homlokzat a mellékhajók nyugati fala elé ugrik. A főkapu kerete enyhén kidomborodik a torony homlokzatából, a két oldalsó pilasztert golyvázott párkány koronázza. A főhomlokzat visszafogottan díszített, ablakai szegmensívesek. A főhajóba (a tornyon keresztül) és a mellékhajókba külön ajtók nyílnak a főhomlokzatról. Az oldalhomlokzatok díszítetlenek, csak a mellékhajók karzatainak ablakai tagolják. A szentély két oldalsó, ferde falán egy-egy magas ablak világít.

 

A főajtón a templomba belépve a nyugati orgonakarzat alatti előtérben találjuk magunkat, ahonnan csak részben tárul fel a pompás belső tér. A főhajó felé három árkád nyílik innen. Igen érdekes, hogy boltozatot csak a mellékhajók földszintjén találunk, a mellékhajók karzatai síkmennyezetet kaptak, míg a főhajó deszkából épített, lapos boltozatot utánzó mennyezetet. A „hevederíveket" a hajókat elválasztó pilléreken kiképzett pilaszterek támasztják aló, melyek tagolják a hajó belterét. A mennyezetet dúsan aranyozott stukkókártusok díszítik, de aranyozottak a kompozit pilaszterfejezetek is. A belső mai képét a korai klasszicista vakolatarchitektúrán kívül a XX. század eleji díszítőfestés és az ugyanebből az időből származó festett üvegablakok határozzák meg. A mellékhajók szalagdíszes karzatkorlátai enyhe hasasodást mutatnak a főhajó felé. Az orgona szimmetrikusan három szekrényre oszlik, klasszicista architekturális kompozíciója szépen illik a templom belső terébe. A hangszert a híres kézdivásárhelyi orgonaépítő, Kolonics István készítette 1879-ben.

 

A templom berendezésének legértékesebb elemei az egységesen fehér alapon aranyozott színű főoltár, négy mellékoltár (kettő a főhajóban és egy-egy a mellékhajók végeiben) és az egyik pillérhez támasztott szószék. A Szent Miklósnak ajánlott főoltárt négy, félkörbe állított monumentális oszlop határozza meg, melyeken aranyozott indadísz szalad fel. A két középső oszlop között látható az oltár Szent Miklóst ábrázoló, Veres Mátyás kolozsvári festő által festett, a főoltár művészi minőségétől nem sokkal elmaradó képe, mely jóval az oltár előtt, 1780-ban készült. A nagyméretű festmény vázlata a plébánián található, Veres Mátyás és a festészettel szintén foglalkozó felesége, Perger Krisztina az oltáraranyozásban is részt vett. Az oszlopok tetején az evangélisták aranyozott szobrai láthatóak, az oltár csúcsán két angyal a keresztet tartja. Lent, az oszlopközökben négy jezsuita szent (Xavéri Szt. Ferenc, Loyolai Szt. Ignác, Borgia Szt. Ferenc és Kosztka Szt. Szaniszló) faszobra kapott helyet. A jezsuita szentek elhelyezése érthető a templom történetének a tükrében. A szobrok az 1940-es években még a plébánián állottak, mai elhelyezésük valószínűleg megfelel az oltár eredeti koncepciójának. Igen szép művű a főoltár kupolás, szintén aranyozott tabernákuluma is, melyben az IHS (az eucharisztia) ragyog fel, két oldalt egy-egy füstölős angyalszoborral. A négy mellékoltár is a főoltárt készítő műhely alkotása, a főhajó mellékoltárai valamivel magasabbak és díszesebbek, festményeik félkörívesek. A jobb oldali a Győzelmes Boldogasszonyt, a bal oldali a Keresztrefeszítést ábrázolja. A bal oldali mellékhajó oltára Gonzaga Szent Alajosnak, a jobb oldali Nepomuki Szent Jánosnak van ajánlva, mindkettőt festmény ékesíti. Az oltárképek festője azonos a főoltár festőjével.

 


A szószék is igen gazdag művészi faragásokban, s azonos felépítésű a gyulafehérvári székesegyház és a szamosújvári örmény nagytemplom, szintén Hoffmayer Simon által faragott katedráival. Öblös kosarát három domborműves, aranyozott jelenet ékesíti, a Halottak feltámadása, A magvető és Mózes vizet fakaszt a sziklából. A szószék hátlapján az Apostolok küldetése látható, a hangvető csúcsára Szent Pál apostol alakja került. Az oltárok és a szószék kiváló művészi kvalitású alkotások, és a környék kisebb templomaiban, például Lövétén, számos másolatukat találjuk.


Válogatott irodalom
Entz Géza: A székelyudvarhelyi római katolikus plébániatemplom. Közlemények az Erdélyi Múzeum Érem- és Régiségtárából. 1943.
B. Nagy Margit: Türk Antal építőmester. In: B. Nagy Margit: Stílusok, művek mesterek. Bukarest, 1977.
B. Nagy Margit: Hoffmayer Simon szobrász élete és munkássága. In: B. Nagy Margit: Stílusok, művek mesterek. Bukarest, 1977.
Dávid László: A középkori Udvarhelyszék művészeti emlékei. Bukarest, 1981.



Eszmecsere a szócikkről

Képek

beszúr más oldalra