részletes keresés
nyomtat

megoszt

Ágostai hitvallĂĄsĂș szĂĄsz evangĂ©likus fƑtemplom (Fekete templom), BrassĂł
UtolsĂł frissĂ­tĂ©s:  2010-04-09
SzerzƑ:  BĂĄlint Ágnes


A mƱemlék adatai
CĂ­m: 500025, Johannes Honterus udvar
KĂłd: BV-II-m-A-11412
Datálás: 1383–1477

Történeti adatok
Thomas Sander a Fekete templom helyén egykor állt templom kinevezett plébánosa, 1380 körül – új templom építésének kezdete, 1384 – Kaplai Demeter esztergomi érsek búcsúleve a templom építésének támogatására, 1399 – IX. Bonifác pápa búcsúlevele a templomépítés javára, 1408 – feltehetƑleg a szentély építésének befejezése, 1408, 1409, 1413 – miseadományok a Corpus Christi társulatnak a templom lettnerén álló oltára javára, 1422 – V. Márton pápa búcsúlevele a templom 1421-es török ostrom utáni újjáépítése javára, 1444 – Hunyadi János adománya a templom építése javára, 1450 – V. Miklós pápa búcsúlevele a templom építése javára, 1472 – a keresztelƑmedence készítésének éve (Johannes Reudel plébános adománya), 1475 – Veronai Gábor erdélyi püspök búcsúlevele a templom felszerelése javára, 1475 körül – a templomépítés feltételezhetƑ befejezése, 1499 – a templom orgonájáról szóló elsƑ híradás, 1514 – harangöntésrƑl szóló híradás, 1516 – X. Leó pápa búcsúlevele a templomon végzett építkezések javára, 1532–1534 – a templom újjáboltozása, 1544 – Johannes Honterus plébánossá választása, áttérés az evangélikus hitre, a mellékoltárok a templomból való eltávolítása, 1654 – átfogó javítási munkálatok a templomban, 1655 – a diadalívet erƑsítƑ póttámpillérek építése, 1662 – új oltár építése, 1689. április 21 – Brassót tƱzvész pusztítja, a templom leég, elpusztul tetƑszerkezete, boltozata, berendezése, megfeketedett falai miatt meghonosodik a Fekete templom név, 1691 – új harang öntése, a szentély újjáépítésének kezdete, az oltár újjáépítése, 1693–1694 – a templom tetƑszerkezetének újjáépítése, 1696 – új szószék építése (Laurentz Bömches adománya), 1698 – a faragott ajtószárnyak helyreállítása, 1710–1714 – az oldalkarzatok megépítése, 1728–1729 – a szentélypillérek újjáépítése, 1750 – a nagyharang lezuhan a toronyból, 1762–1772 – a templom újjáboltozása, 1836–1839 – a jelenleg is használatban lévƑ orgona építése (Buchholz), 1858 – új nagyharang öntése (Johann Andraschowsky mester), 1865 – átfogó javítási munkálatok, 1866 – új oltár építése, a szentély neogótikus bútorokkal való berendezése, 1912–1914 – az Országos MƱemléki FelügyelƑség vezette restaurálási munkálatok, 1924–1925 – Albert Schuller építész vezette restaurálási munkálatok, 1937–1944, illetve 1984–1999 – restaurálási munkálatok.

A mƱemlék leíråsa

A brassói ágostai hitvallású szász evangélikus közösség fƑtemplomát a 17. század végi nagy tƱzvész óta köznyelven Fekete templomnak nevezik. Gótikus történetérƑl szólva, a reformációt megelƑzƑ idƑszakról lévén szó, a leghelyesebb, ha SzƱz Mária-plébániatemplomnak nevezzük.

 

A templom Brassó belvárosának, az egykor várfallal körülvett régi városrésznek az északnyugati sarkában, a tanácstérrƑl nyíló templomudvaron áll. A templomudvar a 16. században kezdƑdƑ lakóházakkal való beépítése elƑtt, jóval nagyobb lehetett és falgyƱrƱ vette körül.    

 

A 90 m hosszúságú, 23 m szélességƱ és 21 m belmagasságú épületet Kelet Európa legnagyobb középkori templomaként tartják számon. A tizenhatszög kilenc oldalával záródó, körüljárós csarnokszentélyt kívül sƱrƱn kiosztott, szoborsorozattal díszített és fiatornyokkal koronázott támpillérek, illetve minden második falszakaszban vékony, magas, kétosztatú ablakok tagolják. A horizontális tagolás a lábazatra, az ablakok könyöklƑjének magasságában húzódó övpárkányra és a falat fent lezáró, jelenlegi formájában a 18. századból származó mérmƱves mellvédre korlátozódik. A jelenlegi három pillérpár helyett a belsƑben eredetileg bizonyosan hat pillérpár hordta a keresztboltozatnál talán bonyolultabb formájú bordás boltozatot. Jelenleg nyolcszögƱ, volutás fejezettel ellátott pillérek hordják a szentélyboltozatot, mely a tƱzvészt követƑ újjáépítés korszakából származik, a fƑhajóban fiókos dongaboltozat, a mellékhajóban borda nélküli keresztboltozat. A szentélyhez északról kapcsolódik az emeletes sekrestye, melynek alsó termében megmaradt a figurális zárókövekkel (Agnus Dei és Áldó Krisztus) ellátott gótikus bordás keresztboltozat. Az ehhez keletrƑl kapcsolódó késƑgótikus sekrestyerészt az 1940-es években, statikai okok miatt elbontották. A diadalív alatt áll a gótikus bronz keresztelƑmedence, Johannes Reudel plébános 1472-ben tett adománya, az északi falon található gótikus szárnyasoltár-töredék a Brassóhoz közeli Földvárról került ide.  

 

Az alapszerkezetében és formavilágában egyaránt eltérƑ hosszház tervváltozást követƑen épült. A hosszház külsƑ képét fiatornyokkal és az északi oldalon egykor szobrokkal is koronázott támpillérek, három- illetve négyosztatú, mérmƱves ablakok határozzák meg, az északi és a déli oldalon egymással szemben elhelyezkedƑ két-két kapu, valamint a nyugati homlokzat kapuja. Mind az öt kapu összetett ívekkel lezárt, néha többszörös keretelés díszíti, melyeket fƑleg az északkeleti és a nyugati bejárat esetében fiatornyok, kúszólevelek, szoborfülkék és (vak)mérmƱves falmezƑk gazdagítanak. Az ajtószárnyak gazdag reneszánsz faragásúak, a délkeleti kapuzat külsƑ ajtószárnya az 1477-es évszámot hordozza szemöldöklécén. A templom nyugati homlokzatához vaskos toronypár kapcsolódik.

 

Jelenleg csupán az északi haladja meg két szinttel a hajó koronázópárkányának a magasságát. A tornyok elsƑ és második emeleti ablakai a szinteket átfogó keretbe vannak foglalva. Az északi homlokzaton a két ablak között egykor a 12 éves Jézus a templomban szoborcsoport állhatott, melybƑl mára mindössze a frontális ülƑ helyzetben ábrázolt gyermek Jézus maradt ránk. A mellékhajók felé nyitott toronyaljak elƑcsarnokot fognak közre. A hosszházat öt pár, részben 18. századi pillér osztja három hajóra, s fiókos dongaboltozat fedi. A mellékhajókban 1710, 1711 és 1714-es évszámokkal ellátott, gótizáló díszítéssel kialakított oldalkarzat húzódik. A karzatok keresztrózsában végzƑdƑ és fiatornyoktól határolt, szamárhátívekkel felülírt árkádokkal nyílnak a fƑhajó felé, melyet gazdag kialakítású növény és gyümölcsfüzérek díszítenek. Az árkádok és a karzat alatti boltozat gótizáló formavilága így késƑreneszánsz, barokk ízlésƱ ornamentikával fonódik össze. A keletrƑl számított elsƑ boltszakaszban a középkori lettner maradványai még felfedezhetƑk. A délkeleti kapu belsƑ portáljának timpanonjában falkép látható, mely a gyermek Jézust karjában tartó Máriát ábrázolja, Szt. Katalin és Szt. Borbála társaságában. A falképen Mátyás király és Aragóniai Beatrix címere látható, mely valószínƱvé teszi a falkép 1476 körüli datálását. A fƑhajó északi oldalának középsƑ pillérén épült a nagy tƱzvész utáni helyreállítási munkálatok alkalmával a szószék. A Mózes alakú tartópilléren álló medaillonokkal díszített szószékkosárba plasztikus balluszterekkel határolt lépcsƑ vezet. Homlokzatára az adományozó Laurenz Bömches monogramját hordozó medaillon került. A faragott asztalosmunka hangvetƑ Georgius Abraham megrendelésére, pár évvel a szószék után készült el. A szószékkel szemközti pilléren két a 18. századi újjáépítés alkalmával faragott dombormƱ látható, a Hunyadi család és Brassó város címere. A templom berendezéseként szolgáló céhes stallumok közül különös figyelmet érdemel az északi mellékhajóban álló, figurális festéssel és gazdag faragással díszített asztalosok stalluma (1746–1748), a csodálatos faragású tanácsosok stalluma (1696), valamint a nyugati bejárat közelében található szabók stalluma, melynek mellvédjét allegorikus erényábrázolásokkal díszítettek.

 

A szentély csarnok-kialakításának erdélyi elƑzményeként a szászsebesi plébániatemplom szentélye jöhet szóba, melynek bizonyos részletmegoldásai – pl. a támpilléreket díszítƑ szobrok elhelyezkedése és ikonográfiája – feltƱnƑ hasonlóságot mutatnak a brassói kórus formáival. A részletkialakítások tekintetében párhuzamként a segesvári Hegyi-templom szentélyének támpilléres, részben szobordíszes kialakítása említhetƑ. A brassói szentély alapelrendezését azonban minden bizonnyal a 14. századi délnémet csarnokszentélyekhez is közvetlen kapcsolat fƱzi, melyek közül elƑképként leginkább a nürnbergi St. Sebald 1360–70-es években épített, szintén a tizenhat szög kilenc oldalával záródó, szoborgalériával támpillérsorral tagolt csarnokszentélyét érdemes kiemelni.

 

A toronypártól eltekintve a hosszház alapelrendezése, az északi és déli oldal két-két szemben levƑ kapuja a díszes nyugati bejárattal együtt szintén délnémet mintaképekre utal, már a 15. század elejérƑl (pl. Landshut, St. Martin). A részletformák azonban egyértelmƱen magyarországi elƑzményekbƑl vezethetƑk le. A lépcsƑzetes támpillérek félig falba süllyesztett fiatornyokkal való díszítése, a portálok gazdag, egymást felülíró, különbözƑ formájú ívekkel ellátott kiképzése vagy a toronyablakok közös keretbe való foglalása olyan megoldások, melyek a kolozsvári Szt. Mihály-templom és a segesvári Hegyi-templom hosszházán keresztül a kassai Szt. Erzsébet-templom mƱhelyéig vezethetƑk vissza.

 
A templomnak jelentƑs középkori miseruha és klenódium gyƱjteménye van és délkelet-Európa legjelentƑsebb és leggazdagabb anatóliai szƑnyeggyƱjteményével rendelkezik.


VĂĄlogatott irodalom
Kühlbrandt, Ernst: Die evangelische Stadtpfarrkirche A.B. in Kronstadt. Bd. I, II. Kronstadt, 1898, 1927.
Seraphin, Friedrich Wilhelm: Führer durch der evangelischen Stadtpfarrkirche A.B. in Kronstadt. Kronstadt, 1903.
[Groß, Iulius]: Zum Bau der Schwarzen Kirche. Kronstädter Zeitung 1923/162. 6.
Groß, Julius: Die Gräber in der Kronstädter Stadtpfarrkirche. Jahrbuch des Burzenländer Sächsischen Museums 1925. 132–154.
Fabritius, August: Zur Portal und Turmfrage der Schwarzen Kirche in Kronstadt. Die Entstehungszeit Kronstadts und seiner Schwarzen Kirche. Korrespondenzbatt des Vereins für Siebenbürgische Landeskunde 1920. 33–51.
(Sz.n.) Die Baugeschichtlichen Ergebnisse der Grabungen in der Schwarzen Kirche. Mitteilungen des Burzenländer Sächsischen Museums 1938. 93–101.
Horwath, Walter: Die Turmanlage der Schwarzen Kirche. Mitteilungen des Burzenländer Sächsischen Museums 1938. 103–106.
Radocsay Dénes: Adatok a brassói Fekete-templom építéstörténetéhez. Archeológiai ÉrtesítƑ 1940. 270–271.
VătăƟianu, Virgil: Istoria artei feudale în ƹările Române. Vol. I. BucureƟti, 1959. 69, 228–238, 526–527, 322–323, 732, 763.
Entz Géza: Erdély építészete (a brassói plébániatemplom). Magyar mƱvészet 1300–1470 körül. I. köt. Szerk. Marosi ErnƑ. Budapest, 1987. 553–563.
Bálint Ágnes: Brassó, SzƱz Mária plébániatemplom (Fekete-templom). Sigismundus Rex et Imperator. MƱvészet és kultúra Luxemburgi Zsigmond korában 1387-1437. Szerk. Takács Imre. Budapest, 2005. 659–660.
Bálint Ágnes: Adalékok a Fekete-templom 1689-es tƱzvész utáni újjáépítésének történetéhez. Egyházgondnoki számadáskönyv 1693-ból. Dolgozatok az Erdélyi Múzeum Érem- és Régiségtárából. Új sorozat I. (XI.) kötet. 179–204.



Eszmecsere a szócikkrƑl

KĂ©pek

beszĂșr mĂĄs oldalra