nyomtat

megoszt

Református kollégium épületegyüttese, Marosvásárhely
Utolsó frissítés:  2012-11-15
Szerző:  Orbán János


A műemlék adatai
Cím: Bolyai utca 3. szám
Kód: MS-II-a-A-15479, MS-II-m-A-15479.01, MS-II-m-A-15479.02, MS-II-m-A-15479.03.
Datálás: 1801–1804, 1908–1909

Történeti adatok
Az 1671-ben elűzött sárospataki kollégium diákságát az őket befogadó gyulafehérvári kollégium épületéből a helyi erődítmény védelmi szempontjaira hivatkozva tessékelte ki 1716-ban az osztrák katonaság. Az induló erdélyi ellenreformáció áldozatául esett intézményt és diákságát 1718-ban a marosvásárhelyi Schola Particula fogadta be, mely ennek köszönhetően kollégiumi rangra emelkedett, az enyedi és kolozsvári kollégium mellett Erdélyben harmadikként.

A protestáns intézményeket sújtó egyre szigorodó udvari korlátozásoknak köszönhetően az intézmény még a XVIII. század közepén is a kezdeti évékben kialakított, ideiglenes faépítményekben működött. Az első állandó épületek Hadik András gubernátor engedélyével a hatvanas években épülhettek fel. A hetvenes évek második felének változó légkörében kerülhetett sor – Teleki József kurátor segítségével és várbeli katonai hatóságok folyamatos akadékoskodása dacára – a könyvtárnak és auditóriumnak otthont adó új épület kivitelezésére. A munkálatok zöme 1777–1779 között zajlott, a kivitelezést a közismert kőművespallér, Schmidt Pál irányította, az asztalosmunkákat Müncher Vilmos, a lakatosmunkát Spanner József végezte, mindannyian marosvásárhelyiek voltak. Ezt az épületet a 20. század elején elbontották, helyén magasodik az új, szecessziós épületszárny. Egy korabeli helyszínrajz segítségével az Orbán Balázs által készített fényképfelvételen jól azonosítható az egykori szárny emeletes, északi oldalán négy-, keleti oldalán hattengelyes épülete. Az északi oldal földszintjén csak három ablak nyílt, a homlokzatot övpárkány osztotta és koronázópárkány zárta le, a földszint északkeleti részén sarokrusztikát láthatunk. A könyöklőpárkányos, egyszerű szalagkeretekkel szegélyezett, zsalugáteres ablakok lizénákkal határolt faltükrökben helyezkedtek el. Az épületet pléhgombokkal díszített manzárdtető fedte.

A következő komolyabb bővítés a kollégium életében a ma is álló északi szárny építése volt. A helyhiánnyal küszködő intézmény előljárósága 1801-ben az ekkor már udvarhelyszéki geometraként tevékenykedő, bécsi végzettségű és az Erdélyi Nagyfejedelemség egyik legtehetségesebb építészeként számon tartható Ugrai László (1769–1830) „Egy Collegiumról való szabad gondolat” jeligéjű terv tervrajzait fogadta el, azzal a megkötéssel, hogy árkádos folyosói ne a külső, hanem a belső oldalon húzódjanak. A kivitelezést 1801 karácsonyán Schmidt Constantin kőművespallér vállalta fel. 1802 folyamán a munkálatok javarészét be is fejezte, de mivel 1803 januárjában az eladósodott pallér megszökött a városból, a munkálatok befejezése a kolozsvári Sommer Jánosra hárult. A fedélszerkezetet Christian Schön készítette. A belsőépítészeti munkálatok 1803–1804-ben zajlottak. Ez a kétemeletes új szárny átalakítva ugyan, de napjainkig fennmaradt. Kilenctengelyes északi homlokzatának utolsó, nyugati tengelye kissé beugrik. A lejtős terep nyugaton alagsor kialakítását tette lehetővé. A homlokzatot három párkány tagolja: egy szélesebb övpárkány a földszint és az első emelet között, egy keskenyebb pedig a második emelet fölött, a homlokzatot gazdagon tagolt, széles koronázópárkány zárja. A könyöklőpárkánnyal ellátott ablakok erőteljes plaszticitású, a földszinten igényesebb, a második emeleten egyszerűbb záróköves keretet kaptak, az első emelet ablakait hasonló jellegű füleskeretek díszítik. A szecessziós épületszárny felépülése előtt a zsindelyfedeles védtetővel kialakított bejárat a földszint legkeletibb tengelyében nyílt. Az udvari homlokzatot 1957-ben teljesen átalakították: az udvar irányába tantermekkel bővítették az épületet, így teljesen megfosztották a belső homlokzatot eredeti jellegétől. A magas nyeregtető keleten eredetileg tűzfallal csatlakozott az auditórium azóta elbontott épületéhez, ugyanezen a részen ácsolták a tetőgerincre a kollégium csengőjét rejtő, ma is létező kis huszártornyot. Az alaprajzi elrendezést illetően az udvar felőli, csehsüveges folyosókról nyílnak a fiókos dongaboltozatos helyiségek, a szintek közötti közlekedést a keletről számolt hetedik tengelyben elhelyezett, tömör orsófallal képzett egykarú lépcső, valamint a keleti rész udvar felőli kiugrásában található feljárat segítségével oldották meg. A szárny nyugati végéhez annak teljes magasságában egy egytengelyes, keskenyebb bővítmény csatlakozik, Koncz József szerint ezt az épületrészt 1822–1823-ban Schaffner Ignác pallér építette.

A műemlék leírása

A XX. század elejének marosvásárhelyi gazdasági és építészeti fellendülése idejére az intézmény kinőtte az auditórium és könyvtár szűkös barokk-kori épületét. A helyére emelt, Bolyai térre néző impozáns szecessziós főépület 1908–1909-ben készült el. Terveit a mintegy 300 iskolaépületet tervező Baumgartner Sándor (1864–1928) készítette, aki egy ideig Lechner Ödön munkatársa is volt. Kivitelezője a korszak népszerű helyi építési vállalkozója, Csiszár Lajos. Az U alaprajzú, négyszintes (alagsor, földszint, két emelet) épület széles, előreugratott öttengelyes középrizalittal épült, kétoldalán egyre hátrébb vonva egy-egy kéttengelyes és egy-egy egytengelyes homlokzatszakasszal. A főbejárat a középső tengelyben nyílik. Az épület sarkait lekerekítettek, az így keletkező íves átmeneti részben is ablakok nyílnak. A homlokzatokon a lechneri szecesszióra jellemző növényi ornamentika jelentkezik. Hasonló jellegű, íves felületekkel kombinált díszek láthatók az épület középtengelyében elhelyezett tágas lépcsőházban is. Az új épület díszterme a második emeleten, a főhomlokzat mögött található: keleti oldalán nagyméretű ablakok nyílnak, átellenben konzolokon nyugvó, ívelt mellvédes karzat húzódik; mennyezetét a lépcsőházban lévőhöz hasonló, erősen stilizált, íves mezőkkel kombinált növényi ornamentika borítja. Az épületbelső a legtöbb helyen őrzi az eredeti nyílászárókat is. Az emeletek megközelíthetőségét a főhomlokzat középtengelyébe helyezett főlépcső biztosítja, az egyes termek a udvar felőli oldalon húzódó folyosókról nyílnak.

 

 


Válogatott irodalom
Man, Ioan Eugen: Târgu-Mureş, istorie urbană din anul 1850 până la primul război mondial. Tg. Mureş, 2009.

Orbán János: Református kollégiumépítkezések Erdélyben a barokk és klasszicizmus korában. Nagyenyed, Kolozsvár, Marosvásárhely. In: Dolgozatok az Erdélyi Múzeum Érem- és Régiségtárából, II. (XII.) évfolyam, 2007.

Tonk Sándor: A marosvásárhelyi református kollégium diáksága. 1653–1848. Szeged, 1994. (Fontes rerum scholasticarum VI.)



Eszmecsere a szócikkről

Képek

beszúr más oldalra