nyomtat

megoszt

Nemzeti Színház, Kolozsvár
Utolsó frissítés:  2014-10-24
Szerző:  P. Kovács Klára
Lektorálta:  Kovács András


A műemlék adatai
Cím: Ştefan cel Mare tér 2-4. sz.
Kód: CJ-II-m-A-07355
Datálás: 1904–1906.

Történeti adatok

Az egykori Magyar Nemzeti Színház, napjainkban a Román Nemzeti Színház és Opera épülete, a középkori városfal délkeleti szakasza előtt húzódó Ştefan cel Mare (korábban Hunyadi) téren helyezkedik el. Az egykori vizesárkon kívül elterülő vársíkon, a vár működésének évszázadaiban, védelmi okok miatt, tiltották az építkezést, így csak az 1830-as évekkel kezdődően - a Szent György Laktanya (1834-1837), utóbb pedig a Igazságügyi Palota (1900-1902) és a Tanítók Házának (1902-1903) felépültével - kezdett körvonalazódni egy új városias központ ebben a térségben.

 

Az új színház Kolozsvár korábbi, első színházát volt hivatott helyettesíteni, amely a Farkas utcában, a mai Egyetemiek Háza helyén állt. Ez az utóbbi, 1804-1821 között emelt épület ugyanis a 19. század második felére szűkössé vált, nem felelt meg a korabeli színházi előadások technikai követelményeinek, ugyanakkor tűzbiztonsági szempontból is nagyon veszélyesnek minősült. A városi elöljáróság ismételt kéréseire válaszolva, a budapesti replica watches minisztertanács végül 1903-ban döntött egy új, biztonságosabb színház felépítéséről, anyagiakkal azonban nem támogatta a város kezdeményezését. Az helyszín tekintetében a Magyar Nemzeti Színház számára a Hunyadi tér központi részét jelölték ki, amely korábban, évszázadokon át piactér volt.

 

 A terv elkészítésével, pályázat kiírását megkerülve, a kormány a Fellner&Helmer, neves bécsi céget bízta meg. A két építész által vezetett tervezőiroda 1873-1919 között valósággal uralta a színházépítést Közép Európában. Összesen 48 színház terve kapcsolódik a nevükhöz, Hamburgtól Szófiáig, illetve Zürichtől Odesszáig és Lembergig (Lviv). Ferdinand Fellener kolozsvári színháztervét 1904-ben fogadta el a városi közgyűlés, ezt követően pedig jóváhagyta a budapesti belügyminisztérium is. A munkálatok ugyanazon év őszén elkezdődtek, és 1904 végére már elkészült az alapozás. 1905 nyarán került tető alá az épület, a belső építészeti munkálatok majd még egy évet öleltek fel, így 1906. augusztus 15-ikére fejeződött be az építkezés. 1906. szeptember 8-ikán rendezték meg az új színház felavató ünnepségét és az első előadást az új épületben. A társulat már az első évadban szembesült a játéktér szűkösségével. A helyzet orvosolása végett Janovics Jenő igazgató felkérte a Fellner&Helmer céget, hogy déli irányba bővítse ki az épületet. Ugyanezen az oldalon terjeszkedett tovább a színház 1950-1956 között is.

 

1919-ben az épület a román állam tulajdonába ment át, a magyar társulat így kénytelen volt a Sétatér keleti végén álló, Nyári Színkörbe költözni. A II. Bécsi döntést követően, öt évig ideiglenesen, ismét a magyar társulat birtokában volt a Hunyadi téri színház (1940-1945). 1945. novemberétől az épület a Román Nemzeti Színháznak és Operának ad otthont. 1976-ban állították a színház előtti térre Mihai Eminescu szobrát, Ovidiu Maitec alkotását. 1986-ban a Romul Ladea által replica watches készített Lucian Blaga szobrot avatták fel a főbejárathoz vezető lépcsők bal oldalán.

A műemlék leírása

A nyújtott téglalap alaprajzú (30 x 60 m) színház főkapujához a hosszanti tengely vonalában lépcsősor, illetve azt két oldalról körülölelve kocsifelhajtók vezetnek. Az épület úgy belső szerkezetét, mint homlokzatait tekintve is szinte tökéletesen szimmetrikus. Az eklektikus épület homlokzatai a reneszánsz és barokk formáit ötvözik szecessziós díszítőelemekkel. A főhomlokzatot a háromtengelyes bejárat motívuma uralja, a földszinti sávot hangsúlyos övpárkány zárja. A felső szinteken kompozit fejezetű, kettős óriás oszlopok, hangsúlyozzák a bejárati rizalitot. Ezek gazdagon tagolt, az oszlopok tengelyében golyvázott párkányt tartanak. Az első emeleti szinten három félköríves záródású ablak nyílik, amelyeket egy gazdag stukkódíszes falszakasz választ el a második emeleti, íves kiképzésű, nagyméretű, szecessziós ablaktól. A rizalitot ívelt vonalú attika zárja le, amelynek csúcsát az épület funkciójára emlékeztető, szecessziós vonalú lant motívumával díszítették. A főhomlokzat rizalitjának két szélén egy-egy 9 m magas torony emelkedik, amelyek tetején Apollónt (keleti torony), illetve Tháliát (nyugati torony) ábrázoló bronz szoborkompozíciók láthatók. Az alakokat hordó antik fogatokat 3-3 oroszlán húzza. A főhomlokzat két oldalsó szoborfülkéjében eredetileg Wesselényi Miklós és Jósika Miklós szobrai voltak. Úgy ez utóbbiakat, mint a tornyokon álló szobrokat is a Szeszák Ferenc által irányított ifjú kolozsvári művészek készítették. A szoborfülkék alkotásait 1919-ben eltávolították, és napjainkban, ezek helyén egy Apollónt és egy Tháliát megjelenítő márványszobrot láthatunk. A kolozsvári színház főhomlokzatának kialakítása közeli rokonságot mutat a szintén Fellner&Helmer által tervezett, lengyelországi torunyi (Toruń) színház homlokzatával.
A zsinórpadlás tornyának tömege - az épület déli felében - a tető szintje fölé emelkedik. Homlokzatait három oldalon nagyméretű ablakokkal nyitotta meg az építész. replica watches Már korábban szó esett róla, hogy a színház épületét déli irányba utólagosan még bővítették, előbb 1907-ben, majd a XX. század közepén. A hátsó homlokzat így ezeknek a bővítéseknek az eredménye, de megformálásukban az eredeti homlokzati kiképzés volt a minta.

 

A színház három, különböző funkciókat ellátó, épületrészre tagolódik: a közönség fogadására kialakított előcsarnokra, a nézőtérre és a játéktérre. A közönség az északi homlokzaton nyíló hármas ajtón keresztül érkezik az előcsarnokba. A hall terét a középtengelybe elhelyezett monumentális díszlépcső határozza meg, amely egyben a „társasági felvonulásnak" is kitűnő színhelye. A félemelet pihenőjén (amely az első páholyszintnek felel meg) a lépcső kettéválik, rézsűs lépcsők vezetnek innen az első emeletre. A patkóalakú nézőtér függőlegesen két páholysorra (egyenként 21 páhollyal) és a legfelső szinten kialakított tágas galériára tagolódik. Furcsa módon, a kolozsvári színház nem rendelkezik főpáhollyal. A fölszinten eredetileg egy téglalap alakú nézőtér volt, amelynek a színpad felőli részén zsöllyesorokat alakítottak ki, a hátsó részen pedig, kétoldalt egykor állóhelyes páholyok voltak. Az 1970-es években az állóhelyeket felszámolták, helyettük a világosító és a hangmérnök fülkéit rendezték be ebben a térségben. A nézőtér és a színpad között zenekari árok található. A színpad fölött a díszletek gyors cseréjét biztosító, 20 m körüli magasságú zsinórpadlás emelkedik. Az nézőtér eredetileg 1304 férőhelyes volt, amelyből 180 állóhely volt. Terét egy szabálytalan álkupola fedi, mely a színpad irányába enyhén lejt. A tervezők padlófűtés-rendszert alkalmaztak a kolozsvári színház esetében, a meleg levegőt a székek alatt kialakított kis nyílásokon replica watches keresztül juttatván a nézőtérre.

 

A belső terek díszítése az előcsarnok és a nézőtér zónájára összpontosul. A baluszteres mellvédes, monumentális lépcső, a lépcsőkarok végét kiemelő bronz lámpák, az igényes tükrök, a lépcső mögötti, ablakokkal áttört fal, valamint a stukkódíszek képezik az előcsarnok leglátványosabb ékességeit. A nézőtér barokkos díszítőelemeit elsősorban a páholyok mellvédjein, illetve a páholyokat elválasztó falszakaszokon, de leginkább a mennyezeten és a proszcéniumon figyelhetjük meg. A bal oldali proszcénium második páholyát Kolozsvár három tornyot ábrázoló címerével díszítették. A mennyezet központi rozettájából négy irányba díszítősávok indulnak ki, amelyeket virágornamentika ural. A kolozsvári színház eredeti bútorzatának legnagyobb része elpusztult, egyedül a galéria székeiről feltételezhető, hogy a XX. század elejéről maradtak fenn.

 

A kolozsvári Magyar Nemzeti Színház felépültével az első, kizárólag színielőadásokra szánt építészeti program valósult meg Erdélyben, s az együttes még hosszú ideig a térség legkorszerűbb színházépülete maradt. Létrejöttével, 1906-ra, nagy vonalakban  kiteljesedett a Hunyadi (Ştefan cel Mare) tér kialakítása.


Válogatott irodalom
Hoffmann, Hans-Christoph: Die Theaterbauten von Fellner und Helmer. München. 1966.
Fellner & Helmer. Die Architekten der Illusion. Theaterbau und Bühnenbild in Europa. Dienes, Gerhard M. (kiad.). Graz. 1999.
Janovics Jenő: A Hunyadi téri színház. Kolozsvár. 2001.
Asztalos Lajos: Kolozsvár. Helynév- és településtörténeti adattár. Kolozsvár. 2004. 403-404.
Fellner László-Merényi László-Rudnyánszki Pál: Fellner Ferdinánd. Egy színházépítő a milleniumi Magyaroroszágon. Budapest. 2004.
Vais, Gheorghe: Clujul eclectic. Programe de arhitectură în perioada dualistă (1867-1918). Cluj-Napoca. 2009.



Eszmecsere a szócikkről

Képek

beszúr más oldalra