nyomtat

megoszt

Wesselényi Miklós szobra, Zilah
Utolsó frissítés:  2011-02-05
Szerző:  Mihály Melinda


A műemlék adatai
Cím: Zilah, Iuliu Maniu tér
Kód: SJ-III-m-B-05151
Datálás: 1899

Történeti adatok

1891. október 2-án a Szilágy vármegyei Tanító-Testület gyűlésén Pungur Gyula zilahi polgári fiúiskolai tanár indítványt terjesztett fel Wesselényi Miklós szobrának elkészítésére. A vármegye október 19-én megtartott közgyűlésén határozatot hoztak a szoborbizottság megalakulásáról, megszavazták a szobor anyagi támogatását és elkészítésének határidejét a millenniumi ünnepségek idejére tűzték ki. A szoborbizottság élére Szikszai Lajos alispánt választották, a bizottság tagjai Zilah, Szilágysomlyó és a környező falvak értelmisége, birtokosai és polgárságának képviselői voltak. A szobor elkészítésére számosan adakoztak, az első adomány Versecről érkezett 1891-ben, majd Budapestről 1000 forintot, a vármegyétől 17648 koronát, az országos gyűjtésből 19099 koronát kaptak. Az összeget a zilahiak számos gyűjtésből, többek közt a zilahi dalkör hangversenysorozatából származó jövedelmével egészítették ki, mely 1902-ig, a szobor leleplezésig az 50000 koronát is meghaladta.

 

A szoborbizottság 1894. szeptember 2-án a szoborállítás feltételeit is megszabta: el kell készülnie 1896. május 1-jéig és az összege nem haladhatja meg a 40000 koronát. A pályázatra Szécsi Antal, Senyei Károly, Bezerédi Gyula és Holló Barnabás budapesti művészeket hívták meg. A pályázatra szánt két hónap után végül csak ketten, Bezerédi Gyula és Holló Barnabás jelentkeztek, viszont túlméretezett, szónokló pózban ábrázolt terveiket elutasította a bizottság. Ezt követően Fadrusz Jánost kérték fel a Wesselényi-szobor elkészítésére. Fadrusz első ízben 1896 tavaszán járt Zilahon és ugyanazon év augusztus 1-jén már a kész szobormintát is bemutatta a vármegyeház dísztermében. A november 29-én megkötött szerződés arra kötelezte a művészt, hogy a minta másfélszeresét 1897. július 1-re bronza önti. 1897 őszére Fadrusz elkészült a szobor másfélszeres gipszmintájával, melyet hamarosan a Beschorner cég budapesti öntödéjébe szállítottak. Az öntvény az 1899-es végére már készen állt, 1901 januárjában szállították el a cég udvaráról a zilahi vonatállomásra, majd a vármegyei székházba.

 

 

A Wesselényi-szobrot Zilah akkori főterére, a rendezetlen állapotú Kossuth térre tervezték. A szobor felállításával párhuzamosan folyt a tér rendezése is, a század végén épült fel a tér számos reprezentatív épülete, artézi kútjai, aszfaltozott útja, járdái. A Kossuth térről és a szobor téren belüli elhelyezéséről Fadrusz barátjának, Somogy Endrének így nyilatkozott: „Az a tér igen nagy, egész szokatlan olyan kis városkában. De puszta, kopár, mint egy sivatag. Ez a szobor, ennek a környéke legyen egy kis sziget benne. Ezzel a céllal terveztem hozzá a tervszerű emelvényt. (...) Mint mondám, egy kis sziget lesz a sivatagban, egy nyugalmas pont a vásári zajban. Kicsi park, apró fákkal, tujákkal, virágos ágacskákkal, padokkal...”. Fadrusz eszerint nemcsak a szobrot, hanem a környezetét is megtervezte, a hozzá tartozó, szecessziós kerítéssel együtt. Fadrusz a kerítés és a hozzá tartozó lámpások elkészítésére a szintén pozsonyi származású Marton Lajos műlakatost kérte fel. A Wesselényi-szobrot a Kossuth téri artézi kút helyén állították fel, ahol a szobor megfelelő elhelyezése miatt a kút medencéjét is módosítani kellett. A szoboravatásra 1902. szeptember 18-án került sor, az ünnepségen a Wesselényi családot a vármegyei főispán, báró Wesselényi Miklós, a szobor főszereplőjének fia, az erdélyi arisztokráciát a Teleki, a Bethlen, a Bornemisza, a Zichy és a Degenfeld családok, a kormányt ifj. Daniel Gábor, a képviselőház alelnöke és az államtitkárok képviselték.

A szobrot és környezetét 1935-ben lerombolták. 1942-ben állították fel újból, a Fadrusz által megtervezett kerítés nélkül, jóval magasabb, tömbszerű posztamensen.


A műemlék leírása
A Wesselényi-szobor két alakja, a felszabadított jobbágy és Wesselényi Miklós magas, tömbszerű talapzaton, sziklaormon jelenik meg. Az enyhén görnyedt hátú, széttárt karú idősödő paraszt panaszaival fordul urához, fejét az előtte, alacsony sziklatömbön álló báró felé emeli, aki kinyújtott jobb karját megértő gesztussal a paraszt vállára teszi. A báró alakja a szokástól eltérően nem magas talapzatról, vagy lóhátról tekint le alattvalójára, a két alak közti enyhe szintkülönbség az egyenjogúságra utal és a szoborcsoport háromszögbe komponálását szolgálja. Wesselényi alakja mögött a sziklára vetett mentéje és A Szabadság bajnokának / Szemere Miklós mondatszalagos babérkoszorú látható. Az alakok ábrázolását az anatómiai pontosság jellemzi, külön figyelmet érdemelnek az élethű profilok, a paraszt munkától megdurvult keze, öltözékük plasztikus redőzése és részletgazdagsága.

Válogatott irodalom
Miklósi-Sikes Csaba: Fadrusz János és az erdélyi köztéri szobrászat a 19. században. Székelyudvarhely–Sümeg, 2003. Passim.
Murádin Jenő: Fadrusz. Két szobor száz éve. Kolozsvár, 2002. 21–22, 66–69, 76–78.



Eszmecsere a szócikkről