Szerző: Mihály Melinda
Kód: CJ-II-m-B-07498
Datálás: XVI – XIX. század
A mai ingatlan helyén a XVI. század elején valószínűleg egy három helyiséges, földszintes, alápincézett lakóház állhatott, melyet észak felől keskeny sikátor határolt. Az épület a XVI. század első felében a Wolphard család tulajdona volt, melynek első kiemelkedő tagja Wolphard Adorján püspöki vikárius, Kolozsvár utolsó katolikus plébánosa. Wolphard Adorján 1534 és 1541 között, reneszánsz stílusban átépíttette háza Fő tér felőli első helyiségeit. Szintén az ő nevéhez köthető a ház kapualjának beboltozása és első emeleti helyiségeinek megépítése, melyeket a második helyiségben kialakított belső lépcsőn lehetett megközelíteni. A munkálatokat 1579-1581 között örököse, Wolphard István, a bécsi és a wittenbergi egyetem egykori hallgatója, jeles matematikus és asztrológus, a város főbírája folytatta, aki meghosszabbíttatta a ház kapualját, kiépíttette a földszinti és emeleti vestibulumot és további földszinti és emeleti helyiségeket alakíttatott ki, valamint megépíttette az épület második lépcsőjét. Wolphard István valószínűleg az 1585-1586. évi kolozsvári pestisjárvány áldozata lett, így nem fejezhette be az építkezést.
A munkálatok vezetését halála után özvegyének, Barát (Münich) Zsófiának második férje, a zalánkeményi származású Kakas István, a Dél-Magyarországról a török elől Kolozsvárra menekült család nagy műveltségű tagja, fejedelmi protonotárius, a bolognai és páduai egyetem egykori diákja fejezte be, 1590 és 1592 között. Kakas István az 1590-es években tovább bővítette az épület udvari szárnyát, kialakítva Kolozsvár legszebb XVI. századi belső terét. A háromablakos, meghitt hangulatú, fiókos dongaboltozatos terem gyámköveire és boltozatára a csillagászati állatöv tizenkét hónapjának tíz ábrázolását, a Kakas-címert és a Holló-csillagképet helyeztette el. A faragványok megrendelése viszont minden bizonnyal még elődje, az asztrológiában jártas Wolphard István nevéhez köthető. Halála után utódjára, Kakas Istvánra maradt a munka befejezése, aki Wolphard tervét leegyszerűsítve, kisebb termet alakíttatott ki. Így maradhatott ki az eredeti elképzelésből két csillagövvel díszített gyámkő, melyeket az emelet helyiségeiben használt fel. A több, legalább három kőfaragó kezemunkájára utaló, plasztikus faragványok előképei valószínűleg Johannes Honterus 1532-ben készült csillagtérképei lehettek. A Hunyadi-címerre utaló Holló-csillagkép bizonyára a humanista megrendelő lokálpatriotizmusának jeleként értelmezhető. Szintén Wophard Istvánnak tuladonítható az udvari szárny déli homlokzatának emeletén elhelyezett, keskeny féloszlopokkal keretelt napóra is, mely fölött pár éve egy másik típusú napóra, egy szkaphosz erősen lefaragott csonkjai kerültek a napvilágra. Az épületet 1602-ben a szomszéd ház tulajdonosa, Bogner (Gellyén) Imre vásárolta meg az Erdélyből menekülni kényszerülő Kakas Istvántól.
Veress Ferenc kolozsvári fotográfus 1859-ben készített fényképfelvételén a ház főhomlokzatát az emeleten egyenesen záródó, keresztosztós ablakok tagolták, melyeket az első két tengelyben Wolphard Adorján, a harmadikban pedig Wolphard István címere díszítette, a földszinten az üzlethelyiség utólagosan kialakított nyílásai húzódtak.
A Jósika Miklós Abafijában Rása-házként, a XIX. század végén pedig Báthory-házként emlegetett, legendákkal övezett épület a későbbiekben Linczeg János, a híres kolozsvári főbíró tulajdonába került. Ennek utódaitól jutott öröklés révén a Pákei család, majd vásárlás útján Szathmári Elek ötvös tulajdonába. Szathmári 1894-ben lebonttatta a Wolphard-Kakas-ház tér felőli helyiségeit és a dél felől szomszédos, egyemeletes lakóházat, majd helyükre a ma is álló, kétemeletes bérházat építtette. Ekkor a főhomlokzat emeleti ablakkereteit, valamint a belső helyiségekből származó ajtókereteit, kandallóit és gyámköveit az Erdélyi Múzeumba szállították, jelenleg a Történeti Múzeum kőtárában találhatóak.
A XX. század elején ebben az épületben székelt az Erdélyi Bank. Az épület udvari szárnyának második emelete 1920 után épült.
A kolozsvári reneszánsz polgárházak legkiemelkedőbb emléke, az egykori Wolphard-Kakas-ház helyén háromszintes, L alaprajzú, historizáló stílusú épület áll, mely főhomlokzatának földszintjét vízszintes sávozás, emeleteit téglaburkolat díszíti. A műmárvány lapokkal burkolt lábazatos, keskeny övpárkánnyal és gyámkősorra támaszkodó koronázópárkánnyal tagolt, héttengelyes homlokzat három középső tengelyét középrizalit emeli ki, melynek fölső szintjein kovácsoltvas mellvédes, ívelt körvonalú erkélyek ugranak ki.
Az épület udvar felőli szárnyának homlokzatát mindössze az ablak-és ajtónyílások tagolják, az első- és második emelet helyiségeit az északi szárnyon végigfutó, kovácsoltvas mellvédes függőfolyosón keresztül lehet megközelíteni. Az északi szárny az egykori Wolphard-Kakas-ház számos helyiségét magába foglalja, ennek egyértelmű jelei a pince dongaboltozatos helyiségei, a földszint boltozott, reneszánsz ajtó- és ablakkeretekkel díszes teremsora és az emelet homlokfalát díszítő, XVI. századi napóra. A napóra fölött a ház kutatása során kis bemélyedés került a felszínre, mely minden bizonnyal egy csillagászati műszer fészke lehetett. A földszinti termek reneszánsz gyámkövekre terhelő, fiókos dongaboltozatait jelenleg álmennyezetek takarják. A földszinti homlokzat három triglifes frízű nyugati ablakkeretét Wolphard István címere, illetve monogramja ékesíti. A következő négy, frízében gyámkősorral díszített ablak részben féloszlopos, részben kannelúrás pilaszteres keretelésű. Ezektől merőben eltérőek az udvari szárny keleti, Kakas István névjegyével ékes, rusztikás és tört szemöldökű ajtókeretei, melyek közül a második jelenleg másodlagos helyen látható, eredetileg a második és a harmadik helyiség közötti átjárót keretelte. Szintén az udvari homlokzaton található egy Bogner-címer is, mely vagy másodlagos helyen áll ma, vagy maga Bogner Imre helyeztette ide, miután a házat megvásárolta. A XVI. század végére kiépült emeletes reneszánsz épület szélét az első emelet vonalában megfigyelhető kváderekből kiképzett sarokarmírozás jelzi.
Balogh Jolán: Az erdélyi renaissance. I. Kolozsvár 1943. 260-261.
Balogh Jolán: Pákei Lajos rajzai Kolozsvár építészeti emlékeiről. (Erdélyi Tudományos Füzetek 186.) Kolozsvár 1944. VII-XIV. tábla.
Balogh Jolán: Kolozsvári kőfaragó műhelyek. XVI. század. Budapest 1985. 153-156, 167, 174-178.
Ferenczi Sándor: A kolozsvári Wolphard ház. Pásztortűz. 8/1922. 101-102; Kelemen 1982. 130-132, 358.
Kovács András: Késő reneszánsz építészet Erdélyben. Budapest-Kolozsvár. 2003. 26, 27, 30-37.
Kovács András: Csillagképek és épületplasztika. Adalékok a kolozsvári reneszánsz épületplasztika történetéhez. Ars Hungarica. 19/1991. 157-164.
Kovács András: A kolozsvári Wolphard-Kakas-ház. In: Uő.: Épületek emlékezete. Nevezetes épületek Erdélyben. Budapest 2007. 201-216.
Kovács András: A humanista plébános, az asztrológus főbíró és a fejedelmi diplomata háza. Korunk 3. folyam 17/2006/10. 11-21.
Szádeczky Lajos: A kolozsvári Báthory ház legendája. Erdélyi Múzeum. 1897. 17-32.
Szádeczky Lajos: Kakas István és a kolozsvári Báthory ház. Történelmi Tár. 1897. 606-625.
beszúr más oldalra
települések
Apanagyfalu Arad Aranyosgerend Aranyosmóric Aranyospolyán Árkos Bere Beszterce Bethlen Biharvajda Bonyha Brassó Cegőtelke Csicsókeresztúr Csíkkarcfalva Csíkszentkirály Csíkszereda Csomaköz Dés Déva Erzsébetváros Farnas Felsőbánya Gyalu Gyergyószentmiklós Gyulakuta Hadad Harina Kalotadámos Kaplony Kékesújfalu Kerlés Kézdivásárhely Királynémeti Kolozsborsa Kolozsvár Lippa Madéfalva Magyargyerőmonostor Malomárka Marosvásárhely Medgyes Mezőörményes Mezőzáh Micske Nagybánya Nagyenyed Nagykároly Nagysajó Nagyvárad Őraljaboldogfalva Retteg Sáromberke Sepsikilyén Sepsiszentgyörgy Somkerék Szalárd Szamosújvár Szászlekence Szászrégen Szásztörpény Szatmárnémeti Székelyhíd Székelykeresztúr Székelyudvarhely Szépvíz Tasnád Temesvár Torda Torockószentgyörgy Vadász Vajdahunyad Vajdaszentivány Válaszút Vermes Vizakna Zilah
