Szerző: Pál Emese
Kód: BH-II-m-B-01028
Datálás: 1910-1911
A Szent László térre (ma Piaţa Unirii) merőleges Zöldfa utca (ma Vasile Alecsandri) sarkán a XX. század elején a földszintes Nikolits-ház, mellette pedig az egyemeletes Diamandi-ház emelkedett, melyet 1905-ben ifj. Moskovits Mór és Moskovits József vásárolt meg. A zsidó élelmiszeripari vállalkozó család tagjai, Moskovits Mór és fiai 1910-ben egy háromemeletes bérház építésébe kezdenek, melyet a nagyváradi származású építész-testvérpár, Vágó László és Vágó József tervezett. Az első fázisban csak a kis Nikolits-ház bontásához kezdenek hozzá és még 1910-ben elkészülnek a Zöldfa utca sarkán levő három tengelynyi résszel. 1911 januárjában már a Diamandi házat bontják, ennek helyén az év végére felépült a Moskovits-palota teljes Szent László téri része. A kivitelező cég a nagyváradi Incze Lajos és fiai volt.
A bérház földszintjét üzletek népesítették be, az első emeleten kalapszalon, emellett a Nagyváradi Bank és Kereskedelmi Rt. Székháza foglalt helyet. Az épület emeleteinek utcára néző részén 3–4 szobás lakások, míg az udvarra néző oldalon 1–3 szobás, kevésbé tágas lakások voltak. 1913 márciusában a Moskovits-palota udvarán Udvari Kávéház néven kávéházat alakítottak ki.
A Moskovits-palota belső udvar köré szerveződő négyzet alaprajzú, háromemeletes saroképület. A tömbszerű épület szerkesztésmódja világos, kiegyensúlyozott. A homlokzat kialakítására a homorú és domború felületek váltakozása, a szimmetriára és a harmóniára való törekvés jellemző. Szent László téri homlokzatán a tető síkjából két törtvonalú háromszögoromzat emelkedik ki, ezek a Zöldfa utcai homlokzatról hiányoznak. A két felső szint domború kiképzésű falszakaszai és az ablakok könyöklője alatti élekbe összefutó homorú mezők teszik mozgalmasabbá a homlokzatot, melynek visszafogott díszítését a népi varrottasokat idéző fehér és zöld majolikalapok adják. Az ablakok elosztása változatos, az első és második emelet ablakai egyszerű, egyenes lezárásúak, melyek a kidomborodó részeken keskenyebbé válnak, a harmadik emelet ablakai lecsapott sarkúak. Hosszú keskeny ablakok jelennek meg a Zöldfa utcai homlokzat sarki részén is. A homlokzatot a néhány helyen feltűnő, különböző méretű, egyszerű geometrikus rácsozatú erkélyek teszik változatossá. Eredetileg a földszinti kirakatok fölött egységes cégtáblák sora húzódott, ezek mára eltűntek. A geometrizáló majolika-dekoráció mellett a koronázópárkány alatti rész díszítése is figyelmet érdemel. A néhány körvonallal felvázolt jelenetek munkafolyamatokat (ásó, cipekedő, terményt begyűjtő parasztok) és idilli jeleneteket (furulyázó pásztor a feleségével és gyerekével) ábrázolnak. Ezek a jelenetek, amelyek minden bizonnyal kapcsolatba hozhatóak a Moskovitsok foglalkozásával, Vágó József szociális érzékenységét tükrözik, aki a művészet és az építészet céljának az elesettek sorsának jobbá tételét tartotta.
Az épület Zöldfa utcai oldalán dongaboltozatos folyosón juthatunk az emeletre vivő lépcsőhöz, majd a körerkélyes belső udvarba. Az erkély korlátrácsain ugyanaz az egyszerű geometrikus díszítés köszön vissza, mint a homlokzatok erkélyeinél.
A Moskovits-palota a Vágó testvérek utolsó közös munkái közé tartozik, mely több korábbi épületükkel párhuzamba állítható. A hosszú, keskeny ablakokkal áttört, a homlokzat síkjából kidomborodó falrészek két budapesti épületükön, a Gutenberg-házon és az Árkád-bazáron is felfedezhetők, a nagyváradi épület tömegszerkesztése azonban a Gutenberg-ház oldott hullámzása és az Árkád-bazár sarkának szigorú geometrizmusa közé helyezhető el. A majolika díszítés és a homlokzat felső részének jelenetei is mindkét budapesti épületen jelen vannak, sőt a budapesti Kereskedelmi utazók egyesületi házának építésére kiírt pályázaton II. díjat nyert tervükön (1908) is. Az épület tömegszerkesztése leginkább a debreceni, időközben lebontott Alföldi Takarékpénztárral rokonítható. A Moskovits-palotán, mint az említett épületeiken általában, a bécsi szecesszió nagy mesterének, Otto Wagnernek a hatása érzékelhető, a népművészeti motívumokból fejlesztett geometrikus minták pedig Lechner-hatásként értelmezhetőek.
Hârca, Rodica: Oradea. Decoraţii Art Nouveau. Oradea, 2007. 86–87.
Lambrichs, Anne: Vágó József. Budapest, 2005. 68, 70.
Paşca, Mircea: Operele arhitecţilor Vágó József şi Vágó László la Oradea. Oradea, 2005. 26–28.
Péter I. Zoltán: Nagyvárad 900 éves múltja és épített öröksége. Nagyvárad, 2005. 234–235.
Péter I. Zoltán: Mesélő képeslapok. Nagyvárad 1885-1915. Nagyvárad, 2002. 127–128.
beszúr más oldalra
települések
Apanagyfalu Arad Aranyosgerend Aranyosmóric Aranyospolyán Árkos Bere Beszterce Bethlen Biharvajda Bonyha Brassó Cegőtelke Csicsókeresztúr Csíkkarcfalva Csíkszentkirály Csíkszereda Csomaköz Dés Déva Erzsébetváros Farnas Felsőbánya Gyalu Gyergyószentmiklós Gyulakuta Hadad Harina Kalotadámos Kaplony Kékesújfalu Kerlés Kézdivásárhely Királynémeti Kolozsborsa Kolozsvár Lippa Madéfalva Magyargyerőmonostor Malomárka Marosvásárhely Medgyes Mezőörményes Mezőzáh Micske Nagybánya Nagyenyed Nagykároly Nagysajó Nagyvárad Őraljaboldogfalva Retteg Sáromberke Sepsikilyén Sepsiszentgyörgy Somkerék Szalárd Szamosújvár Szászlekence Szászrégen Szásztörpény Szatmárnémeti Székelyhíd Székelykeresztúr Székelyudvarhely Szépvíz Tasnád Temesvár Torda Torockószentgyörgy Vadász Vajdahunyad Vajdaszentivány Válaszút Vermes Vizakna Zilah
