Szerző: Pál Emese
Kód: BH-II-m-B-01074
Datálás: 1771-1774, átalakítások: 1858
Az egykori Fő utca (ma Republicii) és az Apáca utca (ma Moscovei) találkozásánál álló épületegyüttes az Orsolya-szüzek rendháza volt, mely magába foglalta a Szent Anna tiszteletére szentelt templomot is. Az Orsolya-rend nagyváradi megtelepedését Szentzy István babolcsai apátnak és váradi kanonoknak köszönheti, aki 1771-ben házat vett a rend számára a Fő utcán, emellett 20.000 forintot adományozott nekik egy leánynevelő intézet fenntartására. Szentzy apát a 8.000 forintot érő házat alakíttatta át zárdává, ezt a Fő utca felőli oldalon egy héttengelyes épületrésszel toldatta meg. A kolostor építésével egy időben egy kis kápolna építését is elkezdette. A zárdaépület 1772 szeptemberére nagyrészt készen állhatott, hiszen ekkor érkezett az első hat apáca Kassáról, akiket szeptember 13-án fényes ünnepségek keretében vezettek be a kolostorba. A kis fatornyos templom 1773-ra készült el, és 1774 október 29.-én szentelték fel.
A XIX. század közepén a templom és a kolostor nagyobb átalakításon esett át. Györffy László nagyprépost a kápolna rossz állapotú fatornya helyett kőtornyot építtetett, a templomot kifestette, három oltárt és egy szószéket készíttetett a megújított belső berendezésére. Ezzel egy időben átalakították a barokk kori kolostorépület és a templom főhomlokzatát a gótizáló romantika ízlésének megfelelően.
Az egyhajós teremtemplom és a déli oldalához csatlakozó torony gótizáló homlokzatkiképzést nyert a XIX. század közepén. A hajó mérművekre emlékeztető díszítéssel ellátott oromfala lépcsőzetesen kiképzett, csúcsán háromszögű lezárás látható. Ezt a kiképzést ismételi a csúcsíves bejárat fölött magasodó, a homlokzat síkjából enyhén kiugró rész is. A homlokzatot egy négyzetes mezőbe mélyített és ennek sarkain vakmérművekkel keretelt rózsaablak és egy kisebb körablak törik át. A csúcsíves bejárat orommezejében háromszögű táblán a templom építésére utaló latin nyelvű kronosztichonos felirat olvasható: „AeVI/ternI Dei/ CVLtVI, et bea/tae Annae honorI, sV/peris faVentibVs, eXtrVI feCit/ StephanVs SzentzY, Abbas BaboLChen/sis, Cantor et CanonICVs VaraDIensIs” (1773). A csúcsíves ablakokkal ellátott torony a sisak alatti részen szintén lépcsőzetes kiképzésű, emellett egy kisebb és egy nagyobb kör alakú nyílás és egy vakolatsávval keretelt vakablak tagolja a homlokzatot.
A templombelsőbe lépve egy dongaboltozatos térbe jutunk, mely fölött az orgonakarzat emelkedik. A hajó a barokk korban kedvelt csehboltozattal fedett, a szentélyben pedig fiókos dongaboltozat található. A templom három, fehérre festett, helyenként aranyozott, barokkos elemekből komponált oltára és hasonló díszítésű szószéke a XIX. században készült. A főoltárképen Joachim, Anna és Szűz Mária láthatóak a Mária tanítása ikonográfiai típus szerint. A szentélyzáródás teljes szélességét átfogó főoltár szoborfülkéiben az oltárkép fölött Szent Borbála, jobb oldalt Szent József, bal oldalt Szent István vértanú tűnnek fel. A jobb oldali mellékoltáron Szent József halála, míg a bal oldalin az Utolsó vacsora láthatóak. Az orgonakarzat két oldalára Nagy Szent Gergely és Szent Ágoston szobrait helyezték el. A szentély jobb oldalának festett üvegablakán a szeplőtelenül fogantatott Szűz Mária tűnik fel, alatta a következő felirat olvasható: „In Honorem Immaculatae Virginis Mariae dicat Joannes Zeley Prepositus et Canonicus 1888”. A hajó boltozatán Mária mennybemenetelét ábrázoló freskó látható, míg a templom boltozatának többi része barokkos növénydíszekkel van kifestve.
Figyelmet érdemel a váradi római katolikus püspökség gyűjteményében található három olajfestmény, melyek minden bizonnyal a templom vagy a kolostor egykori berendezési anyagához tartoztak. Az első kép – Johann Michael Millitz bécsi festő 1772-ben készült műve – a templom és a zárda alapítását örökíti meg, mégpedig azt a jelenetet, amint Szenczy István kanonok átnyújtja az alapítólevelet az apácák körében álló főnöknőnek. Egy másik olajkép az orsolyita rend megalapítóját, Merciai Szent Angélát egy asztalra helyezett kereszt előtt térdelve jeleníti meg; emellett a gyűjteményben megtalálható a rend névadójának, Szent Orsolyának az ábrázolása is.
A Szent Anna templom az 1850 után uralkodóvá váló gótizáló stílus olyan példája, melyre leginkább a geometrizáló, kubusos homlokzatkiképzés jellemző, ellentétben az elterjedtebb oldott gótizáló romantikus homlokzatkiképzéssel. Párhuzamba állítható az újvidéki református templom geometrikus homlokzatával, de egyes elemei nagyon hasonlóak a szintén Szaniszló Ferenc püspök által építtetett váradvelencei Szűz Mária szeplőtelen fogantatása plébániatemplomhoz.
Komárik Dénes: A gótizáló romantika építészete Magyarországon. In: Építés-Építészettudomány, XIV. köt, 3–4 sz. Budapest, 1982. 275–321.
Péter I. Zoltán: Nagyvárad római katolikus templomai. Nagyvárad, 1992. 84–89.
Péter I. Zoltán: Nagyvárad 900 éves múltja és épített öröksége. Nagyvárad, 2005, 160–161.
Péter I. Zoltán: Mesélő képeslapok. Nagyvárad 1885-1915. Nagyvárad, 2002, 59–60.
Sabău, Nicolae: Metamorfoze ale barocului în Transilvania. II. Pictura. Cluj-Napoca, 2005. 267–272.
beszúr más oldalra
települések
Apanagyfalu Arad Aranyosgerend Aranyosmóric Aranyospolyán Árkos Bere Beszterce Bethlen Biharvajda Bonyha Brassó Cegőtelke Csicsókeresztúr Csíkkarcfalva Csíkszentkirály Csíkszereda Csomaköz Dés Déva Erzsébetváros Farnas Felsőbánya Gyalu Gyergyószentmiklós Gyulakuta Hadad Harina Kalotadámos Kaplony Kékesújfalu Kerlés Kézdivásárhely Királynémeti Kolozsborsa Kolozsvár Lippa Madéfalva Magyargyerőmonostor Malomárka Marosvásárhely Medgyes Mezőörményes Mezőzáh Micske Nagybánya Nagyenyed Nagykároly Nagysajó Nagyvárad Őraljaboldogfalva Retteg Sáromberke Sepsikilyén Sepsiszentgyörgy Somkerék Szalárd Szamosújvár Szászlekence Szászrégen Szásztörpény Szatmárnémeti Székelyhíd Székelykeresztúr Székelyudvarhely Szépvíz Tasnád Temesvár Torda Torockószentgyörgy Vadász Vajdahunyad Vajdaszentivány Válaszút Vermes Vizakna Zilah
