Szerző: Kovács Zsolt
Kód: BH-II-a-A-01081
Datálás: 1750-es évek második fele–1875
Az épületegyüttes történetének kezdetei az 1751. évig nyúlnak vissza, amikor a 4 évvel korábban a székesegyház és palota építését elkezdő Forgárch Pál püspök dekrétumában elrendelte, hogy az addig a Szent László téren székelő káptalan költözzön az új székesegyház mellé. A püspökök az átköltözés felgyorsítása érdekében az ezt követő évtizedekben több alkalommal is egy új kanonoki ház felépítéséhez kötötték a kanonoki kinevezéseket. Az első itt építkező kanonok Alapy János, aki az 1750-es évek második felében építteti fel a mai 7. szám alatti épületet. Szintén a 18. század ötvenes-hatvanas éveiben épült fel a mellette található 9. számú, valamint a mintegy 38 méterrel északabbra álló 15. számú ház. A kanonoki házak közti üres telekre szándékozott felépíteni a székesegyházat és palotát is tervező Franz Anton Hillebrandt 1769 táján Patachich Ádám püspök megbízásából az új papi szemináriumot. A fennmaradt tervek egy U alakú épületet mutatnak, 22 tengelyes utcai homlokzattal. A tervek szerint a szeminárium épülete követte volna a meglévő 3 kanonoki ház kialakítását, utcai homlokzatán a kanonoki házakéhoz hasonló árkádos folyosót terveztek, azonban a jóváhagyott terv máig ismeretlen okból nem került kivitelezésre.
Az 1770-es években vett újabb lendületet a kanonoki házak építése. Egy 1777-es irat már arról számol be, hogy négy épület áll készen, s újabb három épülőfélben van. Bíró József meglátása szerint az ebben az évben a korábbi három mellé elkészült kanonoki ház a 17. számú lehetett, míg az épülőfélben levőket a 21., 23. és 25. számúakkal azonosította.
Az utolsó három épület majd száz év múlva egészíti csak ki a barokk épületegyüttest. 1863-ra épült fel a tervezett szeminárium helyére a 11. és 13. számú ház, majd a sort 1875-ben a 19. szám alatti zárja.
Az épületegyüttes egykori lakóinak sorából kiemelkednek a 19. század második felének tudós egyházi elöljárói, többek közt a Kanonok sor házaiban hosszabb-rövidebb ideig a magyar művészettörténet kezdeteinek vagy az egyháztörténetnek oly kiváló képviselői éltek és alkottak mint Rómer Flóris, Ipolyi Arnold, Fraknói Vilmos, Karácsonyi János vagy Bunyitay Vince.
A püspöki palota kertje előtt, a székesegyház oldalánál húzódó út mentén található a Kanonok sornak, vagy ritkábban Káptalan sornak nevezett barokk épületegyüttes, melyet tíz egyemeletes épület egymáshoz épült sora alkot. Mindenik épület más korban épült, ami a homlokzatok változásain jól felismerhető. Az együttes leglátványosabb eleme, amely érdekes térhatást is eredményez, az épületek kiugró emelete alatt mind a tíz ház földszintjén végighúzódó boltozott árkádsoros folyosó.
A legkorábbi emeletes lakóház az Alapy-ház néven ismert 7. szám alatti öttengelyes fő- és kéttengelyes mellékhomlokzatú épület. A minden különösebb díszítést nélkülöző ház emeletén lizénák által elválasztott egyenes záródású ablakok vannak, a földszintjén pedig a zömök megjelenésű pillérekre támaszkodó félköríves árkád fut, mögötte pedig hevederekkel tagolt csehboltozatos folyosó húzódik. A pillérek párkányfejetezesek, és külső felületüket a mintegy továbbfutó emeleti lizénák tagolják. Az épület udvari szárnya egy későbbi toldás. A 9. szám alatti ház mindenben hasonló az előzőhöz, homlokzata azonban egy tengellyel szélesebb. A 15., 17., 21., 23. és 25. szám alatti épületek alapvetően ugyanezt a sémát követik, mindössze egyes kisebb eltérések mint például a lizénák elmaradása a pillérek testéről, valamint az árkádok záróköveinek díszítése utal arra, hogy eltérő időben épültek.
Az 1863-ban épült 15. és 17. szám alatti hattengelyes házak kinézete már jelentősebb változásokat mutat. Pilléreik karcsúbbak a barokk periódusban építettekénél, emeleti ablakaik pedig már szegmensívesek, s ívelt szemöldökpárkány díszíti őket. A koronázópárkány alatt itt már fríz fut végig, amelyet az ablakok vonalában neogótikus jellegű mérműves díszítéssel dekoráltak. A szomszédos 1875-re felépült 19. számú ház homlokzatán is megfigyelhető az előzőktől eltérő mustrájú mérműves díszítés a szintén szegmensíves és ugyanilyen formájú szemöldökkel díszes emeleti ablakok fölött. Földszintjén e háznak már négy magasabb ívből álló árkád nyílik. Az emeletek függőleges tagolása mindhárom historizáló épület esetében hiányzik.
A nagyváradi Kanonoksor együttesének leglátványosabb eleme az 56 pillérre támaszkodó hosszan elnyúló homlokzati árkádos folyosó, melynek boltozott térsora egyedi térhatást nyújt.
Kelényi György: Franz Anton Hillebrandt. Budapest, 1976. (Művészettörténeti füzetek 10). 31
PÉTER I. Zoltán: Nagyvárad 900 éves múltja és épített öröksége. Budapest, 2005. 126-128.
beszúr más oldalra
települések
Apanagyfalu Arad Aranyosgerend Aranyosmóric Aranyospolyán Árkos Bere Beszterce Bethlen Biharvajda Bonyha Brassó Cegőtelke Csicsókeresztúr Csíkkarcfalva Csíkszentkirály Csíkszereda Csomaköz Dés Déva Erzsébetváros Farnas Felsőbánya Gyalu Gyergyószentmiklós Gyulakuta Hadad Harina Kalotadámos Kaplony Kékesújfalu Kerlés Kézdivásárhely Királynémeti Kolozsborsa Kolozsvár Lippa Madéfalva Magyargyerőmonostor Malomárka Marosvásárhely Medgyes Mezőörményes Mezőzáh Micske Nagybánya Nagyenyed Nagykároly Nagysajó Nagyvárad Őraljaboldogfalva Retteg Sáromberke Sepsikilyén Sepsiszentgyörgy Somkerék Szalárd Szamosújvár Szászlekence Szászrégen Szásztörpény Szatmárnémeti Székelyhíd Székelykeresztúr Székelyudvarhely Szépvíz Tasnád Temesvár Torda Torockószentgyörgy Vadász Vajdahunyad Vajdaszentivány Válaszút Vermes Vizakna Zilah
