nyomtat

megoszt

Kanonoksor, Nagyvárad
Utolsó frissítés:  2010-05-14
Szerző:  Kovács Zsolt


A műemlék adatai
Cím: Şirul Canonicilor (Kanonoksor) u. 7–25.
Kód: BH-II-a-A-01081
Datálás: 1750-es évek második fele–1875

Történeti adatok

Az épületegyüttes történetének kezdetei az 1751. évig nyúlnak vissza, amikor a 4 évvel korábban a székesegyház és palota építését elkezdő Forgárch Pál püspök dekrétumában elrendelte, hogy az addig a Szent László téren székelő káptalan költözzön az új székesegyház mellé. A püspökök az átköltözés felgyorsítása érdekében az ezt követő évtizedekben több alkalommal is egy új kanonoki ház felépítéséhez kötötték a kanonoki kinevezéseket. Az első itt építkező kanonok Alapy János, aki az 1750-es évek második felében építteti fel a mai 7. szám alatti épületet. Szintén a 18. század ötvenes-hatvanas éveiben épült fel a mellette található 9. számú, valamint a mintegy 38 méterrel északabbra álló 15. számú ház. A kanonoki házak közti üres telekre szándékozott felépíteni a székesegyházat és palotát is tervező Franz Anton Hillebrandt 1769 táján Patachich Ádám püspök megbízásából az új papi szemináriumot. A fennmaradt tervek egy U alakú épületet mutatnak, 22 tengelyes utcai homlokzattal. A tervek szerint a szeminárium épülete követte volna a meglévő 3 kanonoki ház kialakítását, utcai homlokzatán a kanonoki házakéhoz hasonló árkádos folyosót terveztek, azonban a jóváhagyott terv máig ismeretlen okból nem került kivitelezésre.

 

Az 1770-es években vett újabb lendületet a kanonoki házak építése. Egy 1777-es irat már arról számol be, hogy négy épület áll készen, s újabb három épülőfélben van. Bíró József meglátása szerint az ebben az évben a korábbi három mellé elkészült kanonoki ház a 17. számú lehetett, míg az épülőfélben levőket a 21., 23. és 25. számúakkal azonosította.

 

Az utolsó három épület majd száz év múlva egészíti csak ki a barokk épületegyüttest. 1863-ra épült fel a tervezett szeminárium helyére a 11. és 13. számú ház, majd a sort 1875-ben a 19. szám alatti zárja.



Az épületegyüttes egykori lakóinak sorából kiemelkednek a 19. század második felének tudós egyházi elöljárói, többek közt a Kanonok sor házaiban hosszabb-rövidebb ideig a magyar művészettörténet kezdeteinek vagy az egyháztörténetnek oly kiváló képviselői éltek és alkottak mint Rómer Flóris, Ipolyi Arnold, Fraknói Vilmos, Karácsonyi János vagy Bunyitay Vince.


A műemlék leírása

A püspöki palota kertje előtt, a székesegyház oldalánál húzódó út mentén található a Kanonok sornak, vagy ritkábban Káptalan sornak nevezett barokk épületegyüttes, melyet tíz egyemeletes épület egymáshoz épült sora alkot. Mindenik épület más korban épült, ami a homlokzatok változásain jól felismerhető. Az együttes leglátványosabb eleme, amely érdekes térhatást is eredményez, az épületek kiugró emelete alatt mind a tíz ház földszintjén végighúzódó boltozott árkádsoros folyosó.
A legkorábbi emeletes lakóház az Alapy-ház néven ismert 7. szám alatti öttengelyes fő- és kéttengelyes mellékhomlokzatú épület. A minden különösebb díszítést nélkülöző ház emeletén lizénák által elválasztott egyenes záródású ablakok vannak, a földszintjén pedig a zömök megjelenésű pillérekre támaszkodó félköríves árkád fut, mögötte pedig hevederekkel tagolt csehboltozatos folyosó húzódik. A pillérek párkányfejetezesek, és külső felületüket a mintegy továbbfutó emeleti lizénák tagolják. Az épület udvari szárnya egy későbbi toldás. A 9. szám alatti ház mindenben hasonló az előzőhöz, homlokzata azonban egy tengellyel szélesebb. A 15., 17., 21., 23. és 25. szám alatti épületek alapvetően ugyanezt a sémát követik, mindössze egyes kisebb eltérések mint például a lizénák elmaradása a pillérek testéről, valamint az árkádok záróköveinek díszítése utal arra, hogy eltérő időben épültek.

 

Az 1863-ban épült 15. és 17. szám alatti hattengelyes házak kinézete már jelentősebb változásokat mutat. Pilléreik karcsúbbak a barokk periódusban építettekénél, emeleti ablakaik pedig már szegmensívesek, s ívelt szemöldökpárkány díszíti őket. A koronázópárkány alatt itt már fríz fut végig, amelyet az ablakok vonalában neogótikus jellegű mérműves díszítéssel dekoráltak. A szomszédos 1875-re felépült 19. számú ház homlokzatán is megfigyelhető az előzőktől eltérő mustrájú mérműves díszítés a szintén szegmensíves és ugyanilyen formájú szemöldökkel díszes emeleti ablakok fölött. Földszintjén e háznak már négy magasabb ívből álló árkád nyílik. Az emeletek függőleges tagolása mindhárom historizáló épület esetében hiányzik.

 

A nagyváradi Kanonoksor együttesének leglátványosabb eleme az 56 pillérre támaszkodó hosszan elnyúló homlokzati árkádos folyosó, melynek boltozott térsora egyedi térhatást nyújt.


Válogatott irodalom
Bíró József: Nagyvárad barok és neoklasszikus művészeti emlékei. Budapest, 1932. 69-71.
Kelényi György: Franz Anton Hillebrandt. Budapest, 1976. (Művészettörténeti füzetek 10). 31
PÉTER I. Zoltán: Nagyvárad 900 éves múltja és épített öröksége. Budapest, 2005. 126-128.



címkék

Eszmecsere a szócikkről