részletes keresés
nyomtat

megoszt

Apolló-palota, Nagyvárad
Utolsó frissítés:  2010-06-17
Szerző:  Mircea Paşca
Lektorálta:  P. Kovács Klára (fordította)


A műemlék adatai
Cím: Nagyvárad, Republicii u. 12–12A. – Mihai Eminescu u. 1. sz.
Kód: BH-II-m-B-01077
Datálás: 1912–1914

Történeti adatok

Az épület a központban, a város legfontosabb kereskedelmi útvonala mentén, a Republicii (egykori Fő) utcában, három utca kereszteződésénél helyezkedik el. A teret három, 1900-1914 között emelt, nagyméretű, szecessziós palota határozza meg: a Stern palota (a Fő u. 10, 10/A és a Mihai Eminescu, egykori Szaniszló u., kereszteződésénél), a Moskovits Miksa palota (a Fő u. és a Traian Park, egykori Széchenyi tér, 2. sz. sarkán) és az Apolló palota (Fő u. 12. sz., a Szaniszló u. sarkán), amelyek mindegyike a stílus különböző kifejezésmódját testesíti meg. Az említett bérházak a legjelentősebb XX. század eleji nagyváradi épületek közé tartoznak.

 

Ifj. Rimanóczy Kálmán (1870-1912) Nagyvárad legjelentősebb építésze volt az 1900-1912 közötti időszakban, ugyanakkor sikeres vállalkozóként is működött. Számos középületre kapott megbízást, amelyeken különféle építészeti stílusokat alkalmazott. Legfontosabb nagyváradi alkotásai között tartjuk számon a Közpénzügyi Hivatal épületét, 1899-1900, Fő u. 35. sz.; a Városházát, 1902-1903, Szt. László tér 1. sz.; az Ideg- és Elmegyógyászati Kórházat, 1902-1903, Kórház u. 26. sz.; az olaszi Szentlélek kiáradása római katolikus plébániatemplomot, 1903-1905, Sal Ferenc u. 1. sz.; Ifj. Rimanóczy K. palotáját, 1903 körül, Úri u. 3. sz. (1921-től az Ortodox Püspökség székhelye); a Görög katolikus püspöki palotát, 1903-1905, Szt. László tér 3. sz.; a Moskovits-palotát, 1904-1905, Fő u. - Széchenyi tér 2. sz.; Ifj. Rimanóczy K. palotáját, 1905, Fő u. - Széchenyi tér 1. sz. sarkán; a Nagyváradi Takarékpénztár egykori épületét, 1906-1907, bővítve 1912-ben, Brémer tér 4. sz.; az Ügyvédi Kamara székházát, 1908-1909, Korona u. 1. sz.; az Apolló-palotát, 1912-1914, Fő u. 12. sz. Az építész által tervezett lakóépületek közül a nagy bérházak - Id. Rimanóczy K. palotája, Apolló-palota, Moskovits Miksa palota, Ifj. Rimanóczy K. palotája - a legjelentősebbek.

 

A 19. században a jelenlegi palota helyén az azonos nevű fogadó állt. 1910-ben a Városi Tanács a telek értékesítését határozta el, akár eladás útján, akár egy új, bérbe adható épület emelése útján. Végül a második megoldás mellett született döntés. 1911 júliusában licit kiírását határozták el, amelyre 1912-ben került sor. A legkedvezőbb ajánlattal jelentkező ifj. Rimanóczy Kálmán nyereségével végződött a verseny. Az építész azonban 1912. július 12-ikén elhunyt, így özvegye Rimanóczy egykori munkatársát, Krausze Tivadar építész kinevezését kérte a Városi Tanácstól az munkálatok irányításához. 1913. szeptemberében a helyi sajtó 1914. tavaszára becsülte a munkálatok befejezését, erre azonban csak később, még ugyanabban az évben került sor. A építész/kivitelező 800.000 koronáért vállalkozott a palota felépítésére, utólag azonban 80.000-es költség-kiegészítést igényelt. A helyzet ellentéteket szült az építésmérnökökkel - a nagyváradi Reisinger József és Rendes Vilmos kivitelezőkkel.

 

A Apolló-palota az egyedüli 20. század eleji bérház a városban, amely a helyi tanács megrendelésére és nem magánkezdeményezés során épült. A lakások bérbeadása útján próbált a város bevételekhez jutni, ám a világháború kitörése után csak nagy nehezen talált bérlőket főleg a földszinti kávézóba, a harmadik emeleti műhelyekbe és három luxuslakásba.


A műemlék leírása

A belső udvaros palota egy szabálytalan négyszögű telekre épült, amelyet két utca fog közre. A szomszédos telkek fele világítóudvarokat alakítottak ki. A szintek közötti közlekedést a Fő utcai szárnyban, az udvaron elhelyezkedő főlépcső, továbbá a szemközti szárnyban levő hátsó lépcső biztosítja. Egy második hátsó lépcsőházzal is rendelkezik az épület, a Fő utcai szomszédos telek fele eső világítóudvarban. Az idők során a palota belső elosztása változott: kisebb lakásokat hoztak létre, vagy ellenkezőleg, irodáknak illetve üzlethelyiségeknek (1. emeleten) szánt nagyobb egységeket létesítettek. A belső udvari homlokzatokon, az 1-3. emeleteken falazott mellvédes függőfolyosók futnak körbe. Az utca felőli homlokzatokon magas földszinttel rendelkezik az épület, az udvar felől pedig, két szárnyban földszint, félemelet és két emelet követi egymást. Az utcai homlokzaton, a földszinten eredetileg üzlethelyiségek voltak. Ugyanoda egy kávézót is tervezett az építész. A három emeletet nagy alapterületű bérlakások alkották. A belső udvar és a szomszédos telkek közötti szárnyakban, kisebb, 3 szobás lakások voltak, amelyeknek ablakai a belső udvar, illetve a világítóudvarok fele nyíltak. A két utca felőli homlokzaton helyezkedtek el a nagyobb, 4-6 szobás lakások. Mindegyik lakás cselédszobával, kamrával, konyhával és fürdőszobával is rendelkezett. A Fő utca felőli legfelső szint három nagyméretű ablaka az itt kialakított egykori művész-műhelyeket (festő-, fotóműhelyek) bőséges megvilágítását hivatott biztosítani.

 

Stíluskritikai szempontból a palota ifj. Rimanóczi Kálmán utolsó alkotói korszakához tartozik, akárcsak a volt Bölöny ház (1912, Szaniszló u. 5. sz.), vagy a Nagyváradi Takarékpénztár bővítménye (1912). A homlokzatokon empire és biedermeier motívumokat alkalmazott az építész, a bécsi vagy berlini korabeli épületeken azonosítható díszítésmódokhoz hasonlóan. Paul Constantin a berlini szecessziós építészet és a német empire díszítőnyelv összefonódását említi az Apolló-palota kapcsán.
Az Apolló-palota főhomlokzata a Fő utcára néz, a másik, szerényebb utcai homlokzata pedig a Szaniszló u. fele. Ezeken a földszint/félemelet és az emeletek regiszterei különíthetők el. A sávozott vakolattal borított, lábazatszerű magasföldszintet a kirakatok nagy, egyenes záródású ablakai tagolják. Az alsó regisztert profilozott övpárkány zárja le. A felső szinteken pilaszterek tagolják a homlokzatot, amelyek a különböző típusú emeleti ablakokat fogják közre. A két homlokzat találkozásánál, a sarkot egy hengeres tömeg hangsúlyozza, amelynek három tengelyét a koronázópárkány szintje fölé magasodó, sávozott felületű, szalagokkal, körkörös motívumokkal, a fejezetzónában pedig fűzérekkel, pajzsokkal és növénydíszekkel ékesített pilaszterek tagolják. A toronyszerű épületrész ablakait egyenes záródású keretek jellemzik, az utolsó szinten pedig egy áttört, falazott mellvédes loggia húzódik, amelynek árkádíveit hangsúlyos zárókövek ékesítik. Hangsúlyos párkány zárja le a „saroktornyot", mely fölött alacsony, íves attika-szakaszok emelkednek. Tömegét egy gazdagon díszített, bádoggal borított, hengeres sisak koronázza.

 

A Fő utca felőli homlokzat a legdíszesebb, tömege a loggiák, kis kiülésű zárt erkélyek és a nyitott erkélyek váltakozása révén meglehetősen dinamikus. Kilenc tengelye nagyjából szimmetrikusan rendeződik. A nagyméretű középrizalitot szalagokkal, füzérekkel, pajzsokkal és növénydíszekkel ékesített pilaszterek tagolják. A pilaszterek tetején továbbá, a tetőszinten női szobrok helyezkednek el. Az első és második emeleten, a rizalit hármas ablakait (a középső, félköríves záródású nyílást egyenes záródású ablakok fogják közre) többszörösen ívelt, füzéres szemöldökpárkányok koronázzák. Figyelemre méltó továbbá a legfelső szint nagyméretű, ívelt záródású ablakainak díszes asztalosmunkája. Az erős kiülésű koronázópárkány is többszörösen ívelt kiképzésű. A szélső homlokzattengelyek kiképzése eltérő a rizalitétól. Függőlegesen egy zárt erkély (1. em.), egy nagy ablaknyílás és egy nyitott erkély (2. em.) valamint egy áttört mellvédes, oszlopos árkádos loggia (3. em.) követik egymást. A homlokzatot továbbá két, a középrizalitra szimmetrikus, keskenyebb oldalrizalit tagolja. (Az oldalrizalitok rendje hasonlóképpen jelentkezik a Szaniszló utcai homlokzaton is.) Ezeket sávozott felületű, szalagokkal és karikával díszített pilaszterek tagolják, amelyek egy profilozott, többszörösen ívelt vakolatpárkányt hordoznak. A harmadik emeleti ablakokat leszámítva, a rizalitokon a középrizalit esetében leírt hármas-ablakokkal azonos nyílásokat alakítottak ki. A „saroktoronnyal" szomszédos tengelyben keskeny ablakok nyílnak, továbbá egy-egy kis erkély az első két emeleten. A homlokzat jobb szélső tengelyét az alsó két emeleten egy-egy ablak, a legfelsőn pedig egy, a leírtakhoz hasonló, loggia töri át.

 

A Szaniszló utcai homlokzat nyolc tengelye közül az 1. és a 7. szintén rizalitos kiképzésű. A hangsúlyos koronázópárkányt konzolsor díszíti. Nagyméretű, egyenes- és szegmensíves (a 3. emeleten) záródású ablakok törik át a homlokzatot. Ezeket hangsúlyosan tagolt, füzérekkel és mértani motívumokkal ékesített keretek jellemzik, amelyek az emeletek függvényében háromfélék lehetnek. Az ablakok monoton sorát az első emeleten két erkély töri meg.


Válogatott irodalom
BORCEA, Liviu: Memoria Caselor. I. Oradea, Ed. Arca, 2003.
CONSTANTIN, Paul: Arta 1900 în România. Bucureşti, Ed. Meridiane, 1972.
HÂRCĂ, Rodica: Oradea decoraţii Art Nouveau. Oradea, Ed. Muzeului Ţării Crişurilor, 2007.



Eszmecsere a szócikkről