Szerző: Kovács Árpád
Kód: HR-II-m-B-12897
Datálás: 1909–1910
A római katolikus gimnázium alapítása a jezsuiták nevéhez köthető, akik először 1592 végén kezdik meg tevékenységüket Székelyudvarhelyen. A következő év tavaszán az egyik legképzettebb magyar jezsuita, Vásárhelyi Gergely érkezik a városba hittérítési célból, a római katolikus várkapitány Mindszenti Benedek pártfogását élvezve. Vásárhelyi Gergely rövid udvarhelyi tartózkodása alatt már megtörtént az iskola létrehozása, amely valószínűleg a várban működött. Az ígéretesen induló székelyudvarhelyi iskola csak kisgimnázium lehetett, magába foglalva a kezdő és a grammatikai fokozatot. A jezsuiták 1595-ben az újjászervezett hitéletet és az iskolát világi papoknak adják át. A következő évek zavaros társadalmi-politikai légkörében azonban az iskola megszűnt, a római katolikusok teljesen kiszorultak a városból. Csak 1633-ban kerül vissza katolikus kézre a Szent Miklós-hegyi plébánia, annak épületében szervezik újjá az iskolát. 1652-ben a jezsuiták visszatérnek Udvarhelyre, rendházfőnökük Sámbár Mátyás pedig rövid ittléte alatt a bethlenfalviak segítségével iskolaépítésbe kezdett. Az újabb felekezeti harcok következtében azonban Sámbárnak menekülnie kellett a városból, így csak az 1660-as évek végén épül fel a Szent Miklós-hegyi plébániától északra az első önálló iskola, amely aztán két évszázadon át volt a római katolikus gimnázium fő otthona. Ez az épület emeletes volt, nyolc tantermet és a pedellusi lakást foglalta magába. A gimnázium mellett a jezsuiták létrehozták az ifjak közös szállását, a convictust, amit állanódan bővítettek úgy, hogy 1740-ben már 60 tanulónak adott helyet.
A gimnázium régi épületei a 19. század végére szűknek és elavultnak bizonyultak, így a Felső Picatér dél-nyugati részén 1890-1891 között a környékbeli falvak adakozásából felépül a katolikus főgimnázium új épülete neoklasszicista stílusban.
Még két évtized sem telt el s újabb, még nagyobb méretű építkezésre vállalkozott az iskolafenntartó katolikus egyház. Gróf Mikes János udvarhelyi főesperes (később szombathelyi püspök) volt a változások fő kezdeményezője. Az új gimnáziumot az egykori convictus helyén építették fel, a területrendezés során pedig a Piactérről az új iskolához szerpentines feljárót építettek, amit összekötöttek a mai Baróti Szabó Dávid utcával. A főgimnázium új épületének megtervezésére az Erdélyi Római Katolikus Státus pályázatot írt ki, amelyet Pápai Sándor műszaki tanácsos nyert el, aki ebben az időben a Státus megbízásából még a kézdivásárhelyi és a csíkszeredai római katolikus gimnáziumok terveit is elkészíti. A munkálatokat Király József és Spáda János építési vállakozók kivitelezték. 1909 májusában fogtak az alapozáshoz, novemberben pedig már tető alatt állott az új épület. 1910 tavaszán elkezdődtek a belső munkálatok is, az iskola ünnepélyes felszentelésére pedig ugyanazon év november 20-án került sor Majláth Gusztáv Károly püspök jelenlétében. A gimnázium 1958-tól Dr. Petru Groza nevét viselte, 1990-től pedig felvette egykori diákja, Tamási Áron író nevét.
A városközpontból keskeny, kanyargós emelkedőn vezet az út a Baróti Szabó Dávid utca végén található Szent Miklós-hegyi plébániatemplomhoz, amelynek szomszédságában áll a katolikus gimnázium monumentális épületegyüttese. A gimnázium megépülése óta Udvarhely egyik szimbóluma, sziluettje a város fölé emelkedik. A négyszintes főépületet balról az (egykori) igazgatói lakás, jobbról pedig a tornaterem emeletes, sarokrizalitos teste fogja közre. A főépületbe díszes külső lépcsőn jutunk be, majd egy kis előtér után az épületet hosszanti irányban metsző folyosóra érünk, ahonnan az osztálytermek, a különböző laborok, a tanári és a titkárság nyílnak. Az épület hátsó részéhez csatlakozik középen és a széleken egy-egy lépcsőtér, amelynek köszönhetően az emeleti részekre juthatunk fel. A főépület közepén és sarkain az utca felől enyhén kiugró rizalitok figyelhetők meg.
A főhomlokzat tagolásában elsősorban a vertikalitás érvényesül, amelyet az emeletek egyenes záródású-, majd szegmesíves-, végül a lekerekített sarkú egyenes záródású ablakai hangsúlyoznak. A homlokzatot az udvarhelyi Kő- és Agyagipari Szakiskola műhelyében készült, színvonalas kivitelű színes majolika ornamensekkel díszítették. A főbejárat pártázatán sárga-zöld kombinációjú rozetták vannak. A földszinten találhatók a szintén sárga-zölt kombinációjú, kisebbik élükre állított téglalap alakú minták. Az első emeleti ablakok könyöklői alatt kék színű, liliom formájú díszeket helyeztek el. A legdíszesebb minták az első és második emeleti ablaksorok között figyelhetők meg.
A rizalitokat gazdag kiképzésű párták koronázzák, amelyen ismét feltűnnek a majolikadíszek különböző formái. A legrangosabb kiképzést a középrizalit, alapformájában háromszögű, de konkáv ívekből metszett, jó arányú tornyocskák által közrezárt elegáns oromfala kapta, amelynek középső, félköríves ablakára két klasszikus öltözetű, kezükben babérkoszorút tartó női alakot helyeztek el. A párta alatt sűrű sárgás-zöld sordísz fut végig, ez a majolikadísz feltűnik a főépület sarokrizalitjain is.
A melléképületeken szintén megjelennek a majolikadíszek, de a bal oldali épület díszítése nem teljesen azonos a jobb oldali, tornateremnek helyet adó résszel. Ez utóbbin ugyanis kipattanó rügyekre emlékeztető díszeket láthatunk. A tetőkön mindkét épületen kakasszerű zöld majolika díszek vannak.
A Gimnázium épületdíszeinek vizsgálatakor szembeötlő a szecesszióra jellemző lendületes, szabadon áramló formáknak az alkalmazása, sok esetben azonban a népművészet hatásának lehetünk tanúi: a főépület első emeleti ablakpárkányait honfoglaláskori övveretre emlékeztető, stilizált motívumokkal ékesítették, a második emelet ablaksora alatt pedig a varrottasokból ismert virágszírmos, levélfonatos majolikadíszeket figyelhetünk meg.
Kelemen Albert: A Székelyudvarhelyi Kő- és Agyagipari Szakiskola fennmaradt művészeti emlékeiről. In: Areopolisz. Történelmi és társadalomtudományi tanulmányok. II. Szerk. Hermann Gusztáv Mihály-Róth András Lajos. Székelyudvarhely, 2002.
Kovács Árpád: Udvarhelyszék művészete. In. Udvarhelyszéki olvasókönyv. Szerk. Hermann Gusztáv Mihály-P. Buzogány Árpád. Székelyudvarhely, 2008.
Vofkori György: Székelyudvarhely. Várostörténet képekben. I. Békéscsaba, 2009.
beszúr más oldalra
települések
Apanagyfalu Arad Aranyosgerend Aranyosmóric Aranyospolyán Árkos Bere Beszterce Bethlen Biharvajda Bonyha Brassó Cegőtelke Csicsókeresztúr Csíkkarcfalva Csíkszentkirály Csíkszereda Csomaköz Dés Déva Erzsébetváros Farnas Felsőbánya Gyalu Gyergyószentmiklós Gyulakuta Hadad Harina Kalotadámos Kaplony Kékesújfalu Kerlés Kézdivásárhely Királynémeti Kolozsborsa Kolozsvár Lippa Madéfalva Magyargyerőmonostor Malomárka Marosvásárhely Medgyes Mezőörményes Mezőzáh Micske Nagybánya Nagyenyed Nagykároly Nagysajó Nagyvárad Őraljaboldogfalva Retteg Sáromberke Sepsikilyén Sepsiszentgyörgy Somkerék Szalárd Szamosújvár Szászlekence Szászrégen Szásztörpény Szatmárnémeti Székelyhíd Székelykeresztúr Székelyudvarhely Szépvíz Tasnád Temesvár Torda Torockószentgyörgy Vadász Vajdahunyad Vajdaszentivány Válaszút Vermes Vizakna Zilah
