nyomtat

megoszt

Tamási Áron Gimnázium (egykori római katolikus főgimnázium), Székelyudvarhely
Utolsó frissítés:  2010-06-01
Szerző:  Kovács Árpád


A műemlék adatai
Cím: Baróti Szabó Dávid utca 32. sz.
Kód: HR-II-m-B-12897
Datálás: 1909–1910

Történeti adatok

A római katolikus gimnázium alapítása a jezsuiták nevéhez köthető, akik először 1592 végén kezdik meg tevékenységüket Székelyudvarhelyen. A következő év tavaszán az egyik legképzettebb magyar jezsuita, Vásárhelyi Gergely érkezik a városba hittérítési célból, a római katolikus várkapitány Mindszenti Benedek pártfogását élvezve. Vásárhelyi Gergely rövid udvarhelyi tartózkodása alatt már megtörtént az iskola létrehozása, amely valószínűleg a várban működött. Az ígéretesen induló székelyudvarhelyi iskola csak kisgimnázium lehetett, magába foglalva a kezdő és a grammatikai fokozatot. A jezsuiták 1595-ben az újjászervezett hitéletet és az iskolát világi papoknak adják át. A következő évek zavaros társadalmi-politikai légkörében azonban az iskola megszűnt, a római katolikusok teljesen kiszorultak a városból. Csak 1633-ban kerül vissza katolikus kézre a Szent Miklós-hegyi plébánia, annak épületében szervezik újjá az iskolát. 1652-ben a jezsuiták visszatérnek Udvarhelyre, rendházfőnökük Sámbár Mátyás pedig rövid ittléte alatt a bethlenfalviak segítségével iskolaépítésbe kezdett. Az újabb felekezeti harcok következtében azonban Sámbárnak menekülnie kellett a városból, így csak az 1660-as évek végén épül fel a Szent Miklós-hegyi plébániától északra az első önálló iskola, amely aztán két évszázadon át volt a római katolikus gimnázium fő otthona. Ez az épület emeletes volt, nyolc tantermet és a pedellusi lakást foglalta magába. A gimnázium mellett a jezsuiták létrehozták az ifjak közös szállását, a convictust, amit állanódan bővítettek úgy, hogy 1740-ben már 60 tanulónak adott helyet.

 

A gimnázium régi épületei a 19. század végére szűknek és elavultnak bizonyultak, így a Felső Picatér dél-nyugati részén 1890-1891 között a környékbeli falvak adakozásából felépül a katolikus főgimnázium új épülete neoklasszicista stílusban.

 

Még két évtized sem telt el s újabb, még nagyobb méretű építkezésre vállalkozott az iskolafenntartó katolikus egyház. Gróf Mikes János udvarhelyi főesperes (később szombathelyi püspök) volt a változások fő kezdeményezője. Az új gimnáziumot az egykori convictus helyén építették fel, a területrendezés során pedig a Piactérről az új iskolához szerpentines feljárót építettek, amit összekötöttek a mai Baróti Szabó Dávid utcával. A főgimnázium új épületének megtervezésére az Erdélyi Római Katolikus Státus pályázatot írt ki, amelyet Pápai Sándor műszaki tanácsos nyert el, aki ebben az időben a Státus megbízásából még a kézdivásárhelyi és a csíkszeredai római katolikus gimnáziumok terveit is elkészíti. A munkálatokat Király József és Spáda János építési vállakozók kivitelezték. 1909 májusában fogtak az alapozáshoz, novemberben pedig már tető alatt állott az új épület. 1910 tavaszán elkezdődtek a belső munkálatok is, az iskola ünnepélyes felszentelésére pedig ugyanazon év november 20-án került sor Majláth Gusztáv Károly püspök jelenlétében. A gimnázium 1958-tól Dr. Petru Groza nevét viselte, 1990-től pedig felvette egykori diákja, Tamási Áron író nevét.


A műemlék leírása

A városközpontból keskeny, kanyargós emelkedőn vezet az út a Baróti Szabó Dávid utca végén található Szent Miklós-hegyi plébániatemplomhoz, amelynek szomszédságában áll a katolikus gimnázium monumentális épületegyüttese. A gimnázium megépülése óta Udvarhely egyik szimbóluma, sziluettje a város fölé emelkedik. A négyszintes főépületet balról az (egykori) igazgatói lakás, jobbról pedig a tornaterem emeletes, sarokrizalitos teste fogja közre. A főépületbe díszes külső lépcsőn jutunk be, majd egy kis előtér után az épületet hosszanti irányban metsző folyosóra érünk, ahonnan az osztálytermek, a különböző laborok, a tanári és a titkárság nyílnak. Az épület hátsó részéhez csatlakozik középen és a széleken egy-egy lépcsőtér, amelynek köszönhetően az emeleti részekre juthatunk fel. A főépület közepén és sarkain az utca felől enyhén kiugró rizalitok figyelhetők meg.

 

A főhomlokzat tagolásában elsősorban a vertikalitás érvényesül, amelyet az emeletek egyenes záródású-, majd szegmesíves-, végül a lekerekített sarkú egyenes záródású ablakai hangsúlyoznak. A homlokzatot az udvarhelyi Kő- és Agyagipari Szakiskola műhelyében készült, színvonalas kivitelű színes majolika ornamensekkel díszítették. A főbejárat pártázatán sárga-zöld kombinációjú rozetták vannak. A földszinten találhatók a szintén sárga-zölt kombinációjú, kisebbik élükre állított téglalap alakú minták. Az első emeleti ablakok könyöklői alatt kék színű, liliom formájú díszeket helyeztek el. A legdíszesebb minták az első és második emeleti ablaksorok között figyelhetők meg.

 

 

A rizalitokat gazdag kiképzésű párták koronázzák, amelyen ismét feltűnnek a majolikadíszek különböző formái. A legrangosabb kiképzést a középrizalit, alapformájában háromszögű, de konkáv ívekből metszett, jó arányú tornyocskák által közrezárt elegáns oromfala kapta, amelynek középső, félköríves ablakára két klasszikus öltözetű, kezükben babérkoszorút tartó női alakot helyeztek el. A párta alatt sűrű sárgás-zöld sordísz fut végig, ez a majolikadísz feltűnik a főépület sarokrizalitjain is.
A melléképületeken szintén megjelennek a majolikadíszek, de a bal oldali épület díszítése nem teljesen azonos a jobb oldali, tornateremnek helyet adó résszel. Ez utóbbin ugyanis kipattanó rügyekre emlékeztető díszeket láthatunk. A tetőkön mindkét épületen kakasszerű zöld majolika díszek vannak.
A Gimnázium épületdíszeinek vizsgálatakor szembeötlő a szecesszióra jellemző lendületes, szabadon áramló formáknak az alkalmazása, sok esetben azonban a népművészet hatásának lehetünk tanúi: a főépület első emeleti ablakpárkányait honfoglaláskori övveretre emlékeztető, stilizált motívumokkal ékesítették, a második emelet ablaksora alatt pedig a varrottasokból ismert virágszírmos, levélfonatos majolikadíszeket figyelhetünk meg.


Válogatott irodalom
Albert Dávid: 400 éves a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium. Székelyudvarhely, 1993.
Kelemen Albert: A Székelyudvarhelyi Kő- és Agyagipari Szakiskola fennmaradt művészeti emlékeiről. In: Areopolisz. Történelmi és társadalomtudományi tanulmányok. II. Szerk. Hermann Gusztáv Mihály-Róth András Lajos. Székelyudvarhely, 2002.
Kovács Árpád: Udvarhelyszék művészete. In. Udvarhelyszéki olvasókönyv. Szerk. Hermann Gusztáv Mihály-P. Buzogány Árpád. Székelyudvarhely, 2008.
Vofkori György: Székelyudvarhely. Várostörténet képekben. I. Békéscsaba, 2009.



Eszmecsere a szócikkről