Szerző: Bálint Ágnes
Kód: BV-II-m-A-11470
Datálás: 1776–1782
A Szt. Péter és Pál római katolikus plébániatemplom Brassó belvárosának délkeleti részén, az egykori városfallal határos telken áll, az egykori domonkos kolostortemplom helyén. A templom 18. századi építői fontosnak tartották a homlokzatnak a Kolostor utca vonalába való beépítését, ezért lemondtak a templom keleteléséről. Egyhajós templom sokszögzáródású szentéllyel és homlokzati toronnyal. A szentély északi és déli oldalához kétszintes sekrestye és oratórium csatlakozik, melyeket a szentély nyeregtetője egyetlen tömeggé kapcsol össze. Belsejében csehsüveg boltozatú hajó, csúcsíves, fiókos donga boltozatú szentély, a hajó bejárati oldalán falazott karzat található.
A szorosan az utca vonalába beépített templomnak csak a főhomlokzata látható, egyébként a környező épületek takarják. A homlokzat háromtengelyes tagolását főként a hullámzó kialakítás határozza meg, melynek értelmében a toronyalj a főhomlokzatból középen előreugrik. A tengelyeket kettős pilaszterek határolják és az axiális rész úgy lépik a homlokzat elé, hogy az azt szegélyező pilaszterpár a térben megkettőződik. A tengelyekben a földszinten félköríves és egyenes záródású ajtók nyílnak, melyek közül csak a két baloldalihoz vezet lépcső, az emeleten egyformán félköríves ablakok találhatók. A középső tengely ablaka fölött egyenes vonalú golyvázott szemöldök húzódik, mely felerősíti a zárókövet és az ablakot szegélyező két kisebb pilaszter fejezeteit. A szélső ablak fölött kifelé forduló, volutában végződő vízcseppre támaszkodó körnegyed szemöldökök egy háromkaréjos díszt zárnak közre.
A homlokzat hármas vízszintes tagolását az emeleteket elhatároló övpárkányok bekomponálása határozza meg és a fölfelé egyre könnyedebb felülettagolás jellemzi. A magas lábazat fölött a földszint vízszintesen kváderezett, a középső szint sima falfelületét a kissé előrelépő tagozatok bontják meg. A felső szintet a középtengelyben elhelyezett hullámos szemöldökű széles fülke dominálja, melynek armírozott, kettős pilasztereket utánzó szárkövei a szélső tengelyekből alakult oromfalakhoz kapcsolódnak. Ráül a hasáb alakú kétemeletes torony, melynek sarkait pilaszterek támogatják, illetve mind a négy oldalán íves záródású, zsalus harangablakok törik át, fölöttük találhatók az óralapok.
A főhomlokzat bejárata hármas, csehboltozatos előcsarnokba vezet, melynek északi helyisége ma az előcsarnok felé elfalazva, a templomból megközelíthető kápolnatér. Az előcsarnokból nyílik a hajó, kettős hevederívekkel tagolt háromszakaszos csehsüveggel fedett tere. A boltozatok a főhajó felé forduló két korintoszi oszlopból és ezeket szegélyező korintoszi pilaszterekből alkotott pillérkötegekre támaszkodnak. A kilépő kötegek határozzák meg a főhajóhoz csatlakozó hat oldalkápolna terét. Az oldalkápolnák negyedgömbből képzett boltozataihoz a boltozatot kitöltő kagylódísz kapcsolódik. Minden boltszakaszban nagyméretű, íves lezárású ablak nyílik. A vitrókat, az ablakok alján elhelyezett feliratok tanúsága szerint, a 19–20. század fordulóján adományozták brassói magyar-örmény családok (pl. Száva, Verzár, Zakariás). A hajó bejárati részénél, a templom egész szélességébe beépített, hullámos vonalú, baluszteres mellvéddel lezárt orgonakarzat épült, melyhez a fal vastagságában kialakított lépcsőkön keresztül, az előcsarnok szélső helyiségeiből történik a feljárás. A belső falfelületeket gazdag stukkódísz tagolja, a diadalív záradékában Brassó és Erdély címere, illetve a templom építésének éve. A boltozatokon kialakított medalionokban, bibliai jeleneteket ábrázoló falképek láthatók, amelyek már egy 20. század eleji felújítás során készülhettek. Az oldalkápolnákban historizáló mellékoltárok és gyóntatószékek állnak, a diadalívhez kapcsolódó, két szimmetrikusan elhelyezett baldachin alatt a szószék (délen, Kupcsay János munkája) és a barokk berendezés egyetlen fennmaradt darabja, egy Passau-i Segítő Szűz kegykép (északon).
A szentély gótizáló, a nyolcszög öt oldalával záródó, csúcsíves építmény. Csúcsíves kialakítású fiókos dongaboltozata a szentélyzáradékban korintoszi oszlopokra fut le, melyek konzolokon szentek faszobrait hordozzák (Szt. Antal, Szt. Péter, Szt. Pál, Szt. Ferenc). A homlokfalakat csúcsíves ablakok törik át, melyeknek vitrói szintén a századforduló adományaihoz kapcsolódnak, és Kratzmann Ede budapesti üvegfestészetében készültek. Az északi és déli oldalhoz kétszintes sekrestye, illetve oratórium kapcsolódik. A felső szintekre a diadalívhez kapcsolt lépcsőkön történik a feljárás, az emeleti termek pedig baluszteres vakmellvédekkel és kettős ablakkal kapcsolódnak a szentély teréhez.
Entz Géza: Erdély építészete a 14–16. században. Kolozsvár, 1996. 86–87, 125–126, 253–257.
címkék
Kupcsay János, Kratzmann Ede, Lamasch, Karl Joseph, , domonkos, jezsuita, római katolikus, templom,
beszúr más oldalra
települések
Apanagyfalu Arad Aranyosgerend Aranyosmóric Aranyospolyán Árkos Bere Beszterce Bethlen Biharvajda Bonyha Brassó Cegőtelke Csicsókeresztúr Csíkkarcfalva Csíkszentkirály Csíkszereda Csomaköz Dés Déva Erzsébetváros Farnas Felsőbánya Gyalu Gyergyószentmiklós Gyulakuta Hadad Harina Kalotadámos Kaplony Kékesújfalu Kerlés Kézdivásárhely Királynémeti Kolozsborsa Kolozsvár Lippa Madéfalva Magyargyerőmonostor Malomárka Marosvásárhely Medgyes Mezőörményes Mezőzáh Micske Nagybánya Nagyenyed Nagykároly Nagysajó Nagyvárad Őraljaboldogfalva Retteg Sáromberke Sepsikilyén Sepsiszentgyörgy Somkerék Szalárd Szamosújvár Szászlekence Szászrégen Szásztörpény Szatmárnémeti Székelyhíd Székelykeresztúr Székelyudvarhely Szépvíz Tasnád Temesvár Torda Torockószentgyörgy Vadász Vajdahunyad Vajdaszentivány Válaszút Vermes Vizakna Zilah
