Szerző: Bara Júlia
Kód: SM-II-a-B-05296, SM-II-m-B-05296.01 , SM-II-m-B-05296.02
Datálás: Templom és rendház: 1711 – 1737 (középkori alapokon). Jelentősebb átépítések, javítások: 1844– 1847, 1892. A Károlyi család kriptája: 1844– 1847. Jelentősebb átépítések, javítások: 1892, 1904.
A kaplonyi ferences templomot és kolostort a középkori, bizonyos források szerint már a 11. században fennálló Szent Márton tiszteletére felszentelt nemzetségi templom és monostor romjain építette Károlyi Sándor 1711-1737 között. Ezeket az épületeket 1834 októberében az úgynevezett „érmelléki földrengés" súlyosan megrongálta. Az újjáépítési munkálatok Ybl Miklós tervei alapján, Károlyi György anyagi támogatásával zajlottak 1844-1847 között. Az 1848-ban felszentelt új templom és rendház feltételezhetően jórészt a barokk épületek alapjain emelkedik. Különösen érvényes ez a templomra, ahol Ybl a források szerint az építkezésnél felhasználta a barokk, valószínűleg még a románkori templom maradványait is őrző templom falait. A munkálatok során alaprajzi módosításokra is sor került, a háromhajós, bazilikális elrendezésű templomot Ybl egy széles hajójú, kazettás mennyezettel fedett teremtemplommá alakította, illetve a korábban a déli mellékhajó falához csatlakozó kápolna, illetve az alatta húzódó, a Károlyi család elhunyt tagjainak koporsóit őrző kripta helyett a szentély keleti falának meghosszabbításában alakított ki egy új, görög-kereszt elrendezésű kriptát.
A földrengés a legtöbb kárt a templomhoz csatlakozó belső udvaros, kerengővel ellátott kolostorban tette, mely a kolostort a templommal ma is összekötő keleti, emeletes szárnyának kivételével szinte teljesen romba dőlt. Ybl Miklós a megrongálódott épületrészeket kijavítatta, az épület romba dőlt déli és északi szárnya helyére pedig egy egyszerűbb kiképzésű, jóval szerényebb méretű, földszintes, T-alaprajzú épületet emelt.
Nagyobb méretű átalakítást a kolostor illetve a rendház épülete az Ybl Miklós által vezetett munkálatok után nem szenvedett, a kripta viszont többszörös átalakításon esett át. Először Károlyi Tibor renováltatta 1892-ben Meinig Artúr építész vezetésével. Ekkor rendelték meg a kripta márványoltárát is, illetve az oltár carrarai márványból faragott feszületét Pietro Bazanti firenzei szobrásznál. Lényegesebb átalakításra került sor 1904-ben, amikor helyszűke miatt a család úgy döntött, hogy áttér a falrendszerű temetkezésre. Az átalakítási munkálatok során a kripta belső terét három hajóra tagoló oszlopok közti részeket téglával befalazták, a falakban pedig a koporsók elhelyezésére üregeket alakítottak ki, ezeket pedig márványlappal zárták le. Ezzel nem csak a háromhajós elrendezést tették tönkre, hanem a kripta mellékhajóit megvilágító ablakok is elveszítették funkciójukat.
A kaplonyi műemlék-együttes a község központjában található. Tulajdonképpen három épület tartozik hozzá: a ferences templom és rendház, valamint a templom szentélyéhez csatlakozó, a Károlyi család temetkezési helyeként szolgáló kripta. Ezek az épületek egy szabálytalan alaprajzú, kiterjedt telken helyezkednek el.
A kaplonyi ferences templom kelet-nyugat tájolású teremtemplom, keleten kívülről egyenes záródású, belülről félköríves lezáródású szentéllyel, melynek két oldalán található csigalépcső egy-egy kis méretű fülkeszerű karzatra vezet. Ugyanitt találhatóak a szentély falához csatlakozó kriptába vezető lépcsők is.
A templom hajójának nyugati részét a főbejárat két oldalán elhelyezkedő tornyok zárják le. Az alattuk találhtó előtér jobb oldalán a Lourdes-i Szűzanya tiszteletére egy kis kápolna van kialakítva, bal oldalt pedig az orgonakarzatra vezető lépcső húzódik. A templom nyugati tornyának északi falához egy oldalkápolna csatlakozik, emeletén oratóriummal. Összehasonlítva a barokk templomról készült 18. századi illetve az Ybl Miklós által készített rajzokat a templom jelenlegi alaprajzával, arra a következtetésre juthatunk, hogy Ybl Miklós a oldalkápolna kialakításakor a kolostor egykori kerengőjének déli részét falazta el, úgy hogy ennek emeleti részén a kolostorral összeköttetésben levő oratóriumot alakított ki.
A templom és a kripta falai téglából épültek, ezeket belül vakolat, kívül kőlapot imitáló borítás fedi. A templom nyugati homlokzatának jellegét meghatározza a két sisak nélküli, lapos tetejű torony, valamint a román stílust idéző elemek, mint például a rózsaablak, a vakárkád, az oszlopokra támaszkodó portikusz és a félköríves formák használata.
A nyugati homlokzatot párkányok osztják három szintre, és a hajó magasságában falpillérek tagolják 3 tengelyre. A homlokzat főtengelyében található a főbejárat díszes kialakítású, kompozit fejezetű oszlopokra helyezkedő portikusza, fölötte rózsaablakkal. A főpárkány fölött, a tornyok közötti mezőt vakárkádsorral tagolt oromzat zárja le. A tornyok két alsó szintjét félköríves záródású ablakok, a legfelső szintet pedig ugyancsak félköríves záródású, akantuszlevelekkel díszített oszloppal tagolt ikerablakok törik át.
A templom déli és északi homlokzatai szimmetrikus kialakításúak, a hajó falait egymással párhuzamosan elhelyezkedő négyes-, a szentély falait pedig egymás fölé helyezett két kettős ikerablak tagolja.
A belső teret egyszerűség jellemzi. A hajót négy-négy félköríves, kompozit fejezetű féloszlopokkal tagolt, a széleken színes, mintás üvegbetétekkel díszített ablak világítja meg. A szentélyt negyedgömb boltozat fedi, a hajó mennyezete pedig festett, stilizált virágokkal díszített kazettás síkmennyezet.
A templom főoltárának képe Páduai Szent Antalt ábrázolja, Tóth Béla szatmári festő alkotása 1892-ből.
A templom több jelentős művészi értékkel bíró tárgyat őriz, ide tartozik a 18. század első felére datálható 14 stációkép és a Jézus születését ábrázoló oltárkép, egy Szilassy János által 1757-ban készített aranyozott, rézből készült, zománcképekkel díszített monstrancia, valamint egy Mária-kegykép.
A szentély két oldalán elhelyezkedő lépcsőkön keresztül lehet a kilencosztású terű, poligonális szentélyű kriptába lépni. Eredetileg a teret akantuszleveles fejezetű pillérek osztották három hajóra, illetve a mellékhajók és a szentély falai nagy méretű ablakokkal voltak áttörve, ma már azonban ez az elrendezés az 1904-es átalakítás miatt alig érvényesül.
A kriptát keresztboltozat fedi, ezek íveit pedig dekoratív festéssel díszítették. Figyelemreméltóak az oszlopok és féloszlopok stilizált levél- és virágdíszes festett és aranyozott fejezetei is.
A szentélyben egy kis méretű Károlyi István által készíttetett márványoltár, mögötte pedig egy carrarai márvány korpusz látható, melyet Pietro Bazanti firenzei szobrász faragott 1892-ben.
A kripta nyugati, templommal érintkező falán egy latin nyelvű chronosztichonos feliratos tábla található, melyen a templom rövid története olvasható.
1080
Idolis spretis vix lustrat Pannonis oras
Vera fides uni surgo sacrata Deo.
1737
Károlyi Alexandri zelo renovata corusco
Exuviasque Eius grata recondo sinu.
1834
Religione suae gentis servata lethalis
Tangor fato quo percita terra tremit
fVLgens eXVrgo rVrsVs pIetate GeorgI
perpetVae paCI porro DatVra LoCVM.
Ha az utolsó két sor latin nagybetűit összeolvassuk, a templom és kripta felszentelési évét, az 1848-at kapjuk meg.
Különös művészi értéket képviselnek a kriptában található rézből készült, domborművekkel, festett képekkel díszített szarkofágok, melyek közül a legkorábbiak a 17. század közepén készültek. A Károlyi családnak jelenleg 36 tagja van ide eltemetve, koporsójukon kívül a kripta több, a Károlyi családhoz kötődő emléket őriz. Közéjük tartozik két ezüst urna, több családi címer és portré, valamint a nagykárolyi piarista templomban található halotti címerekhez hasonló, selyem- és fémszállal hímzett, 1791-ben Károlyi Antal temetésére készült halotti címer is. Ugyancsak itt őrzik egy románkori szenteltvíztartó és egy oszlopfejezet töredékeit, melyek egykoron a középkori templomhoz tartoztak.
Kívülről a kripta alacsonyabban helyezkedik el a hozzácsatlakozó templom szentélyénél, alaprajzi elrendezése és sokszögzáródású szentélyének köszönhetően homlokzatai mozgalmasságot árasztanak. A falakat a templom homlokzatain megjelenő nyílászárók, félköríves díszítőelemek teszik változatosabbá. Azokon a részeken, ahol a falakat az eredeti tervekkel ellentétben ma már nem törik át ablakok, félköríves záródású vakablakok láthatóak. A kereszt szárainak keleti falán mindkét oldalon egy-egy félköríves záródású falfülke található, melyek eredetileg szobroknak is adhattak helyet, de lehet, hogy egyszerűen csak díszítőelemként szolgáltak.
A három szárnyból álló kolostor épülete egyszerű kiképzésű, dísztelen, csak az északi, a templom falaival érintkező szárny homlokzata kap a templommal megegyező kialakítást. Az épület három épületszárnyból áll. Az utcával párhuzamosan helyezkedik el a kolostor nyugati szárnya, ennek déli oldalán nyílik a kolostor főbejárata. Hozzá T- alakban csatlakozik a kelet felé nyúló épületszárny, ehhez pedig a kolostor keleti, emeletes szárnya, melynek emeletéről az oratóriumba lehet feljutni.
A kaplonyi ferences templom és a Károlyi család kriptája nemcsak Ybl Miklós egyik legkorábbi és önálló alkotásaként, hanem a félköríves romantika (Rundbogenstil) romanizáló stílusirányzata korai képviselőjeként, kis túlzással, a magyarországi romantikus építészet legjelentősebb egyházi épületének, az ugyancsak Ybl Miklós tervei alapján a Károlyi család számára 1845-1855 között felépült fóti római katolikus templomának „előzményeként" is tekinthető.
Mivel a 19. századi átépítések során felhasználták a 18. század elején részben újjáépített középkori templom és kolostor maradványait is, nem kizárt, hogy régészeti ásatások illetve falkutatások során újabb középkori faragványok fognak előkerülni, melyek révén tisztázódhat a középkori nemzetségi monostor és templom története is.
Borovszky Samu: Szatmár vármegye. Pest, 1908.
Dicţionarul mănăstirilor din Transilvania, Banat, Crişana şi Maramureş. Coordonator: A.A Rusu, Cluj-Napoca, 2000.
Éble Gábor: A kaplonyi sírbolt. In: Vasárnapi Újság, 1890, 37. évfolyam, 49. szám, 801-802.
Éble Gábor: A nagy-károlyi gróf Károlyi család leszármazása a leányági ivadékok feltüntetésével. Budapest, 1913.
Tempfli Imre: A kaplonyi monostor-templom. Szatmárnémeti, 2002. (Otthonom Szatmár megye)
Entz Géza: Nyugati karzatok románkori építészetünkben. Művészettörténeti Értesítő, 1959.
Henszlmann Imre: Magyarország ókeresztény, román és átmeneti stylü mű-emlékeinek ismertetése. Budapest, 1876. 94-103.
Muhi Sándor- Murvai György: A szatmári római katolikus egyházmegye templomai: A nagykárolyi I. számú esperesi kerület. Kolozsvár, 2002.
Szirmay Antal: Szatmár vármegye fekvése, történeti és polgári ismerete. II. Buda, 1810.
Terdik Szilveszter: Kaplony monostorának újjáépítése Károlyi Sándor (1669-1743) korában. In: A Nyíregyházi Jósa Múzeum Évkönyve. Nyíregyháza, 2009.
Ybl Miklós építész 1814-1891. Szerk.Gerle János. Budapest, 1991.
Ybl Miklós. Szerk. Gerle János, Marótzy Kata. Budapest. 2002. (Az építészet mesterei)
Ybl Ervin: Ybl Miklós. Budapest, 1956.
beszúr más oldalra
települések
Apanagyfalu Arad Aranyosgerend Aranyosmóric Aranyospolyán Árkos Bere Beszterce Bethlen Biharvajda Bonyha Brassó Cegőtelke Csicsókeresztúr Csíkkarcfalva Csíkszentkirály Csíkszereda Csomaköz Dés Déva Erzsébetváros Farnas Felsőbánya Gyalu Gyergyószentmiklós Gyulakuta Hadad Harina Kalotadámos Kaplony Kékesújfalu Kerlés Kézdivásárhely Királynémeti Kolozsborsa Kolozsvár Lippa Madéfalva Magyargyerőmonostor Malomárka Marosvásárhely Medgyes Mezőörményes Mezőzáh Micske Nagybánya Nagyenyed Nagykároly Nagysajó Nagyvárad Őraljaboldogfalva Retteg Sáromberke Sepsikilyén Sepsiszentgyörgy Somkerék Szalárd Szamosújvár Szászlekence Szászrégen Szásztörpény Szatmárnémeti Székelyhíd Székelykeresztúr Székelyudvarhely Szépvíz Tasnád Temesvár Torda Torockószentgyörgy Vadász Vajdahunyad Vajdaszentivány Válaszút Vermes Vizakna Zilah
