Szerző: Bara Júlia
Kód: SM-II-a-A-05273, SM-II-m-A-05273.01, SM-II-m-A-05273.02
Datálás: 1769–79, jelentősebb átépítések: 1857–1860, 1892; illetve: 1724, 1861–63, 1889.
A nagykárolyi piaristák betelepítése Károlyi Sándor ( 1669- 1743) nevéhez fűződik, aki ezzel, az 1725-ben kibocsátott alapítólevele szerint, a katolikus vallás megerősítéséhez és az oktatásügy előmozdításához szeretett volna hozzájárulni. Az első piarista szerzetesek 1727. október 17-én érkeznek Nagykárolyba. A piaristák használatában levő első épületek, így a rendház, iskola és a középkori Mindenszentek plébániatemplom, mára már elpusztultak.
A jelenlegi piarista templom 1769 és 1779 között, fogadalmi templomként épült. Ezt tanúsítja az 1769. május 11-én lerakott alapkő mellé elhelyezett, aranyozott réztáblára vésett latin emléktábla felirata is, amelyből kiderül, hogy Károlyi Antal a templom építtetésével Kalazanci Szent József iránti háláját akarta kifejezni, mivel a szent közbejárásának tulajdonította azt, hogy Harruckern Jozefával kötött tíz évi gyermektelen házassága után 1768-ban fia született. Új, nagyobb templom építéséhez a katolikus lakosság jelentős számbeli növekedése is hozzájárulhatott.
Károlyi Antal az építendő templom tervrajzainak elkészítésével egy nagy elismerésnek örvendő, jelentős életművet maga mögött tudó, akadémiai tanárként is tevékenykedő bécsi építészt, Franz Sebastian Rosenstinglt (1702-1785) bízta meg. Az építész, eleget téve a felkérésnek, elkészítette a templom alaprajzát, madártávlati rajzát, illetve több részletrajzot, valamint tervrajzokat, részletrajzokat és gipszmodelleket készített az oltárépítményekről, a szószékről, oszlopfejezetekről, a tornyot díszítő nyolc szoborról és a különféle ornamensekről is. Tervrajzainak kivitelezésével illetve a munkálatok felügyeletével két nagykárolyi építész, Sieber Ferenc és fia, ifj. Sieber Xavér Ferenc, volt megbízva.
A nagykárolyi piarista templom, annak ellenére, hogy 1857 és 1860 között, valamint 1891-ben Ybl Miklós illetve Meinig Artúr építészek vezetésével kisebb méretű átépítéseken és felújítási munkálatokon is átesett, jelenlegi alaprajza, homlokzatai, belső berendezése jórészt a 18. századi kialakítását mutatja; a kisebb mértékű átalakítások nyomai a nyugati torony legfelső szintjének, a szentélykörüljáró illetve a különböző ornamensek kialakításában figyelhetőek meg.
Az első piarista rendház alapkövét 1724. április 27-én tették le a Mindenszentek templom szomszédságában. A 18. század végén valószínűleg átalakították, erről azonban nem rendelkezünk megbízható adattal. Jelenlegi formáját az 1834-es földrengés után nyeri el, előbb 1861 és 1863 között Ybl Miklós tervei alapján épül újra, majd 1889-ben Nonn Gyula nagykárolyi építész tervei alapján egy újabb emelettel bővült.
A nagykárolyi Kalazanci Szent József piarista templom és plébánia épülete a város keleti részén, az Kossuth tér közvetlen közelében, a Mezőfényi- (Someş), a Kaplonyi- (Căpleni), az Állomás- (Independenţei), a Iuliu Maniu- és a Petőfi utca (1. Decembrie 1918) által határolt telken helyezkedik el, úgy hogy a templom nyugati homlokzata a Petőfi utcával, déli homlokzata pedig, akárcsak a hozzákapcsolódó L- alaprajzú rendház főhomlokzata a Iuliu Maniu utcával párhuzamos.
Alaprajzát tekintve a templom kelet-nyugat tájolású, centrális elrendezésű, hajója oválisba írható nyolcszög alaprajzon emelkedik. A nyolcszög déli és északi oldalán egy-egy szélesebb kápolnafülke található, ezeket két-két keskenyebb, a templom falába mélyülő kápolnafülke fogja közre. A templom hajója a központi kápolnák között a legszélesebb, a szentély illetve az orgonakarzat felé összeszűkül.
A templom hajója keleten apszisban végződik. Az apszis két oldalán egy- egy téglány alaprajzú sekrestye található, emeletükön egy-egy oratóriummal. Ezeket egy kétszintes szentélykörüljáró kapcsolja össze. Az oratóriumokba felvezető lépcsők a szentélykörüljáróban találhatóak, a sekrestyék szomszédságában, ezek keleti oldalán.
A körüljáró eredetileg nem állott kapcsolatban a rendház épületével. Mai formáját az Ybl Miklós által vezetett felújítási-restaurálási munkálatok során nyerte el. Ekkor a szentély, pontosabban a főoltár mögött egy ajtót nyitottak, melyen keresztül az újraépített rendház folyosójára lehetett jutni.
A templom homlokzatain későbarokk, enyhén klasszicista jellegű stílusjegyek jelennek meg. A nyugati homlokzat meghatározó eleme az erőteljes koronázó párkány fölé emelkedő, szobrokkal, urnákkal, volutákkal, valamint a Károlyi család grófi címerével díszített, díszes kialakítású, egyenes záródású nyílászárókkal és ión fejezetű pilaszterekkel tagolt torony, mely a hajóhoz az orgonakarzat által meghatározott keskeny térrésszel kapcsolódik, ezért kívülről szinte teljesen elrejti a mögötte húzódó templomot.
A torony díszítése, tagolása, a nyílászárók kiképzése -a torony legfelső szintjének kivételével, mely a XIX. századi átalakítási munkálatok eredménye - az építkezések első periódusában nyerték el mai formájukat. Ezek egységesek képet mutatnak, az itt megjelenő tagoló elemek, díszítések a templom külső falainak egészén megtalálhatóak.
A templom déli és északi homlokzatainak kialakítása szinte teljesen megegyezik. A hajó centrális elrendezéséből következőleg külső homlokzatai tömbszerűek. A nyolcszög oldalai hajlított ívű faltagozatokkal kapcsolódnak egymáshoz. Ezeken a helyeken megtörik a hajó külső falát három részre osztó két erőteljes párkány folytonossága, melyek a sarkoknál kiugranak, más részeken ívesen kidomborodnak, mozgalmasságot árasztva. Ezt a mozgalmasságot hangsúlyozza a párkányok által meghatározott vízszintes, a tetőzet felé egyre csökkenő magasságú falsíkok lépcsőzetes elhelyezkedése is, melyeket függőlegesen különféle keretezésű, formájú ablakok tagolnak.
Az északi, illetve a déli homlokzat keleti, szentély felőli része is hasonlóságot mutat. A sekrestyék és a fölöttük húzódó oratóriumok külső falait egyszerű, egyenes záródású ablakok, míg a tömegével föléjük emelkedő szentély falát félköríves záródású ablakok tagolják.
A belső tér elrendezését az alaprajzi elrendezés határozza meg. Az ebből adódó mozgalmasságot még jobban erősítik a különböző tagoló elemek, a szabályos rendben elhelyezkedő kompozit fejezetű ikerpilaszterek, az erőteljes profilozású párkány, a hevederekkel tagolt csehsüveg-boltozat, a boltmezők által határolt félköríves záródású ablakok és a stukkóból kialakított gazdag növényi ornamentika.
Az oltárképek, építményeikkel együtt szervesen illeszkednek ebbe a környezetbe: a szentélyt a főoltár építménye zárja le, a hajó falába bemélyülő hat kápolnafülkében pedig egy-egy mellékoltár található: az északi oldalon Páduai Szent Antal, Szent József, Avellinói Szent András, a déli oldalon pedig Nepomuki Szent János, a Szentháromság, és a Magyar Szent Királyok oltára. Az oltárképeket 1778-1780 között a 18. század közép-európai barokk festészetének egyik jelentős képviselője, a sziléziai származású bécsi oltárkép- és freskófestő, Johann Ignaz Cimbal festette.
A templom belső díszítésében a legnagyobb szerep ennek a hét barokk-kori oltárnak jut. A feketére festett, félköríves vagy karéjjal bővített félköríves záródású keretben elhelyezett oltárképek klasszicizáló, kőből faragott menza fölött helyezkednek el, szürke márványból készült retabulum előtt. Tabernákuluma csak a főoltárnak és a Szentháromság-oltárnak van.
Az oltárokat könnyed, rokokó jellegű aranyozott díszítések (növényi ornamensek, girlandok, rózsák, kagylódíszek) illetve felhők közül előbújó, angyalfejeket mintázó stukkódíszek ékesítik. Az oltárépítmények kiképzése hasonló, egységes, csupán a Kalazanci Szent József tiszteletére állított főoltár, illetve a Szentháromság-oltár emelkedik ki a többi közül nagyságával és gazdagabb díszítésével.
Az oltárokon kívül a templom 18. századi berendezéséhez két fontos emlék kapcsolódik: a szószék és a szentélyben található nagyméretű feszület. A klasszicista formavilágú, egyszerű kiképzésű, fából készült szószék a templom hajójának és a szentély falának találkozásánál található, az északi falhoz illesztve. Érdekessége a hangvető tetején látható gipszplasztika, mely felhők között megjelenő kitárt szárnyú madarat - a Szentlélek galambját - ábrázolja. A galamb, illetve a mögötte látható, Szentlélekre utaló sugármotívum aranyozást kapott. A templom berendezéséhez tartozik egy jelentős művészi értékkel bíró korpusz is, amely valószínűleg utólagosan van elhelyezve a szószékkel átellenben található kereszten.
A piarista templom szentélykörüljárójához csatlakozik a jelenleg katolikus plébániaként működő piarista rendház. Az épület eredetileg négy szárnyból állott, melyek egy belső udvar köré csoportosultak. Jelenleg csak a déli és a nyugati emeletes szárnyak őrzik eredeti állapotukat.
Az épület főbejárata a kilenc tengelyes déli homlokzat középtengelyében található. A rendházba egy félköríves lezáródású ajtón keresztül lehet jutni, melynek két oldalán egy-egy narancssárga festéssel is kiemelt, a fal síkjából enyhén előreugró, a koronázópárkány alatt csigavonalú konzolszerű díszítésben végződő lizéna található. Ugyanitt, a bejárat fölött egy egyenes záródású, egyszerű profilozású, szintén narancssárgára festett koronázó illetve könyöklő párkányok által határolt ablak foglal helyet. A lizénák fölött enyhén kiugró, megtört vonalú párkányra nehezedő füzérdísszel keretelt orommezőben eredetileg a piarista rend címere foglalt helyet.
A déli homlokzat szimmetrikus kiképzésű, egymás fölé helyezett, a főbejárat fölötti ablakkal megegyező kiképzésű ablakok, illetve a közöttük húzódó, fehérre festett lizénák tagolják. Hangsúlyosabb kiképzésű a déli szárny két szélén található sarokszoba, melyeket két-két egymás fölé helyezett egyenes záródású ablak tagol. Ezek a szobák tekinthetőek az épület legrégebbi részeinek, kialakításukat még az Ybl Miklós féle átalakításkor nyerték el.
A belső tér egyszerű kiképzésű, többszörös átalakítások nyomát viseli magán. A különböző rendeltetésű helyiségek egy belső folyosóról nyílnak, az emeletre pedig a főbejárat tengelyében elhelyezett lépcsőn lehet feljutni.
A rendház nyugati szárnya összeköttetésben van a templom épületével, földszintjén, a templom főoltárának vonalában elhelyezkedő ajtón keresztül a szentély körüljárójába lehet jutni. A nyugati szárny helyiségei szintén egy folyosóról nyílnak.
A nagykárolyi piarista templom és rendház a Károlyi család nagykárolyi uradalmi birtokközpontjában épült fel, a város legreprezentatívabb épületei közé tartoznak. Történetükben fontos szerep jut az építtető Károlyi család tagjainak, akik a piaristák építkezéseivel a kezdetektől fogva elismert építészeket, mestereket foglalkoztattak, emiatt ezeket az igényes kivitelezés és a magas művészi színvonal jellemzi.
A piarista templom az átépítések ellenére a partiumi későbarokk építészet jelentős emlékei közé sorolható, a rendház pedig, annak ellenére, hogy később épült, szerves egységet képez vele.
Balu, Daniela - Szőcs Péter Levente - Terdik Szilveszter: Arhitectura ecleziastica din Satu Mare. Szatmár egyházi építészete. Ecclesiastical Arhitecture of Satu Mare. Satu Mare, Editura Muzeului Satmarean, 2007.
Borovszky Samu: Szatmár vármegye. Budapest, 1908.
Dicţionarul mănăstirilor din Transilvania, Banat, Crişana şi Maramureş. Coordonator: A.A Rusu, Cluj-Napoca, 2000.
Éble Gábor: A nagy-károlyi gróf Károlyi család leszármazása a leányági ivadékok feltüntetésével. Budapest, 1913.
Muhi Sándor - Murvai György: A szatmári római katolikus egyházmegye templomai: A nagykárolyi I. számú esperesi kerület. Kolozsvár, 2002.
Szirmay Antal: Szatmár vármegye fekvése, történeti és polgári ismerete. II. Buda, 1810.
Fatsar Kristóf: Franz Rosentingl kerttervezői tevékenysége Károlyi Antal szolgálatában. In: Ars Hungarica. 27. 1999. 2. 293-308.
Körmendy Lajos: Nagykárolyi katolikus templom, zárda és iskola. In: Vasárnapi Újság, Budapest, IV. 1857. 26.
Mézinger István: A nagykárolyi piaristák története. In: Nagykároly és Vidéke, 1993. január 10, nr. 2.
Németi János: A római katolikus templom. In: Nagykároly és Vidéke Évkönyv, 1999, Nagykároly.
Nicolae Sabău: Johann Ignaz Cimbal, Magister artis peritus şi pictura altarelor bisericii piariste din Carei. In: Ars Transilvaniae, X-XI, 2000-2001. Cluj Napoca. 125-143.
Vénig[Zernye] József: A piaristák működése Nagykárolyban a XVIII. században. Kolozsvár, 1935. (teológiai doktori értekezés, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának Könyvtára)
beszúr más oldalra
települések
Apanagyfalu Arad Aranyosgerend Aranyosmóric Aranyospolyán Árkos Bere Beszterce Bethlen Biharvajda Bonyha Brassó Cegőtelke Csicsókeresztúr Csíkkarcfalva Csíkszentkirály Csíkszereda Csomaköz Dés Déva Erzsébetváros Farnas Felsőbánya Gyalu Gyergyószentmiklós Gyulakuta Hadad Harina Kalotadámos Kaplony Kékesújfalu Kerlés Kézdivásárhely Királynémeti Kolozsborsa Kolozsvár Lippa Madéfalva Magyargyerőmonostor Malomárka Marosvásárhely Medgyes Mezőörményes Mezőzáh Micske Nagybánya Nagyenyed Nagykároly Nagysajó Nagyvárad Őraljaboldogfalva Retteg Sáromberke Sepsikilyén Sepsiszentgyörgy Somkerék Szalárd Szamosújvár Szászlekence Szászrégen Szásztörpény Szatmárnémeti Székelyhíd Székelykeresztúr Székelyudvarhely Szépvíz Tasnád Temesvár Torda Torockószentgyörgy Vadász Vajdahunyad Vajdaszentivány Válaszút Vermes Vizakna Zilah
