részletes keresés
nyomtat

megoszt

Óvár, a középkori város első erődítésének maradványai, Kolozsvár
Utolsó frissítés:  2010-05-14
Szerző:  Mihály Melinda


A műemlék adatai
Cím: V. Deleu u. 2–4. sz., Gheorghe Doja u. 7. és 23–25. sz., Topliţa u. 8–10. sz., Fő tér 25. sz., Matei Corvin u. 4. sz. (pince), Petroşani u. 1, 3, 21, 23. sz., Pavel Chinezu u. 5. sz., Emil Isac u. 10. sz., George Bariţiu u. 25. sz.
Kód: CJ-II-a-A-07241, CJ-II-m-A-07241.01, CJ-II-m-A-07241.02, CJ-II-m-A-07241.03, CJ-II-m-A-07241.04
Datálás: XIII. század

Történeti adatok

A kolozsmonostori ispáni központ és az ugyanott létrejött bencés apátság az újabb kutatások álláspontja szerint a XI-XII. század fordulóján szétvált, és a várispánság az ókori, falakkal kerített, egykori Napoca északnyugati sarkába, a később Óvárnak nevezett városrészre helyezte át központját.
Az új ispáni vár élete igencsak rövidnek bizonyult, mivel az echternachi kolostor korabeli feljegyzése szerint a tatárok elfoglalták az erősséget, és a „magyarok sokaságát" mészárolták le. A romos, katonai jelentőségétől megfosztott vár és a közvetlen közelében fekvő falusias település újjáépítését, illetve újraalapítását V. István ifjabb király és erdélyi herceg (1257-1269) vállalta fel, aki szabad hospes-falut (villa) telepített, mely a város mai Fő terét uraló Szent Mihály-plébániatemplom előzménye körül alakulhatott ki. A telepítés után a vármegyei közigazgatás központját Kolozsvárról Léta várába helyezte át.

 

Az újjáépített erődítmény jelentős szerepet már nem kapott, viszont annál lendületesebb gazdasági fejlődésnek indult a hospes-falu. A megfogyatkozott lakosság pótlására hívott vendégeknek adományozott kiváltságok birtokában a falu a környék kézműves- és kereskedelmi központjává emelkedett.

 

A Óvár kőfalai a Malomárok vonalán, a Híd utca nyugati-, a Fő tér és a Belmonostor utca északi telkeinek végében, valamint a Kandia és a Bástya utca közti parcellák határán húzódtak. A nagy méretű mészkőtömbökből épült, sarkain négyzetes alaprajzú, belső tornyos erősségnek két kapuja volt, a déli, Mátyás király szülőháza előtti, tölcséresen szűkülő terecske déli végén, illetve az északi, a Víz utcai kapu, északnyugati sarkán a Kandia utcai torony, délnyugati sarkán az puskaporos, vagy ötvösök tornya állt.

 

A vár tonyainak karbantartásáról, puskaporral való ellátásukról a város céhei, a puskaporos torony és a Víz utcai kapuról az ötvösök, a Kandia utcai toronyról a kovácsok gondoskodtak.
Az Óvár a XV. század második felében, a Újvár kiépítését követően fokozatosan elvesztette hadászati jelentőségét. Északi és nyugati falai, illetve tornyai a továbbiakban is a város védelmét szolgálták, mivel beépültek az új erődrendszerbe, keleti és déli falait és tornyait, vizesárkait viszont fokozatosan felszámolták, majd felparcellázták új épületek számára. Elsőként a Víz utcai kaputornyot bontották le, 1700 és 1715 között. A Kandia utcai torony 1796-ban már annyira rossz állapotban volt, hogy a városi tanács határozatára lebontották és kőanyagát felhasználták a közelében álló Monostor utcai kaputorony kőhídjának javítására. Az ötvösök tornyát 1859-ben bontották le.

 

Az Óvár délkeleti tornyában, a Toronyban már a XV. századtól városi börtön működött. A XVI. századtól számottevően megnőtt azon idezárt nők száma is, akiket boszorkányság, feslettség, vagy gyermekgyilkosság vétségével ítéltek el.


A műemlék leírása

Az Óvárnak mindössze néhány falszakasza és a Torony néven ismert délkeleti saroktornya áll ma is, melyet a Fő tér 25. szám alatt, keskeny udvaron keresztül, valamint a Torony (Toplica) utca felől lehet megközelíteni. Az épület erőteljesen átalakított nyugati homlokzatát félköríves kőkeret töri át, többi homlokfalához későbbi építmények csatlakoznak. Bejárata fölött kezdetleges kivitelezésű kőtábla emlékeztet az épület egykori rendeltetésére, melyet az egykori tömlöctartó, Kassai Mihály készíttetett 1821-ben, a kőfalak és a börtön felújításakor. A Toronyban 2003-tól a Barlangászati Múzeum működik.

 

Az Óvár épen álló falszakaszai a Bástya (Emil Isac) utcából nyíló George Bariţiu Líceum udvarán és a Híd (Regele Ferdinand) utca nyugati házsora néhány telkének végében húzódnak.


Válogatott irodalom
B. Nagy Margit: Városrendezés Kolozsvárt és Máramarosszigeten a múlt század első felében. In: Stílusok, művek, mesterek. Művészettörténeti tanulmányok. Bukarest 1977. 126-129.
Benkő Elek: Kolozsvár magyar külvárosa a középkorban. Kolozsvár 2004. 46-51. (Erdélyi Tudományos Füzetek 248).
Kelemen Lajos: Művészettörténeti tanulmányok. II. Szerk. B. Nagy Margit. Bukarest 1982.
Kiss András: A kolozsvári Torony és lakói. In: Források és értelmezések. Bukarest 1994.
Kolozsvár leírása 1734-ből. Szerk. Páter Pál. Kolozsvár 1944.
Lupescu Radu: Kolozsvár korai történetének buktatói. Erdélyi Múzeum 2005/3-4.
Mihály Melinda: Kolozsvár erődítményei.. Kolozsvár 2005. (Erdélyi Műemlékek 39)
Miklósi Sikes Csaba: Kolozsvár bástyái és városfalai. Adatok a középkori Kolozsvár katonai jellegű építkezéseihez. Művészettörténeti Értesítő 1999/2. 269-284.
Nagyajtai Kovács István: Vándorlások Kolozsvár kőfalai körül. Nemzeti Társalkodó 1840.



címkék

középkor, ,

Eszmecsere a szócikkről