nyomtat

megoszt

A Salvator-kápolna, Csíkszereda
Utolsó frissítés:  2010-06-01
Szerző:  Pál Emese


A műemlék adatai
Cím: Str. Şumuleul Mic 19.
Kód: HR-II-m-A-12720.03
Datálás: XV. század második fele

Történeti adatok

A Kissomlyó hegyének felső, erdős részén fekszik a Krisztus Színeváltozásának tiszteletére szentelt középkori kápolna, melyet a latin Transfiguratio Salvatoris kifejezés rövidítéseként csak Salvator kápolna néven emlegetnek. Datálását megnehezíti az írott források hiánya, abban azonban megegyezik a kutatók véleménye, hogy valamikor a XV. század második felében készülhetett. A hagyomány szerint az 1456-os nándorfehérvári ütközetet Krisztus színeváltozásának napján, a Salvator nevét segítségül híva nyerték meg, ennek hálajeléül emelték a kápolnát.

 

1679 és 1684 között az egyhajós, négyszögű szentéllyel ellátott épületet egy kőlábakra helyezett, ácsolt faszerkezetű előtérrel bővítették ki, melyet kis huszártorony zárt le. Az Orbán Balázs által közölt metszet még ezt az állapotot mutatja, 1877-1878-ban azonban a faszerkezetű toldaléképítményt lebontották, és a helyére emelték a ma is látható, kőből készült előteret.

 

 

A kápolna belső kialakítása a XVII. századi átalakításokhoz köthető. A különleges értéket képviselő 16 kazettából kialakított fa dongaboltozaton Mikes Kelemen háromszéki főkapitány és felesége, Kálnoki Zsuzsanna címere és monogramja jelenik meg. 1661 után ők készíttették a kegytemplom mennyezetét, mely a Salvator kápolna boltozatának mintaképe lehetett. Entz Géza szerint a kápolna 1680 körüli kibővítése is az ő támogatásuknak köszönhető. A mennyezet kifestését Entz 1800 körülre datálja, míg Mihály Ferenc a virágkompozíciókat és a füzérkoszorúkat a környék hasonló alkotásaival állítva párhuzamba a XVII. századhoz köti, de azt sem tartja kizártnak, hogy egy korábbi előkép másolatai. A nyugati karzat öt kazettája a mennyezettel egy időben készülhetett.

 

A főoltár Haller János és Kornis Katalin adományából készült 1679-ben, a déli mellékoltár pedig Petki Katalin jóvoltából 1673-ban. Ez utóbbit egy Kirkovacs (?) Mihály nevezetű eperjesi asztalos legény készítette.

 

Az utóbbi években a kápolna fa berendezéseinek egyes részeit restaurálták, mások állagvédelmi munkálatokon estek át.


A műemlék leírása

Az egyhajós, egyeneszáródású szentéllyel ellátott kápolna főhomlokzatát a kis huszártorony teszi hangsúlyossá, egyetlen bejárata itt, a nyugati oldalon nyílik. A félköríves bejárat fölött a „DOMUS SALVATORIS ET IANUA IUSTIFICATIONIS POENITENTIBUS" (A Megváltó hajléka és a megtisztulás ajtaja a vezeklők számára), kronosztikonos feliratból az 1684-es évszámot lehet kiolvasni. Fölötte egy későbbi magyar nyelvű feliratot is látunk, amely az oromzaton is megjelenő 1878-as évszámot mutatja: „A szinében elváltozva megdicsöült Salvator ezen kápolnája 200 év után nagyrészt újra javitatott".
Az utólag épített előteret csillagokkal díszített dongaboltozat fedi, belsejét két enyhén beugró pillérpár tagolja. A középkori kápolna nyugati homlokzatából fennmaradt pillérpár tartja a fából készült diadalívet, melyen az „Isteni Salvator! Szent harcot harcol e tábor. Hogy ki szívébül imád vivja ki égi honát!" felirat olvasható. A karzat eredetileg a középkori kápolna nyugati részében állt, csak a XIX. század végi átalakításokkor került az előtérbe. Mellvédjét öt festett kazetta alkotja, melyek közül a két szélsőn virágkompozíciókat, a középsőkön pedig a Patrona Hungariae ábrázolást láthatjuk. A XVII. században népszerűvé vált Mária-ábrázolás az istenanyát karján Jézussal, Szent István és Szent László által közrefogva jeleníti meg. A hajó déli oldalán nyílott egyszerű szemöldökgyámos, csúcsíves ajtó volt a kápolna eredeti bejárata, ezt később befalazták, de a fölötte lévő „Renov Salvator 1678" felirat ma is látható.

 

A hajó dongaboltozatát 16 festett kazetta alkotja, melyen puttófejekkel, szőlőindákkal és virágfüzérekkel ellátott ovális keretekben a ferences rend szentjei, remeteszentek és apostolok láthatók. A Salvator kápolna mennyezetének jelentőségét növeli, hogy hasonló fa dongaboltozatos kiképzésű mennyezet Erdélyben egyedül a mikházi ferences kolostor fölött 1728-ban épült kápolnában található.

 

A négyszögű, dongaboltozattal fedett szentély enyhe csúcsívvel nyílik a hajóba. A szentély falát két befelé szűkülő ablak töri át. A főoltár egy sajátos stílusátmenet jegyében készült, magán viseli a középkori szárnyasoltárok és a korabarokk oltártípusok jellegzetességeit is. A bemélyített oltárszekrényében elhelyezett fatáblákra festett képek, a felfele szélesedő predella és a síkszerű retabulum a szárnyasoltárokhoz hasonló, a szőlőindákkal díszített a tömbszerű oszlopok, az áttört fafaragások barokk vonalvezetése már egy későbbi oltártípus előképeként értelmezhető. Az oromzat közepén sugárkoszorúval övezve IHS monogrammal ellátott ostya látható, a központi táblaképen pedig a Fájdalmas Krisztus-ábrázolás. A megváltó kezében kereszttel jelenik meg, oldalából kifolyó vére az előtte levő kehelybe ömlik. A két szélső kép Szent Jánost és Szent Katalint félalakos portréhoz hasonlóan jeleníti meg. Ez az oltár a kegytemplom XVII. századi berendezését készítő műhely munkásságához köthető.

 

A déli mellékoltár a legutóbbi restauráláskor előkerült felirat tanúsága szerint egy eperjesi asztalos legény munkája, oromzatán megjelenik a készíttető Petki család címere is. Felépítménye letisztultabb, a barokk formavilágból táplálkozik. A kompozit fejezetes csavart oszlopokon szőlőfürtök és levelek láthatók, oromzatát dús barokk faragványok ékesítik. A kis puttófejekkel övezett központi táblaképén Ecce Homo ábrázolás jelenik meg. Ez a mellékoltár korábban készült a főoltárnál és valószínűleg mintaképül szolgálhatott a Csíksomlyón működő oltárkészítő műhely más alkotásaihoz is.
Az északi mellékoltár provinciálisabb megfogalmazású, felépítménye későbbi, mint a benne elhelyezett táblakép. Festett díszítményei, a levelek és más virágdíszek késő-reneszánsz jellegűek. A táblaképen a Lorettói Szűz királynői ruhában, karján a kis Jézussal látható, feje felett galamb, két oldalt gyertyát tartó kis puttók.

 

A kápolna hajójában, az északi oldalon egy kisméretű szárnyas oltár látható. Központi táblaképén Krisztus színeváltozásának jelenete, a mozgó szárnyak belső oldalán Szent József, Szent Pál, Szent Ferenc, Szent Antal jelenik meg.

 

A kis kápolnát gazdag, egyedi faberendezése az erdélyi művészet kiemelkedő emlékei közé emeli, a Csíksomlyóra látogató zarándokok évszázadok óta szent helyként tisztelik.


Válogatott irodalom
P. Benedek Fidél: Csíksomlyó. Tanulmányok. Kolozsvár, 2000.
Babós Imre-Entz Géza: A csíksomlyói Salvator kápolna. In: Műemlékvédelem, 1986, XXX. évf. 2 szám. 112-117.
Lángi József-Mihály Ferenc: Erdélyi falképek és festett faberendezések. 2. Budapest, 2004. 19-21.



Eszmecsere a szócikkről