részletes keresés
nyomtat

megoszt

Ferences templom és kolostor, Székelyudvarhely
Utolsó frissítés:  2010-04-29
Szerző:  Weisz Attila


A műemlék adatai
Cím: Tamási Áron utca 2. sz., Székelyudvarhely, Hargita megye
Kód: HR-ll-a-B-12916, templom: HR-II-m-B-12916.01, kolostor: HR-II-1H-B-12916.02
Datálás: 1730–1737, későbbi átalakításokkal

Történeti adatok

Székelyudvarhely lakosságának jelentős része a fejedelemség korában is katolikus volt, és vallásuk megőrzésében a XVII. században a jezsuiták működése mellett bizonyára nagy szerepet játszott a marosszéki, csíki és kelet-háromszéki boszniai obszerváns (szalvatoriánus) ferences barátok missziója is. Az 1690 utáni rekatolizációs törekvések megteremtették az udvarhelyi házalapítás feltételeit is. A város főteréből kivezető legforgalmasabb út melletti telket a rajta álló, kápolnává alakított kőházzal Lakatos István csíki főesperes adományozta a ferenceseknek 1705-ben, akik egy év múlva le is telepedtek itt. A Szt. Péter titulusú kápolnát később több ízben bővítették, a szerzetesek celláit is magába foglaló kolostorépület fából készült. A meglehetősen nagy kiterjedésű telekhez később néhány szomszédos parcellát is megszereztek a barátok. A XVIII. században a székelyudvarhelyi kolostor az egyik legnépesebb erdélyi ferences ház volt, ahol több káptalani ülést is tartottak, 1755-ban konventi rangot kapott. A kolostor elemi iskolát is működtetett, majdnem a második világháborúig. 1949-ben az épületet hatóságilag lefoglalták, először raktárként, majd fiúbentlakásként működtették. A rend az 1989-es fordulat után kapta vissza épületeit, 1991-től apácák élnek itt.

 

 

A mai épületegyüttes építéstörténetének több részlete még tisztázatlan. Az 1712-ben emlegetett munkálatok valószínűleg már a mai épületegyüttesen folytak, ám egybehangzó vélemények szerint a telek déli sarkán álló templom alapkövét csak 1730-ban rakták le. Ennek ellentmondani látszik a főbejárat keretének oromzatán feltűnő 1728-as évszám, ami az építkezések kezdetét jelezheti, de a kapukeret származhat akár egy régebbi épületből is. Tény, hogy az épületben 1734-ben már miséztek, a kész templomot ábrázolja a Székelyudvarhelyről készült 1735-ös Johannes Haas-féle vízfestmény a J. Conrad von Weiss-gyűjteményből, és egy 1740 előtt készült metszet a templom Madonna-szobráról. Boros Fortunát rendi történetíró a templom átadását 1737-re keltezte, de fontos megjegyezni, hogy 1753-ban Veress Lajos még nem tekintette késznek az épületet, belsejét ekkor valószínűleg még famennyezet fedte, s tornyai is alacsonyabbak voltak (mai magasságukat az 1780-as években nyerték el).


A műemlék leírása

A templom és a kolostor együttese a már meglévő épületsorba illeszkedik, így a templom sem keletelt (szentélye északkeletre néz). A kolostor négyszöge a templom északnyugati oldalához illeszkedik. A templom alaprajza jellegzetesen barokk, utcai oldalán két homlokzati saroktoronnyal, a széles hajót két oldalt alacsonyabb kápolnasor követi három-három kápolnával. A hajónál alig keskenyebb, egyenes záródású szentély mindkét oldalán egy-egy sekrestye található, az oldalkápolna-sor folytatásában. A tornyok négyszöges alaprajzúak, és eredetileg alig nyúltak a főhomlokzat oromfala mögé. A mai harangemeletek és a toronysisakok későbbi, XVIII. század végi ráépítés eredményei. A monumentalitást sugárzó főhomlokzat díszítése mértéktartó, néhány szürkére festett párkány és lizéna tagolja. A három középtengelyben félköríves ablakok nyílnak, az oldaltengelyekben – már a tornyokon – üres szoborfülkék. A főkapu késő reneszánsz kerete kőből készült, bejárati nyílása félköríves, lapos faragású, gyöngysoros kompozíciójú füzérek és virágdíszek borítják. Zárókövében olvasható az 1728-as felirat. A kapu oromzatában a szépen faragott ferences jelvény, a két keresztbe tett kar látható, mögöttük a kettős kereszttel. A főtér fele néző oldalhomlokzat is egyszerű, a kápolnasor félköríves, a hajó gádorfala háromkaréjos ablakokat kapott, a kápolnák ablakai a sekrestyéken, a gádorfal-ablakok a szentélyen folytatódnak. Az oldalhomlokzat előtt látható az 1996-ban a kommunizmus áldozatainak emlékére felavatott emlékmű, Bocskai Vince szobrászművész alkotása.

 

A főbejáratból nyíló, tornyok által közrefogott előcsarnokból két oldalkápolna nyílik a toronyaljban, az egyikben XVIII. századi feszület áll (eredetileg a főoltár főszobra volt), falán veduta fut végig. Az előcsarnokot a hajó végén emelkedő falazott orgonakarzat fedi. A hajóhoz három-három oldalkápolna csatlakozik, melyek dongaboltozata félköríves árkádsorral kapcsolódik a hajó fiókos dongaboltozattal fedett teréhez. A tágas kápolnák közötti falpillérek vaskosak. A hajó boltozatának indításánál markáns golyvázott párkány szalad. A sekrestyék ajtói egyenes záródásúak, a szentélyből a sekrestyékbe ablakok is nyílnak. A templom belső terének építészeti kiképzése sokkal erőteljesebb, sodróbb, barokkosabb mint a homlokzatoké.

 

A bal oldali (észak-nyugati) utolsó pillérre épült rá a nyolcszöges alaprajzú, az 1780-as években fából készült szószék, a szószékkosár oldallapjain festett evangélista-alakokkal. Az oldalkápolnák mellékoltárainak nagy része a XVIII. századból származik, számos értékes oltárképpel. Kiemelkedő a kolozsvári könnyező Szűzet ábrázoló oltárkép, mely egyben a jezsuita kapcsolatokra is ráirányítja a figyelmet, hiszen a kegykép kultuszának központja pontosan az a kolozsvári jezsuita templom, amely nagy valószínűséggel az udvarhelyi előképe volt. Az összeérő fiókos dongaboltozattal fedett szentélyben majdnem az egész oltárfalat elfedő, oszlopos kompozíciójú, íves alaprajzú oltárépítmény emelkedik. Az oltár baldachinos középfülkéjében az angyalok által megkoronázott Mária majdnem életnagyságú, fából faragott, festett szobra áll, amint egy eretnekre tapos. Az oszlopközökben Szt. István király, Szt. Péter, Szt. Pál és Szt. László szobrai láthatók, élénk gesztusaik a Szűz felé irányulnak (a templomot megelőző kápolna védőszentjei Szt. Péter és Szt. Pál voltak, az erdélyi ferences kusztódia patrónusa Szt. István király). Az oltár oromzatán felhők között a Szentháromság tűnik fel. Az igen rangos, barokk oltár készítőmesterét nem ismerjük, az oltár háta mögött újabban feltárt felirat szerint a festést és az aranyozást a kolozsvári, de Székelyudvarhely környékén sokat dolgozó Veress Mátyás és felesége, Perger Krisztina végezték, Sánta Mihály házfőnöksége idején, 1779–1782 között. A szentély boltozatán és a diadalíven nemrég feltárt barokk díszítőfestés ugyancsak Veress Mátyásék munkája. Az oltár mellett egy igen szép faragású barokk faldisztórium – papiszék – is áll. A hajó mai belső díszítését 1928-ban festette a Lotz-tanítvány Herczeg Ferenc marosvásárhelyi festő.

 

A kolostor kétszintes épülettömbje négyzetes, belső udvaros kompozíció. A történeti adatok értelmében a nyugati és az északi szárnyak épültek meg először, így a várostól való elzártság már érvényesülhetett. Ezeket a szárnyakat a templommal egyszerre kezdhették el kezdhették el, egyik szárnya már 1739-ben állt, amint a belső udvarról nyíló ajtó kőkeretének a felirata mutatja. Az épületek befejezése 1752-ben történt, de a kolostorudvar teljes bezárására az 1900–1908 közötti építkezésig kellett várni. A város felé néző kolostorhomlokzatok igen egyszerűek.

Veöreös András építész figyelt fel arra, hogy a templom alaprajza egyedi az erdélyi XVIII. századi ferences templomok között, hiszen a jezsuita (a római Il Gesú alaprajzát követő) térszervezési formát alkalmazza. Ez a megfigyelés azért igen fontos, mert eszerint az udvarhelyi ferences templomon erdélyi viszonylatban igen korán érvényesült ez a tértípus, a nagybányai (1717–1720) és a kolozsvári (1718–1724, tervezője Christoph Tausch) jezsuita templomoknál nem sokkal később. Mivel a XVII–XVIII. században az udvarhelyi plébániát gyakorlatilag a jezsuiták tartották kézben, kapcsolataik révén kerülhetett a ferences templom terve Udvarhelyre. Mind homlokzatában, mind térszervezésében az udvarhelyi ferences meglepő hasonlóságot mutat a nagybányai és a kolozsvári jezsuita templomokkal, a gádorfal jellegzetes háromkaréjos ablakai a kolozsvári épületen is feltűnnek. A külső kivitelezés azonban kiábrándítóan provinciális: a homlokzati arányok kevésbé harmonikusak, a főhomlokzat oldalsó fülkéiből hiányoznak a szobrok, a markáns párkányokat, tagolóelemeket és pilaszter-fejezeteket hiába keressük. A monumentális kolozsvári és nagybányai barokk főkapuk helyett szabályos, de erőtlen díszítésű késő reneszánsz kapukeretet alkalmaztak. A templombelső kivitele azonban sokkal elegánsabb, erőteljesebb, a golyvázott párkányok és az oldalkápolnák fele nyíló félköríves árkádok nem sokkal maradnak el a kolozsvári megoldás igényességétől. A hasonlóságok alapján nagyon valószínű, hogy az udvarhelyi terv a kolozsvári adaptációja volt. Az udvarhelyi ferences kolostor-templom pontos művészettörténeti pozíciója igen érdekes kérdés, akárcsak az értékes berendezés alkotóinak a kiléte, melyekre a választ a jövő kutatásai kell megadják.


Válogatott irodalom
ORBÁN Balázs: A Székelyföld leírása. I. Udvarhelyszék. Pest, 1868.
P. BOROS Fortunát: A ferencrendiek Székelyudvarhelyen. I. Székely Közélet. 1926, 43. sz.
VEÖREÖS András: XVIII. századi ferences kolostorok Erdélyben. Építés-Építészettudomány 2005.
KOVÁCS Árpád: A székelyudvarhelyi ferences templom. Adalékok a ferences épületegyüttes történetéhez. Székelyudvarhely, 2007.



Eszmecsere a szócikkről