megoszt

A józsefvárosi római katolikus közösség kezdetben a belvárosi plébánia filíájaként működött. Az Új Német Majorként ismert, majd 1773-tól II. Józsefről elnevezett városrész saját plébániatemploma 1772 és 1774 között épült fel, valószínűleg a kincstár által foglalkoztatott bécsi építészek tervei alapján. Az elkészült templomot 1775 decemberében szentelték fel Szűz Mária születésének tiszteletére. A toronygombban talált feljegyzések szerint a templom tornya az 1849-es ostrom idején megrongálódott, ezért az eredeti tornyot 1861-ben teljesen lebontották és Johann von Schuster műépítész és városi tanácsos tervei alapján egy, a korábbinál magasabb, új tornyot építettek. Nagyobb lélegzetű átépítés zajlott 1889-ben, ekkor került sor a korábbi toronysisak cseréjére is. 1928-29-ben, majd 1935-ben állították helyre az épületet. Az első helyreállításkor többek között feltárták a templom 1774-től működő kriptáját; az 1935-ös munkák során alakították ki az épület homlokzatainak és főkapujának mai képét, de ekkor látták el barokkos díszítéssel a többi bejáratot is. Ez alkalommal készült el a barokk stílusjegyeket követő főoltár.

A belvárosban megtelepedett jezsuiták a Józsefvárosban is fenntartottak egy házat, amelyet 1775-ben a tartományi adminisztráció elnöke, báró Anton Bettwiss altábornagy a józsefvárosi plébánia céljaira átengedett. A plébánia épületét az 1849-es ostromot követően lebontották.

A viszonylag kisméretű, zömök tornyos, barokk templom a Drăgălina út és a Károly Király út (B-dul Regele Carol I.) kereszteződésénél, saroktelken áll. A téglalap alaprajzú hajóhoz szintén téglalap alaprajzú, élszedett sarkú, belül íves záródású szentély csatlakozik. Az épület jellegét meghatározó főhomlokzat a Drăgălina út felé néz. A homlokzat alsó részét kompozit fejezetes pillérek tagolják három szakaszra. Az egyik szélsőben egy-félkörös záródású, díszes, barokkos stukkókerettel ellátott, íves hátoldalú szoborfülke látható, pandantjaként pedig egy hasonló kialakítású vak-fülke. A középső szakaszban a templom díszes főbejárata nyílik. A füles kerettel ellátott bejáratot, kis aedicula keretezi: kétoldalt egy-egy átlósan fordított, kompozit fejezetes pillér áll, amelynek törzsét a fejezet alatt füzér díszíti. A pillérek profilozott, középen két egymás felé forduló volutában záródó szemöldökpárkányt tartanak, a párkányon pedig, közvetlenül a pillérek fölött egy-egy kőurna áll. A szemöldök és a nyílás közti felületet dús, barokkosan alakított levél és virágdísz által körülvett, voluták által keretezett mező tölti ki, amelyben az „AEDIFICATUM MDCCLXXV RESTAURATUM MCMXXXV" felirat olvasható. A kapu fölött, négykaréjos, stukkókeretes, levéldísszel ellátott kis ablak nyílik. A homlokzat alsó szintjét széles frízzel rendelkező, erős kiülésű övpárkány zárja le. A homlokzatnak különösen ezt az alsó szintjét módosították az 1935-ös restaurálás alkalmával. Az eredeti terveken jól látható, hogy a jelenleginél lényegesen egyszerűbb, egyenes záródású főbejárat fölött, a mai ablak helyén szoborfülke nyílt (talán ezt helyezték át a restaurálás alkalmával a bejárat jobb oldalára). A homlokzat két szélső szakaszát egyszerű vakolatmező - tükör díszítette. Az alsó szintet lezáró klasszicizáló párkányt pedig metopék és triglifek tagolták.

A középső szint középső szakaszát a torony teste alkotja, ezt egy-egy tükrös törzsű pilaszter határolja, közepén állított, ovális ablak nyílik, amelyet dús, alul volutákban záródó levélornamentika vesz körül. A toronynak ezt a szintjét két oldalról egy-egy íves hátú, volutában végződő falmező támasztja, amelynek csúcsán, a szintet lezáró párkányon, mindkét oldalon egy-egy urna áll. A torony felső szintjének mind a négy oldalát kompozit fejezetes pilaszterek határolják, amelyek lábazata között bábos mellvéd húzódik. Az egyes oldalakat félkörös záródású ablakok törik át, fölöttük óra. A tornyot óraíves párkány és fölötte elhelyezkedő gúla alakú sisak zárja le.

A hajó hármas tagolása a külső homlokzatokon is tükröződik. A két egymáshoz nagyon hasonló kialakítású oldalhomlokzatot kompozit fejezetes falpillérpárok tagolják három szakaszra. A Károly Király út felé néző homlokzaton három, félkörös záródású fülesablak nyílik, az ablakok tengelyét vakolatsáv emeli ki. Záródásukban stukkóból készült, kagylószerűen alakított, barokk levéldísz, alattuk volutákból és levelekből képzett kötény. Az első szakaszban, az ablak alatt, egyenes záródású, szintén füles kerettel ellátott ajtó nyílik, fölötte, kétoldalt volutákkal és levelekkel megtámasztott, volutás kerettel körülvett barokk medallion, - benne kereszt; fölötte félköríves szemöldök. Hasonló kialakítású a kert felé néző homlokzat is, különbség csak az első szakaszban észlelhető, ahol a többihez hasonló kialakítású ablak, vakablak, alatta pedig kisméretű, négyzetes, füles kerettel ellátott ablak nyílik. Az utolsó szakaszhoz kis, félnyeregtetős portikusz csatlakozik.
A téglalap alaprajzú szentély két sarka élszedett, a két rézsűs oldalon egy-egy körablak nyílik, a Károly Király út felé néző egyenes szakaszon pedig egy, a hajóablakokkal megegyező típusú ablak, alatta befalazott ajtó.

A szentély és a hajó csatlakozásához, az udvar felőli oldalon, téglalap alaprajzú, emeletes sekrestyét építettek. A sekrestye udvar felé néző homlokzatának emeletén két egyeneszáródású, stukkókerettel ellátott ablak nyílik, földszintjén pedig egy hasonló ablak, és egy, a Károly Király úti homlokzaton látotthoz hasonló díszítésű ajtó.

A hajó belső terét az oldalfalak elé állított, páros pilaszterekkel díszített pillérekre támaszkodó, hevederes dongaboltozat fedi. A középső pillérpár szélesebb a többinél, törzsükben egy-egy kagylódísszel lezárt szoborfülkét helyeztek el. A hajó első, a főbejárat felé eső szakaszában három árkáddal áttört karzat húzódik, amelynek mindkét szintjén a középső árkád széles, kosáríves, a két szélső pedig keskenyebb, félköríves záródású. A diadalívet a hajópillérekez hasonló pillérpár támasztja alá; a szentély egyenes szakaszát dongaboltozat, záródását félkupola fedi. Az egyenes szakaszon, a sekrestye emeleti tere felé félkörös záródású, a hajóablakokhoz hasonló ablak nyílik. Alatta, a sekrestyébe vezető, füles kőkerettel ellátott ajtó. Ennek pandantja a vele szembenső oldalon elfalazott, a külső homlokzat leírásánál már említetett füles ajtókeret.

A templom főoltára mai formájában 1935-ben készült, Szántó László temesvári műhelyében. A két kompozit fejezetes oszlop és két hasonló típusú fejezettel ellátott pillér által közrefogott, széles, törtvonalú párkánnyal és fölötte elhelyezkedő oromzattal ellátott barokk vonásokat mutató téglaépítményt műmárványozás borítja. A közepén elhelyezett, Máriát a Gyermek Jézussal ábrázoló későbarokk festményt sugárkoszorús, aranyozott keret veszi körül. A kegyképet a hagyomány szerint egy Cranach festményről másolták Trientben, és a Tirolból 1818-ban a józsefvárosi plébánia élére került Johann Matthäus Steufer hozta magával Temesvárra. Az oltár két oldalán két, Szent Annát illetve Joachimot ábrázoló, aranyozott, 18. századi szobor áll. A főoltár szerkezeténél lényegesen egyszerűbb, a harmadik (a diadalív előtti) szakaszban, a két oldalfalnál álló, két, téglából épült, műmárványozással borított mellékoltár. A magas lábazaton álló, tört ívű, lépcsőződő pilaszterek által közrefogott oltárpár valószínűleg a templom eredeti berendezéséből, a templombelsőt eredetileg díszítő öt mellékoltár közül maradt fenn. Oromzatukat a fölöttük nyíló ablakhoz illeszkedő, egymással szembe forduló volutapár alkotja. Az egyik oltárt Szent Ferencnek, a másikat Szent Annának szentelték ábrázolásaik tanúsága szerint, a festmények azonban mindkét oltáron huszadik századiak.
A szentély és a hajó csatlakozásánál, a diadalív utca felé eső oldalán álló, kannelúrás törzsű oszloppár által keretezett, félköríves lezárású, historizáló oltár 1895-ben készült. A diadalív másik oldalán a szintén műmárványozott felületű, barokk vonalú szószéket helyezték el.

Bár a kis józsefvárosi templom a javításoknak, átalakításoknak köszönhetően sokat vesztett eredeti barokk jellegéből, és nem vethető össze Erdély jelentősebb barokk emlékeivel, Temesvár építészetén belül mégis fontos helyet foglal el. Egyike a város legrégebbi egyházi épületeinek, egy olyan időszak tanúja, amely az osztrák uralom elképzeléseinek megfelelően a városképet jelentős mértékben átalakította.

címkék

beszúr más oldalra