részletes keresés
nyomtat

megoszt

Fekete Sas palota, Nagyvárad
Utolsó frissítés:  2010-04-08
Szerző:  Emődi Tamás-Paşca, Mircea


A műemlék adatai
Cím: Piaţa Unirii 2-4. şi str. Independenţei 1. şi str. V. Alecsandri 8.
Kód: BH-II-m-A-01086
Datálás: 1907 - 1909

Történeti adatok

A váradi szecesszió legreprezentatívabb és egyszersmind legismertebb épülete a belváros Körös-part melléki szakaszát is uraló, főtéri Fekete Sas palota. Tervezői az akkori Magyarország legnevesebb, a szecesszió lechneri irányzatát képviselő építészei közül való Komor Marcell és Jakab Dezső voltak. Komor és Jakab a Lechner Ödön által meghonosított formanyelv leghívebb alkalmazói közé tartoztak. Románia területén a következő épületeik állnak illetve álltak: a marosvásárhelyi Városháza (terv: 1905, kivitelezés: 1907-1909) és Kultúrpalota (1911-1913); a temesvári egykori Kereskedelmi Bank (1906-1908) és a dévai Színház (1910). A Fekete Sas szállodán kívül a tervezőpárosnak további munkáit is láthatjuk Váradon: az 1903-ben épült Adorján I. és az 1904-1905 között épült Adorján II-palotát (Patrioţilor utca 4. és 6.), az 1904-1905 közt épült Fő-utcai (str. Republicii 10-10a) Stern palotát és a Kereskedelmi és Iparkamara 1906-1907 között felépült épületét.


A Fekete Sas épületegyüttesének megrendelője két váradi ügyvéd, dr. Kurländer Ede és dr. Adorján Emil, a város elismert személyiségei voltak. 1907-ben jegyezték be a váradi Kereskedelmi Kamaránál a Fekete Sas és Zöldfa szálloda és Vigadó részvénytársaságot, melynek adminisztrátorai és főrészvényesei lettek, 50 részvényre osztott 50.000 koronányi alaptőkével.


A főtéri épületegyüttes helyén 1714 óta állt a földszintes Sas fogadó, mely egykor magába foglalta az újvárosi városházát is. A XVIII-XIX. századokban emeletet húztak rá és bővítették, majd 1861-től a Városháza Olasziba költözött, így az épületben csak a fogadó maradt.


1903-ban a Városháza tervpályázatot hirdetett a Sas szálló átépítésére. A pályázatokat 1905. szeptember 30-ig kellett benyújtani, majd 14 nap állt rendelkezésre az értékelésre. Tizenhárom pályázat érkezett be, közülük hármat díjaztak: az 1600 koronás fődíjat Komor Marcell és Jakab Dezső „Pezsgő" jeligéjű terve nyerte.

 

 


A Városháza úgy ítélte meg, hogy nem érdemes felépítenie a Fekete Sast, a 600.000 koronát meghaladó beruházási érték nagyságrendje miatt és ezért elhatározta, hogy eladja a meglévő épületeket és a telket. 1906-ban dr. Kurländer Ede és dr. Adorján Emil megvette ezeket illetve a Zöldfa Fogadót és benyújtották a városháza műszaki osztályára a Fekete Sas tervét, építési engedélyt kérve rá. Azév augusztus 8-án meg is kapták az engedélyt és november 19-én nekifogtak a bontási munkálatokhoz, majd a következő év márciusában, miután a kivitelezéssel Sztarill Ferencet bízták meg, elkezdték az alapozási munkákat. 1907. április 6-án kezdődött a felmenő falak emelése, novemberben az épület már tető alatt volt. Átvétele november 16-án történt, befejezése pedig decemberben.


A műemlék leírása

Az épületegyüttesnek több tervváltozatát ismerjük. Ezek azonos funkcionális és alaprajzi koncepciójúak, de térszervezés, homlokzati kialakítás és a belső dekorációk tekintetében különbségek vannak köztük.

 

Az épület földszintjén, az utcafrontokon és a főtér felé üzlethelyiségek kaptak helyet. A Fekete Sas szálló egy belső udvar köré szerveződik, szárnyai a Kossuth utcára (str. Independenţei), a főtérre és a passzázs főbejáratára néznek. Alatta, a földszinten, a főtér felé és a főbejárat oldalán a Korona kávéház működött. A tornyos épületrész első emeletén, a passzázsbejárat jobb oldalán volt az 1906-ban alapított és Adorján Emil által vezetett Magyar Bank R.T. székhelye (ezt a két világháború között Iparbanknak hívták). Ugyanabban a szárnyban a harmadik emeleten lakásokat alakítottak ki. A Kossuth (V. Alecsandri) utcai szárny földszintjét foglalta el az egykori vendéglő, emeletét az előadótermek és a Vigadó, melyhez egy nagy földszinti előcsarnok, egy díszlépcső, az emeleten pedig a hall, a Nagy és a Kis Vigadó termei valamint egy cukrászda tartozott.

 

A Nagy Vigadó 1909. május 7-én nyitott ki és az idők során számos előadásnak illetve koncertnek adott helyet, később moziteremmé alakították. Az épületben működött a Vigadó mozi is 1911-től, a passzázsban pedig az 1909. augusztus 5-én megnyitott Uránia mozi. A többfunkciós épületkomplexum magába foglalta a Zöldfa (str. V. Alecsandri) utca 8-10. szám alatti egykori Zöldfa fogadót is, amit a két tulajdonos 1906-ban megvett és összekötött a Fekete Sas passzázsával. Helyiségeit többízben átalakították, benne működött 1908 és 1919 között a Bonbonniere Kabaré.
Az egymást követő tervvariánsoknak megfelelően a homlokzatok is eltérő kialakítást kaptak. Az 1907-es terv barokkos megoldású homlokzatait valósággal elöntötték a virágdíszek. Az 1908-ban publikált terven a megvalósítotthoz nagyon hasonló, de gazdagabban díszített homlokzatokat láthatunk, hullámzó növényi dekorációkkal, sasokkal és emberalakokkal.

 

A megépült homlokzatok visszafogottabbak, de a díszítőmódok széles skáláját alkalmazták rajtuk így is, a földszinttől a tetőgerincig. Tervezőik minden részletnek és szimbolisztikus elemnek megkülönböztetett figyelmet szenteltek.

 

A legpompásabb belsőket a Kossuth (str. Independenţei) utcai szárny közfunkciókat ellátó termei kapták: a szálloda, a vendéglő, az előadótermek sora és a két Vigadó terme. Díszítettek a belsők összes elemei: a mennyezetek, boltozatok, ablakok, ajtók, lambériák, balusztrádok, falmezők, oszlopok, maratott üvegfelületek és vitrók. Motívumtáruk népies ízű növényi, valamint zoomorf elemeket tartalmaz. A kávézó ma semmit sem őriz eredeti kialakításából.


Válogatott irodalom
Constantin, Paul: Arta 1900 în România, Bucureşti, 1972.
Gerle János, KOVÁCS Attila, Makovecz Imre: A századforduló magyar építészete. Budapest, 1990.
Paşca, Mircea: Palatul Vulturul Negru, 2007.
Péter I. Zoltán: 3 secole de arhitectură orădeană. Oradea, 2003.
Péter, I. Zoltán: Nagyvárad 900 évés múltja és épített öröksége. Budapest, 2005.
Várallyay Réka: Komor Marcell. Jakab Dezső. Budapest, 2006. (Az építészet mesterei)



Eszmecsere a szócikkről