Szerző: Emődi Tamás-Paşca, Mircea
Kód: BH-II-a-A-01031
Datálás: 1912 - 1913
A Csendőségi Iskola 1911-1913 között épült fel, a Pece patak és a Rulikovszky temető közötti területen, a mai Universităţii utca mentén. Feltételezések szerint tervezője a ma is létezőkön kívül még nyolc épületnek (a kórház épületeinek) a tervét is elkészítette, melyek utólag kiegészítették volna az épületegyüttest.
Az épületegyüttes mai képe több tervváltozat elkészítése után alakult ki. A Vágó József által a Csendőségi Iskolához készített első tervet a Városi Tanács 8947/1911-es határozatával fogadták el, ez azonban részben különbözik a megépült épületkomplexumtól. Időközben több tervváltozat született a tervező és a kivitelező részéről is. 1912. július 25-i dátumot hordoz egy Vágó József által szignált tervsorozat, 1911 decemberit pedig Incze Lajos kivitelezőé, de különböző részletterveket is ismerünk. Mindazonáltal az eredeti tervelgondolás alapkoncepciója változatlan maradt.
Az 1911 évi első tervben még különbözik az épületszárnyak elrendezése a végsőtől, de radikális eltérések nincsenek. Az épületegyüttest egy 205, 292, 212 és 245 m hosszú oldalakkal rendelkező, trapéz alakú telekre tervezték. A kompozíció térelrendezése inkább egy szanatóriuméra hasonlít, mint egy katonai iskolai létesítményére. Tizenkét pavilonnal számoltak, különböző funkcionális típusokkal: a négy főépületet és a két kapuépületet egy kör alakú központi gyakorlóudvar köré helyezték el, szimmetrikusan.
Az iskolaépületet az utca felé építették meg, ennek két oldalán állnak a kapuépületek. Egymással szemben, az épületegyüttes főtengelyéhez képest szimmetrikusan áll a két nagy kaszárnyaépület, melyek a csendőrtanoncok szálláshelyeit és ezek kiszolgálóhelyiségeit foglalták magukban. E két épület majdnem egyforma és három-három szárnyból áll, melyek egymással 120 fokos szöget zárnak be. A fürdő, a betegszállások és az orvosi rendelő pavilonja az iskolával együtt ezzel átellenben, a főtengelyben fekszik.
Ezen az épületegyüttesen kívül, az őt övező parkban egyéb, villaszerűen kialakított épületek is helyet kaptak: a parancsnokság, az étkezde és a fodrászat épületei valamint az északi oldalon párhuzamosan a főépülettel elhelyezett négy altiszti villa. A telek északnyugati oldalán egy sportpályát alakítottak ki, a fürdő pavilonja és a négy altiszti villa vonalában pedig zöldségeskerteket terveztek.
Az 1912. évi tervben az épületek elhelyezése különbözik kissé az 1911-estől: a két kaszárnyaépület és az iskola ugyanott állnak, mint jelenleg, de megjelenik a parancsnoksági épület valamint egy kisebb villa, a parancsnoké, továbbá nem négy, hanem hat altiszti villa szerepel.
A tervet a Belügyminisztérium rendelte meg és küldte át Nagyvárad Város Polgármesteri Hivatalának. A kivitelezésben több cég és vállalkozó vett részt. Az épületek kivitelezési munkáit és az építőtelep vezetését az „Incze Lajos és társa" vállalat koordinálta. 1913. augusztus 15-én adták át az altisztek négy villáját, az étkezdét, a parancsnoksági épületet, a fürdőt és a két kapuépületet, a kaszárnyákat és az iskolaépületet pedig 1913. november 15-én.
1919 után a Csendőségi Iskola épületeit a román állam vette át, és a továbbiakban is hasonló profilú oktatási intézmény működött benne. 1922-1933 között a váradi csendőriskola az ország legjelentősebb csendőrképzője volt. 1946. március 1-től újraszervezték a váradi Csendőriskolát, majd 1950-1962 között az épületegyüttesben működött a 3. számú Határrendészeti Belügyi Rendőriskola. 1963-ban itt szervezték meg a hároméves Pedagógiai Főiskolát, majd 1990-ben ennek átalakításával jött létre a Nagyváradi Egyetem.
A ma a Nagyváradi Egyetem campusaként működő egykori Csendőségi Iskola az utolsó s egyben a legnagyobb szabású és legkorszerűbb váradi műve Vágó Józsefnek. Egyszersmind az építész legkomplexebb terve is az 1914 előtti időből, melyhez Vágó különösen ragaszkodott. Vágó e tervében nem kellett a belvárosi telekkörülmények szabta korlátokhoz igazodjon, s így szabadon alkothatta meg egy különböző funkciójú pavilonokból összeálló épületkomplexum koncepcióját.
Stilisztikai szempontból az épületegyüttes az építész háború előtti, kiforrott periódusának műveihez csatlakozik (a budapesti Schiffer villa, a Lipótvárosi Klub nyaralója), de rokonítható a korábbi épületeivel is: a váradi Moskovits palotával, a Darvas-házzal, a budapesti Árkád bazárral és a Városligeti Színházzal.
Az épületegyüttes a bécsi szecesszió mértanias vonulatához kapcsolódik. A terv korszerűségét és jelentőségét a térszervezési koncepciója adja, az a mód, ahogyan az egyes épülettömböket megformálja, a homlokzatok kiképzése s a tény, hogy elsődlegesen a funkcionalitást követte az építész.
A homlokzatokról hiányzik mindenféle díszítőelem, síkszerűek, s csak a nyílások és a falazatok viszonya meg a tiszta mértani testek játéka nyújtanak esztétikai értéket. Vágó e tervében egymáshoz harmonikusan illeszkedő, tisztán megfogalmazott, kompozíciós egyensúlyban és szimmetriában levő épületeket hozott létre.
Noha elsősorban egyszerűségével tűnik ki, az épületegyüttes a totális művészeti alkotás eszményében fogant, Vágó minden apró részletet nagy körültekintéssel oldott meg. Összességükben az épületek ugyan a bécsi szecesszióhoz kötődnek, de ugyanakkor egyszerű homlokzataikkal, a magas tetőidomokkal az erdélyi népi építészet alkotásait valamint Lechner Ödön épületeit idézik. Lechneri ihletésűek a díszítőelemek is, elsősorban a tetődíszek, másrészt a népművészetből merítenek. Minden díszítőelemet különös gonddal tervezett meg Vágó: a kapukat, az öntöttvas elemeket, a korlátokat, padlókat, a színesmázas tetőcserepeket és oromdíszeket valamint az épületek főbejáratait.
Moravánszky Ákos: Építészet az Osztrák-Magyar Monarchiában, 1867-1918. Budapest, 1988.
Paşca Mircea: Organizarea ansamblului Şcolii de Jandarmi din Oradea în concepţia arhitectului Vágó József. Cele Trei Crişuri. Seria a III-a. nr. 7-9 (iulie-septembrie) 2004, p. 94-101.
Paşca Mircea: Operele arhitecţilor Vágó József şi Vágó László la Oradea. Oradea, 2005.
Péter I. Zoltán: 3 secole de arhitectură orădeană. Oradea, 2003.
Péter, I. Zoltán: Nagyvárad 900 évés múltja és épített öröksége. Budapest, 2005.
beszúr más oldalra
települések
Apanagyfalu Arad Aranyosgerend Aranyosmóric Aranyospolyán Árkos Bere Beszterce Bethlen Biharvajda Bonyha Brassó Cegőtelke Csicsókeresztúr Csíkkarcfalva Csíkszentkirály Csíkszereda Csomaköz Dés Déva Erzsébetváros Farnas Felsőbánya Gyalu Gyergyószentmiklós Gyulakuta Hadad Harina Kalotadámos Kaplony Kékesújfalu Kerlés Kézdivásárhely Királynémeti Kolozsborsa Kolozsvár Lippa Madéfalva Magyargyerőmonostor Malomárka Marosvásárhely Medgyes Mezőörményes Mezőzáh Micske Nagybánya Nagyenyed Nagykároly Nagysajó Nagyvárad Őraljaboldogfalva Retteg Sáromberke Sepsikilyén Sepsiszentgyörgy Somkerék Szalárd Szamosújvár Szászlekence Szászrégen Szásztörpény Szatmárnémeti Székelyhíd Székelykeresztúr Székelyudvarhely Szépvíz Tasnád Temesvár Torda Torockószentgyörgy Vadász Vajdahunyad Vajdaszentivány Válaszút Vermes Vizakna Zilah
