Szerző:
Kód: MM-II-m-B-04508
Datálás: 1847–1858
Felsőbánya, Nagybánya mellett, a szatmári bányavidék egyik legjelentősebb, nemesérc (főként arany és ezüst) kitermeléssel foglalkozó települése volt. Lakói a legkorábbi időktől kezdődően bányászattal foglalkoztak. Korai történetéről kevés információval rendelkezünk. Egy 1329-ben kibocsátott oklevél már városként említi, amely a szomszédos Nagybányával közös bíró joghatósága alá tartozott.
A település első privilégiumát 1347-ben Nagy Lajos királytól kapta. A kiváltságlevél felmentette a telekadó (census) és a segédpénzek fizetése alól, megerősítette városi kiváltságait, szabadalmait, illetve lefektette a település bányászati rendtartását.
A szatmári római-katolikus egyházmegye megalapításáig (1804) az egri püspökséghez tartozó felsőbányai plébániát elsőként az 1333. évi pápai tizedjegyzék említi. Ekkor János nevű papja 24 garas tizedet fizetett.
1411-ben Zsigmond király Lázárevics István szerb despotának adományozta az addig királyi birtokban levő várost, akinek örökösétől, Brankovics Györgytől Hunyadi János tulajdonába került. A hagyomány szerint 1452-ben Hunyadi János a városban tett látogatásakor a templom orgonáját Zólyom várába vitte, és mintegy kárpótlásként örök időkre a templomnak adományozta a város bányáinak haszonbérét, az ún. urburát. Ezt az adománylevelet 1465-ben I. Mátyás király megerősítette és a várost ismét királyi birtokká tette.
A felsőbányai plébánia 1547-ben a reformáció térnyerésének következtében megszűnt. 1550-ben egy kóborló rablócsapat megtámadta a várost. Feltételezhetően ekkor pusztult el a templom is, melyet később újjáépítettek. 1603-ban a reformátusok birtokukba vették a templomot, és megszerezték a bányák jövedelemadóját is. 1690-ben a katolikusok visszaszerezték a templomukat, I. Lipót rendeletéből pedig az urburát ismét a plébánia pénztárába fizették. Az újraalapított plébániát 1773-ig jezsuita misszió vezette.
Felsőbánya első plébánosát 1773. október 8-án gróf Eszterházy Károly egri püspök nevezte ki Tájer György személyében (1773–1782).
1804-ben a római-katolikus hívek száma 1914 volt. Feltételezhetően a katolikus lakosság számbeli nagysága, illetve a plébániának az urbura-befizetésekből származó tekintélyes vagyona indokolhatta az új templom építését, melyhez 1847-ben Pilászy Mihály Félix plébános (1840–1857) idejében láttak hozzá a régi, nyugati tornyos templom közvetlen szomszédságában. Ennek felszerelését 1848 áprilisában átvitték a görög-katolikus templomba, melyhez előcsarnokot és haranglábat építettek, majd mintegy tíz évig, az új templom felszenteléséig, itt tartották az egyházi szertartásokat. A régi templomot 1855-ben bontották le. Ekkor az új templom falai már álltak, és ugyanebben az évben tető alá is került. 1857-ben készültek a boltozatot díszítő falképek, illetve ekkor helyezték el a Bécsújhelyről származó harangokat és a Carl Hesse bécsi műhelyében készített orgonát.
Az építkezési munkálatok 1858 nyarán fejeződtek be, augusztus 15-én pedig sor került a templom felszentelésére.
A 11 évig elhúzódó építkezésre az egyház pénztára több mint kétszázezer forintot fordított. A méreteiben és homlokzatának kialakításában is a szatmári püspöki székesegyházra emlékeztető épület tervrajzait Tischler Albin (1810–1884) címzetes kanonok és zajtai plébános készítette. A főként klasszicista stíluselemekből építkező, azonban már romanizáló és gótizáló elemeket is felhasználó épület tervezőjének építészi tevékenységéről kevés információval rendelkezünk. A felsőbányai templommal csaknem egyidőben tervezhette a város fölé emelkedő magaslatra az 1848. május 7-én felszentelt Kálvária-kápolnát. 1837 és 1846 között tervei alapján építették át gótizáló stílusban a beregszászi 15. századi, romos plébániatemplomot. 1844-ben a szatmári (1908-ban átépített) Jézus Szíve-kálváriatemplomhoz és az oda vezető 14 stáció építményéhez, 1854-ben a csanálosi, 1856-ban a csomaközi plébániatemplomhoz készít rajzokat.
A felsőbányai, Szűz Mária tiszteletére felszentelt templom a magas, festői szépségű erdőkkel borított hegyoldalak által körülzárt település főterén, az egykori Hunyadi téren emelkedik, nem messze a református templomtól és a városházától. A kelet-nyugat tájolású teremtemplom háromszakaszos hajójának központi szakasza az északi és déli oldalon egy-egy belülről félköríves, kívülről egyenes záródású kápolnafülkével bővül. Föléje két-két oszloppárra nehezedő csegelyes kupola emelkedik, a két szélső szakaszt pedig csehsüveg boltozat fedi. A templom hajója a keleti oldalon egy félköríves záródású szentéllyel zárul, melynek északi oldalához sekrestye csatlakozik, emeletén oratóriummal.
A templom főhomlokzata monumentális kialakítású. A főbejáratot a háromtengelyes főhomlokzat elé ugró, 12 lépcsőfokkal megemelt, négy, ión fejezetű, kannelúrázott törzsű oszlopra nehezedő timpanonos portikusz foglalja magába. Előtte, magas posztamensen Szent István és Szent László, két oldalán, félköríves záródású szoborfülkékben Szent Péter és Szent Pál szobrai láthatók. A portikusz oromzatát két, a főpárkány fölé emelkedő, kétszintes, négyzetes alapzatú, majd nyolcszögűbe átmenő, gúlasisakkal fedett torony szegélyezi.
A homlokzat tagolására és díszítésére szolgáló elemek, így a portikusz kialakítása, a fogsordíszes koronázópárkány, a bejárat tojássoros díszítésű kerete valamint a szoborfülkék a klasszicista stílusú szatmári székesegyház főhomlokzatára emlékeztetnek, a körablakok azonban már a félköríves romantika hatását mutatják. A déli és északi homlokzatok hasonló kialakításúak, a kápolnafülkéket magukba foglaló, középső, jón és palmettadíszes fejezetű pilaszterekkel, félköríves záródású szoborfülkékkel és ablakokkal tagolt, timapnonnal koronázott falszakaszaik rizalitszerűen előugranak.
A templom belső tere a homlokzatokhoz hasonlóan impozáns látványt nyújt. A falakat jón fejezetű, vörös műmárványozással borított oszlopok és pilaszterek, erőteljes párkányok tagolják. A templom Mária mennybemenetelét ábrázoló főoltárképét 1858-ban Lotz Károly festette. Nagyböjt idején ezt egy Keresztrefeszítést ábrázoló, Nagy Károlyné-Hajós Ilona felsőbányai festőnő által 1935-ben festett lepellel fedik le. A két kápolnafülkében található, klasszicista felépítésű mellékoltárok festményeit, a Keresztrefeszítést (jobb oldalt) illetve Nepomuki Szent Jánost (bal oldalt) ábrázoló képeket Franz Geiling festette 1859-ben. A mellettük levő falfülkékbe Szent Anna, Szent József, Szent Flórián és Szent Imre festett faszobrait helyezték el. A hajó és a szentély csatlakozásánál mindkét oldalon egy-egy, az 1980-as években lebontott mellékoltárokból származó festmény függ, mindkettőt Carl Schellein festette 1865-ben. Az északi falon látható festmény a helyi hagyomány szerint két felsőbányai bányászt a katolikus Glódics Istvánt és a református Stenczel Pált ábrázolja, akiknek vallási kérdésekről folytatott vitájuk közben angyalokkal körülvéve megjelent Szűz Mária karján a gyermek Jézussal. A déli oldalon látható kép Jézust ábrázolja, kezében kenyérrel, fölötte két, kelyhet és keresztet tartó angyallal.
A templom boltozatát a templom építési idejéből származó falképek díszítik. A szentély félkupolájában Szűz Mária megkoronázásának, a hajó első boltszakaszában Jézus bemutatásának, a kupolában Jézus születésének, a kápolnák félkupolájában pedig a Királyok imádásának és a Vizitáció jelenete látható.
A templom berendezéséhez tartozik egy vörös márványból faragott keresztelőmedence, melynek harang formájú díszes fedélét Jézus keresztelését ábrázoló szoborkompozíció koronázza. A templomban őriznek egy 1859-ben készült bányászzászlót is. Figyelemreméltó a fa mellvédű orgonakarzatot tartó négy, magas, nyújtott arányú öntöttvas oszlop fejezeteinek pálmalevelekkel képzett, egyiptizáló kialakítása is.
A templomot több alkalommal restaurálták. Legjelentősebb közülük az 1982 és 1984 közötti munkálatok. Ekkor restaurálták a freskókat, lebontották az említett, szentély felőli két mellékoltár és a szószéket, két kis méretű mellékoltárt helyeztek el a hajónak az orgonakarzat felőli végében, valamint az 1857-ből származó orgonát egy elektromos orgonára cserélték.
A felsőbányai plébániatemplom a vidék klasszicista, de a romantizáló stíluselemek révén már a historizmus fele mutató egyházi építészetének jelentős emléke. Az épület és a berendezés színvonalas volta mellett jelentőségét növeli, hogy tervezője rendhagyó módon egyházmegyei pap volt, aki minden bizonnyal alapos építészeti képzettséggel is rendelkezhetett.
Szmik Antal: <i>Adalékok Felsőbánya szabad királyi bányaváros monográfiájához</i>. Budapest, 1906.
<i>Schematismus cleri almae dioecesis Szathmáriensis ad annum Jesu Christi 1864</i>. Szatmár, 1864.
<i>A Szatmári Püspöki Egyházmegye emlékkönyve fennállásának századik esztendejében (Schematismus centenarius). 1804–1904</i>. Szatmár, 1904.
Hitter Ferenc: <i>A római katolikus egyház</i>. In: <i>Felsőbányai kalauz</i>. Szerk. Máriás József. EMKE füzetek 15–16. Nagybánya, 1998. 32–40.
Uő: <i>150 éves a felsőbányai római katolikus Nagyboldogasszony-templom</i>. Bukarest, 2008.
<i>Magyarország vármegyéi és városai: Szatmár vármegye</i>. Szerk. Borovszky Samu. Budapest, 1908.
Komárik Dénes: <i>A korai gótizálás Magyarországon</i>. In: Zádor Anna – Szabolcsi Hedvig (szerk.): <i>Művészet és felvilágosodás</i>. Budapest, 1978. 209–300.
Zádor Anna–Rados Jenő: <i>A klasszicizmus építészete Magyarországon</i>. Budapest, 1943. 216, 278.
beszúr más oldalra
települések
Apanagyfalu Arad Aranyosgerend Aranyosmóric Aranyospolyán Árkos Bere Beszterce Bethlen Biharvajda Bonyha Brassó Cegőtelke Csicsókeresztúr Csíkkarcfalva Csíkszentkirály Csíkszereda Csomaköz Dés Déva Erzsébetváros Farnas Felsőbánya Gyalu Gyergyószentmiklós Gyulakuta Hadad Harina Kalotadámos Kaplony Kékesújfalu Kerlés Kézdivásárhely Királynémeti Kolozsborsa Kolozsvár Lippa Madéfalva Magyargyerőmonostor Malomárka Marosvásárhely Medgyes Mezőörményes Mezőzáh Micske Nagybánya Nagyenyed Nagykároly Nagysajó Nagyvárad Őraljaboldogfalva Retteg Sáromberke Sepsikilyén Sepsiszentgyörgy Somkerék Szalárd Szamosújvár Szászlekence Szászrégen Szásztörpény Szatmárnémeti Székelyhíd Székelykeresztúr Székelyudvarhely Szépvíz Tasnád Temesvár Torda Torockószentgyörgy Vadász Vajdahunyad Vajdaszentivány Válaszút Vermes Vizakna Zilah
