Szerző: Weisz Attila
Kód: MM-II-m-A-04437
Datálás: 1717–1720, 1748
Nagybánya régi főterétől délre található a „Cinterem” (ma Vár tér), az eltűnt Szent István templom körül elterülő temető hajdani, ma parkosított, négyszögletes területe. A Cinterem déli oldalát zárja le a régi jezsuita templom és a hozzá tartozó rendház meg iskola épületegyüttese, illetve az iskola régi tornaterméből az 1920-as években kialakított, s azóta gyökeresen átépített ortodox templom.
A barokk jezsuita templom jobbára ismeretlen a szakirodalomban. A Szentháromságnak ajánlott templom a történeti adatok szerint 1717–1720 között, tehát a kolozsvári jezsuita templommal egy időben épült, és 1773-ig, a rend feloszlatásáig, a jezsuiták bírták, azóta plébániatemplom. Nagybányán a jezsuiták először 1674-ben tűntek fel, amikor megkapták a katonai erővel a reformátusoktól elvett Szent István templomot. 1677-ben a jezsuitákat elűzték a városból, de a templom 1687-es katolikus visszavétele után, 1691-ben újra megszerezték azt, illetve a nagybányai plébániát is. 1705–1712 között a reformátusok újra visszakapták a templomukat, ám a Rákóczi szabadságharc leverése után véglegesen fel kellett adniuk azt a jezsuiták javára. Ennek ellenére a jezsuiták nem a romosodó Szent István templomot állítják helyre, hanem a közelében emelkedő régi Szent Márton templom helyére építik fel a mai templomot (ezáltal tulajdonképpen Nagybánya két középkori temploma semmisült meg, hiszen a Szent Istvánt rövidesen elkezdték széthordani, majd 1847-ben felrobbantották). A középkori Szent Márton templomról igen kevés adat maradt fenn, még funkciója is kérdéses, hisz nem tudni, hogy esetleg egy másik plébániatemplom volt-e, koldulórendi-, vagy esetleg kórházi (ún. ispotályos) templom. A jezsuita templom és a rezidencia a Matyasovszki László (1640–1705) nyitrai püspök 1696-os 50 000 aranyforintnyi alapítványából épült föl, s ennek jeléül az iskola nyugati homlokzatába egy ovális alakú emléktáblát helyeztek el a püspök medvés címerével és (valószínűleg) a portréjával. A táblát övező gazdag levéldísz egy püspökmitrás, pásztorbotos, hosszú szakállú alakot vesz körül.
A templom nagyméretű hajótere s kéttornyos homlokzata is a kolozsvári egykori jezsuita templomra emlékeztet, ezért okkal feltételezték, hogy ez is a kolozsvári templom nemrég azonosított építészének, Christoph Tauschnak a műve lehet. A feltételezés stilisztikai alapon történt, s mindeddig még nem került elő azt alátámasztó levéltári forrás. A főhomlokzat oldalsó fülkéiben Loyolai Szent Ignác és Gonzaga Szent Alajos jezsuita szentek, a középső fülkében Szent József a gyermek Jézussal életnagyságú faszobrai állnak. Szent József hasonló ábrázolása meglehetősen ritka a történelmi Magyarországon, a jezsuita rend ápolta József tiszteletét, melynek hagyománya főleg Avilai (Nagy) Szent Teréz látomásán alapult (József, Máriához hasonlóan, a tisztaság megszemélyesítője ebben az értelemben). A nyitott, szegmensíves lezárású timpanonos főbejáratot vörösre festett kőoszlopok díszítik, a bejárat fölött latin feliratos márvány emléktábla látható, melyen a dedikáció után az 1718-as évszám olvasható. Az emléktábla levéldísze egyezik a Matyasovszki-táblán látható levelekkel, így feltételezhető, hogy egyszerre készültek. A tornyok bádog hagymasisakot kaptak, a templom oromzatán az IHS jel emelkedik. A templomajtót övező oszlopok, párkányok, megtisztítását és megfestését, illetve az emléktábla betűinek aranyozását egy helyi festő, Holtzhammer László vállalta és végezte el 1801-ben.
A templom alatt kripta található. Az épület belső térképzése nagyon összetett. A nyugati részen, a két torony között orgonakarzat emelkedik, melyről a toronyemeletek közvetítésével megközelíthetőek a magasabban fekvő oldalkarzatok is. Az oldalkarzatok félköríves ablakokkal nyílnak a hajó tere felé. A hajó földszinti részén, az oldalkarzatok alatt három-három oldalkápolna található, melyek ugyancsak félkörívekkel nyílnak a hajó felé. Az egyenes záródású, hosszú szentély két oldalán egy-egy oldalkápolna található, melyek belmagassága megengedi, hogy ablakokat is nyissanak a falán a szentély felé: Ennek ellenéra a kápolnák alacsonyabbak a szentélynél, s így a gádorfal ellipszis alakú ablakokkal is rendelkezik. A hajót és a szentélyt illetve a karzatokat meg a szentély oldalkápolnáit fiókos dongaboltozat fedi, az oldalkápolnákat egyszerű donga. A boltozaton aranyozott stukkódísz figyelhető meg, ám ezek alig érvényesülnek a mindent elborító XX. század eleji belső kifestés miatt (Kiss Károly művei). A karzatnyílások előtt bábos korlátot imitáltak, a kápolnákat elválasztó vaskos falpillérek volutákkal és erőteljes párkányokkal ellátott fejezetekkel díszítettek.
A templom gazdag berendezését készítő mestereket alig ismerjük. Egy bizonyos Sixt János nevű festőről ismeretes, hogy 1767-ben képeket festett a templom részére, ám ezeket mai ismereteink szerint nem lehet azonosítani. 1802-ben a már említett Holtzhammer László is festett egy Krisztus mennybemenetelét ábrázoló festményt a templom számára, a kép rámáját egy másik festő, Schaintzer Fülöp készítette el 1823-ban. A szentély oltárképe a Szentháromságot ábrázolja, ez Kármán László helyi képíró 1823-as munkája. Az oltárt 1824–1825-ben faragta az említett Schaintzer Fülöp „pictor és képfaragó”. A falazott menzán álló oltárfelépítmény viszonylag alacsony, oszlopos, urnás, timpanonos díszítése alapján közelebb áll a provinciális neoklasszicizmushoz, mint a barokkhoz. Az oltárszekrényt két ellipszis alakú dombormű díszíti, az egyiken feltételezhetően Ábrahám és Melkizedek áldozata, a másikon Mózes és az Érckígyó látható. Az oltár mellett egy-egy nagyméretű, igen provinciálisan megfaragott, színezett adoráló angyal térdel. A barokk keresztelőmedence tetejét a Krisztus megkeresztelése szoborkompozíció díszíti. A berendezési tárgyak közül értékesek a faragott és intarziákkal díszített ajtók, a padok, a vasalatok, a fából készült szószék, illetve a XIX. századból származó oltárfestmények.
A templom mögött álló, de csak 1748-ban befejezett, Residentiának nevezett rendház és iskola egyetlen, monumentális, két emeletes szárnyból áll. 1773 után az iskolát a városban működő minoriták vették át. 1787-ben az iskola a város tulajdonába került, melyet azután hol minoriták, hol világiak vezettek. 1880-tól már gimnáziumi szintű képzés is folyt az iskolában, melyet 1887-ben államosítottak.
A főgimnázium az első világháború után elköltözött, polgári leányiskola költözött épületébe, tornatermét pedig 1926-ban ortodox templommá alakították, később teljesen átépítették. A Residentia épületében ma is iskola működik.
SZÁSZ Károly: Adatok a nagybányai képírók, kő- és fafaragók történetéhez. In: Emlékkönyv Kelemen Lajos születésének nyolcvanadik évfordulójára. Bukarest, 1957. 566–576.
CSOMA Gheorghe: „Suprema tărie a oraşului …”. Baia Mare, 1999.
WEISZ Attila: Nagybánya, történelmi belváros. Erdélyi műemlékek 44. Kolozsvár, 2007.
VERESS Ferenc: A kolozsvári jezsuita templom építése. In: A magyar jezsuiták küldetése a kezdetektől napjainkig. Szerk. Szilágyi Csaba. Piliscsaba, 2006. 414-423.
beszúr más oldalra
települések
Apanagyfalu Arad Aranyosgerend Aranyosmóric Aranyospolyán Árkos Bere Beszterce Bethlen Biharvajda Bonyha Brassó Cegőtelke Csicsókeresztúr Csíkkarcfalva Csíkszentkirály Csíkszereda Csomaköz Dés Déva Erzsébetváros Farnas Felsőbánya Gyalu Gyergyószentmiklós Gyulakuta Hadad Harina Kalotadámos Kaplony Kékesújfalu Kerlés Kézdivásárhely Királynémeti Kolozsborsa Kolozsvár Lippa Madéfalva Magyargyerőmonostor Malomárka Marosvásárhely Medgyes Mezőörményes Mezőzáh Micske Nagybánya Nagyenyed Nagykároly Nagysajó Nagyvárad Őraljaboldogfalva Retteg Sáromberke Sepsikilyén Sepsiszentgyörgy Somkerék Szalárd Szamosújvár Szászlekence Szászrégen Szásztörpény Szatmárnémeti Székelyhíd Székelykeresztúr Székelyudvarhely Szépvíz Tasnád Temesvár Torda Torockószentgyörgy Vadász Vajdahunyad Vajdaszentivány Válaszút Vermes Vizakna Zilah
