részletes keresés
nyomtat

megoszt

Római katolikus püspöki palota, Nagyvárad
Utolsó frissítés:  2010-02-18
Szerző:  Emődi Tamás


A műemlék adatai
Cím: Bd. Dacia 1-3.
Kód: BH-II-m-A-01042
Datálás: 1762-1776

Történeti adatok

Miután a középkori egyházmegye székhelye és a reprezentatív, gótikus székesegyház a fejedelmi építkezések és a török pusztítás áldozatául esett, az 1691-ben visszafoglalt városban a püspökök szerény anyagi helyzete és az újjáépítések napi problémái nem engedték meg az első évtizedekben a hagyományokhoz méltó egyházi építkezések megindulását. A gazdasági és adminisztratív viszonyok majd csak a század közepére rendeződtek, miután a püspöki jövedelmek jelentősebben növekedtek, és napirendre kerülhetett az egyházmegye megszervezése, továbbá a székesegyház, valamint a papnevelde felépítésének kérdése. A nagyváradi püspökök, kortársaikhoz hasonlóan megragadták az így kínálkozó lehetőségeket, és reprezentatív épületegyüttesekkel igyekeztek városuk egykori fényét visszaadni. Jóformán a rekatolizáció megindulásától jellemző lett az építészeti feladatok egységes megfogalmazása: a főpapok a székesegyház, a püspöki palota, a szeminárium alkotta közös kompozícióban gondolkodtak.

 

 

 

Patachich Ádám püspök (1759-1776) nevéhez kötődik a nagyméretű püspöki palota felépítése, ő kezdeményezte a nagyléptékű főúri rezidencia létrehozását, éppen ezért építéstörténetében és stílusában is viszonylagos egység jelentkezik. Az épület kivitelezése 1762- 1776 közötti történt meg, az osztrák Franz Anton Hillebrandt tervei alapján, művezetője Johann Michael Neumann volt. A püspöki palota térelrendezése és alaprajzi szerkezete, U alakú kialakítása a cour d'honneur-ös francia kastélytípus alapján jött létre, ezt osztrák közvetítéssel honosították meg Magyarországon. Emellett a püspöki palota homlokzatának közvetlen előzményeit is az osztrák barokk építészetben kereshetjük, a magyarországi palotákon másfajta megoldásokat találunk.


A műemlék leírása

Hillebrandtnak a barokkhoz kapcsolódó korai stíluskorszakának jegyeit ismerhetjük fel a homlokzaton, a középrizalit dekoratív, ovális ablakaival, az íves nyílászáradékokkal, a hajlított vonalak használatával. A homlokzatalakítás világos, áttekinthető. A külső homlokzati tagolást és a vakolást a falfelület kiugrásai teszik változatossá: míg a középső szakasz vakolatai simák, a kiugró részeké rusztikázásosak. A jobban kiemelkedő középrizalit földszintjén az egész palotára jellemző két ívszelvényes ablak közt nyílik a három főkapu. Kétoldalt ferdén forduló lizénák emelkednek, triglifdíszes fejezetük konzolszerűen nyúlik ki, tetejükön füzéres urnák vannak.

 

Az oldalsó rizalitok emeleteinek szélein közös talapzatokon emelkedő kettős ión fejezetes pillérkötegek húzódnak.
Az oldalsó szárnyak tizenhét tengelyes homlokzatúak, sarkaikon és középen három-háromtengelyes rizalitokkal.

 

A gödöllői kastély példája nyomán a teremsor és a vele párhuzamosan, az udvari oldalon végigfutó folyosó együttese lett a jellemzője a magyarországi vidéki kastélyok téralakításának, míg a homlokzati rendszer a század elején Fischer von Erlach és J. L. Hildebrandt által kifejlesztett és a Palais Batthyány vagy a Palais Questenberg homlokzatain jelentkező síkszerű megoldást követi. Ezekhez hasonlóan a földszint talapzatszerű, míg a kiemelt emeleti szintet és az alárendelt második emeletet lizénák kapcsolják össze.

 

Az ablaknyílások, szemöldökök változó kialakításával, az egyes homlokzatszakaszok építészeti motívumainak differenciálásával a tervező reprezentatív megjelenést kölcsönzött az épületnek, szembetűnő a részletek, formák, motívumok gazdagsága és változatossága.

 

A palota belső elrendezése könnyen áttekinthető. A folyosók mind a három emeleten az udvari homlokzatok mentén futnak körbe. A földszintieket csehboltozat födi. Míg a folyosók falai dísztelenek, fehérre meszeltek, addig a bejárattól jobbra nyíló, ünnepélyes megjelenésű, tágas lépcsőház korlátjának baluszterjei, a boltozatok stukkaturája és a pillérek díszei igen változatosak.

 

A hatalmas előcsarnok az első emelet középső udvari frontjára nyílik, innen vezetnek az ajtók a nagy szalonba. A rezidencia centrumából, a díszteremből nyílnak sugárszerűen a főhomlokzatra néző nagy, tágas termek, melyeknek ünnepélyes jelleget kölcsönöz a mennyezetet és néhol az oldalfalakat is díszítő ágfüzérekből és girlandokból alkotott gazdag stukkatúra. A palota legszebb tere a Borromeo Szent Károly tiszteletére szentelt házikápolna. Johann Nepomuk von Schöpf festette mind a Borromaei Károlyt ábrázoló oltárképet, mind az oldalfalakat és a mennyezetet egyetlen nagy falképpé egybefogó freskót, még 1776 előtt. Az oltárkép főalakja önmagát ajánlja fel áldozatul Istennek a pestis idején. Az oltárszerkezethez folytatólagosan csatlakozó látszatépítészet, allegorikus alakokat megjelenítő kompozíciókat foglal magába. A lapos boltozás látszatarchitektúrája a zöldessárga dekorációjú, sötéten árnyalt szürke oldalfalak fölé emelkedik, s túl rajta Schöpf váradi alkotásainak csúcspontjaként elevenedik meg a kápolna mennyezetfreskója. Ezen négy kisebb jelenetet találunk: Agnus Dei, a tengerbesüllyedő Péter, a kenyérszaporitó Jézus és a Jó Pásztor fölöttük az égbolttal, kivont karddal előrerepülő angyallal, a felhők közt további angyalcsoportokkal.

 

A rezidencia 18. századi ékességei közé tartoznak az első emeleti püspöki lakosztály szürkésfehérre zománcozott cserépkályhái. A szalon falfestményeit idősebb Storno Ferenc készítette 1879-ben.
A nagyváradi püspöki rezidencia építőművészeti gondolata a délnémet barokk palotaépítészet szellemében fogant, innen ered a hátranyúló épületszárnyak elrendezése, a reprezentatív díszemelet és a mellérendeltebb második emeletet egységbe fogó lizenarendszer míg a magas mansard-tetőzet franciás megoldású.

 

Hillebrandtra maradandó hatást gyakoroltak a Schönborn herceg szolgálatában eltöltött évek. Félreismerhetetlen tervén a würzburgi rezidencia hatása, szerkezeti felépítése és tagozása egészen ennek mása. Megoldásai a schönborni építkezések vezetőjének, Balthasar Neumannak művészi elveit követik. A német jellegű, reprezentatív baloldali lépcsőház, baluszteres korlátja, az előcsarnok és a nagy szalon megoldása, a sugárszerűen egymásba nyíló termek, a palota kényelmes, festői menete, homlokzati ritmikája mind Neumann hatására vallanak.

 

A váradi rezidencián Franz Anton Hillebrandt átmeneti korszakának minden sajátossága visszatükröződik, éppúgy, mint az előzményeknek tekinthető budavári királyi palotán és a pozsonyi primási nyári palotán: stílusegysége és arányai a barokk monumentalitás emlékét hirdetik, a tereziánus kornak a rokokótól eltávolodó, kimértebb és visszafogott szellemében. A váradi püspöki palota Hillebrandt kissé erőtlen, de iskolázott egyéniségének, művészi képességeinek eredőjét nyújtja s teszi ezáltal a térség 18. századi későbarokk palotaépítészetének egyik legkiválóbb emlékévé.


Válogatott irodalom
Bíró József: Nagyvárad barok és neoklasszikus művészeti emlékei. Budapest, 1932.
Bunyitay Vince - Málnási Ödön: A váradi püspökök a száműzetés s az újraalapítás korában 1566-1780. Debrecen, 1935.
Kelényi György: Franz Anton Hillebrandt. , Budapest, 1976. (Művészettörténeti füzetek 10.)
Alexandru Avram - Doina Lăutărescu: Monumente de arhitectură în stil baroc din Oradea. Buletinul Monumentelor Istorice. XLII. nr. 2. 1973.
Agata Chifor: Palatul episcopal baroc din Oradea. In: Artă romănească - artă europeană. Oradea, 2002.
Agata Chifor: Limbaj baroc în pictura Capelei Palatului episcopal romano-catolic din Oradea. Biharea XXII-XXIII. 1995-1996, Oradea, 1999.
Nicolae Sabău: Metamorfoze ale barocului transilvan. vol. II. Pictura. Cluj Napoca, 2005.



Eszmecsere a szócikkről