nyomtat

megoszt

Thoroczkay-Rudnyánszky-kúria, Torockószentgyörgy
Utolsó frissítés:  2012-12-17
Szerző:  Bara Júlia


A műemlék adatai
Cím: Torockószentgyörgy, 218. szám. Fehér megye
Datálás: 1836. Bővítés: 19. század második fele

Történeti adatok

Torockószentgyörgy Nagyenyedtől mintegy 19 kilométer távolságra található, és Torockóval együtt – melyhez közigazgatásilag is tartozik – a Torockói-medence egyik legjelentősebb települése. A Székelykő szomszédságában, a Havas és Szilas folyók medrében fekvő település a szomszédos falvakkal együtt a 13. század második felétől kezdődően az Ákos nemzetségből származó Thoroczkay család birtoka volt. Legkorábbi ismert birtokosa Torockai Ehellős. Fiát, ifj. Torockai Ehellőst, aki 1303 és 1321 között több rendben erdélyi alvajda volt, tartják a település fölött magasló vár építőjének. Feltételezhetően ez, a későbbi évszázadokban újabb falakkal és tornyokkal bővített vár szolgált a család korai lakhelyeként is.

 

Torockószentgyörgy főként az itt található várról és jellegzetes népi lakóházairól ismert, de jelentős építészeti emlékei közé tartozik református, unitariánus és katolikus temploma is. A falu és az itt található műemlékek története szorosan kapcsolódik a Thoroczkay családhoz, amely a 16. században több ágra szakadt, majd rendre a váron kívül, a völgyben telepedtek le, ahol udvarházakat építettek. A 18. században már három kúria volt az akkor már nemesi, grófi és bárói ágakra szakadt Thoroczkayak tulajdonában.

 

Napjainkig csupán a Thoroczkay család nemesi ágának klasszicista stílusú udvarháza maradt fenn. Építéstörténete források hiányában a főhomlokzata elé ugró oszlopos tornác alatti emléktábla felirata illetve stilisztikai megfigyelések alapján rekonstruálható. Az épület történetének felgöngyölítését több, a múlt század elején készült fényképfelvétel is segíti. Az emléktábla felirata szerint az udvarházat id. Thoroczkay Sándor építtette 1836-ban. Mivel az építtető a nemesi ágához tartozott, feltételezhetjük, hogy az emléktábla közepét díszítő erőteljesen megrongálódott címer a család nemesi címerét mintázta meg. Minden kétséget kizáróan 1836-ra a jelenlegi épület magját képező kétsoros elrendezésű hat helyiség és a két tornác már elkészült. Nem sokkal ezután, a 19. század második felében az épület keleti, utca felőli oldalához egy újabb helyiséget toldtak, melynek homlokzatát a meglévő épület homlokzatával azonos módon alakították ki. Az udvarház építésével egyidőben vagy valamivel későbben, a 19. század második felében épülhetett a főhomlokzattal szemben található melléképület, illetve ekkor alakíthatták ki a mögötte húzódó kertet is.

 

Az építtető id. Thorockay Sándor unokája, ifj. Thoroczkay Sándor (1827–1917) nagyobbik lánya, Klára, báró Rudnyánszky Bélához ment feleségül, így került az épület, örökösödés révén, 1917 után a Rudnyánszky család tulajdonába, és ők lakták az 1949-es államosításig. Az államosítás után üdülőnek majd gyermekszanatóriumnak használták.

 

A funkciók és tulajdonosváltások következtében a 20. század második felében az épület több jelentősebb módosításon is átesett. Ekkor a főhomlokzat elé ugró tornác oromzatának tengelyében nyíló ablakot befalazták (erre utal a padláson látható elfalazás), valamint a régi fényképeken még megfigyelhető, a főtornác oszlopai között húzódó áttört kőmellvédet egy jelentéktelen fémkorláttal helyettesítették. Az 1960-as években a kert felőli faszerkezetű, oromzatos portikusz alsó, üvegezett felületeit befalazták, illetve jobb oldalának elbontása után egy folyosószerű toldalékkal bővítették. A munkálatok során a sarokszoba terét két részre osztották, egyik ablaknyílását ajtóra cserélték, az udvarház észak-nyugati, rövidebb oldalához néhány mellékteret csatoltak, valamint több változtatásra került sor az épület belsejében is.

 

A Thoroczkay-Rudnyánszky udvarház végül 1996-ban került vissza a Rundnyánszky család leszármazottaihoz, akik 1998-ban eladták az unitárius egyháznak.


A műemlék leírása
Kelemen Lajos: Torockószentgyörgy és emlékei. In: Művészettörténeti tanulmányok. II. S.a.r. B. Nagy Margit. Bukarest, 1982. 197–200.
Orbán Balázs: A Székelyföld leírása. V. Pest, 1871. 231–236.
Biró József: Erdélyi kastélyok. Budapest, 1943. 50, 77, LXII. ill.
Hantz Lám Irén: A vár árnyékában : Torockószentgyörgy. Kolozsvár, 2003.
Hantz Lám Irén: Torockó. Torockószentgyörgy. Rendhagyó útikalauz. Kolozsvár, 2009.
Jakó Zsigmond – Valentiny Antal: A torockószentgyörgyi Thorotzkay család levéltára. Kolozsvár, 1944.
Fekete Albert: Az erdélyi kertművészet. Maros menti kastélykertek. Kolozsvár, 2007. 118–121.



Eszmecsere a szócikkről