nyomtat

megoszt

Kalotadámos, református templom
Utolsó frissítés:  2012-11-08
Szerző:  Weisz Attila


A műemlék adatai
Cím: Kalotadámos, 33. sz., Kolozs megye
Kód: CJ-II-m-B-07606
Datálás: XIII-XV. század, festett faberendezés: XVIII. század

Történeti adatok

A Kalotaszentkirály községhez tartozó Kalotadámos falu Kolozs megyében, Bánffyhunyadtól nem messze található. Református templomáról nem őrződtek meg középkori okleveles adatok, azonban stilisztikai alapon okkal feltételezhető, hogy a templomhajó románkori (XIII. század), amelynek szentélye helyébe később, leginkább a XV. század folyamán nagyobb, gótikus szentélyt építettek. Ugyancsak stílusbeli jellemzők alapján feltételezhető, hogy a torony is középkori. A hajó reneszánsz nyugati bejárata a XVI. század második felében, vagy a következő század elején keletkezhetett.


A település a történeti forrásokban 1408-ban tűnik fel (villa Damus), későbbi említései: 1473 (Damas), 1496 és 1508 (Damws). A falu a sebesvári királyi uradalomhoz tartozott, melyet 1433-ban Luxemburgi Zsigmond (1387–1437) király a Losonczi Bánffy családnak adományozott, amely ezáltal a Kalotaszeg egyik legfontosabb birtokosává vált. A Bánffy család a XIX. század közepéig birtokolta a falut.

 

A XVI. század második felében Dámos lakosai a katolikus hitről a reformátusra tértek át. A református templom festett berendezése több fázisban készült az 1700-as évek legeleje és 1830 között. A toronysisak 1800-ban került a toronyra, a hajó portikusza 1803-as. A XIX. század második felében több változtatást hajtottak végre a templomon, ekkor épült a cinteremfal és kiszélesítették az ablakokat.

A műemlék leírása

A kalotadámosi református templom a Kalotaszeg egyik legjellegzetesebb egyházi műemléke. A templom a falu közepén emelkedik, nem túl magas kőfal öleli körül, melynek két, nyugatról és keletről nyíló bejárata van. A bejáratok egyszerűek, fából készültek, a nyugati kapu 1937-es. E kapu mellé a cinteremfalba feliratos márvány emléktáblát helyeztek, melyből kiderül, hogy a torony – tulajdonképpen a toronysisak – 1800-ban készült, a kőkerítés pedig 1866-ban, 1636 ezüst húszas költséggel. A keleti kapu melletti emléktábla azok neveit sorolja fel, akik szerepet vállaltak a templomkerítés megépítésében.


A templom alaprajza egyszerű: a masszív nyugati torony viszonylag kis méretű, téglalap alaprajzú hajóhoz csatlakozik. A sokszöges záródású szentély szélessége és hossza azonos a hajóéval, ám magasabb annál, ami két lényeges építési fázist feltételez: a XIII. századi hajóhoz, valamikor a XV. század folyamán egy, a korábbinál nagyobb szentélyt csatlakoztattak. A szentély négy, vaskos támpilléréről hiányoznak a jellegzetes középkori esővetők, s mivel a délnyugati sarkot nem tartja támpillér, utólagos támasztéknak nézzük őket – e feltételezést falkutatás igazolhatja vagy cáfolhatja.

 

A hajónak két bejárata van, egyik a toronyaljból, a másik dél felől, mely egyszerű, 1803-as feliratú fa portikusszal is rendelkezik. A templomfal tört kőből épült.

 

A toronysisak jellegzetes kalotaszegi formákat mutat, a négyzetes alaprajzú, alsó részen levő fa tornác négy-négy árkáddal mindegyik oldalán. Maga a zsindelyes sisak magas, négy fiatoronnyal rendelkezik. E toronysisakok a Kalotaszegen a XIX. század elejéig készültek, a kalotadámosi valószínűleg az egyik legkésőbbi darab. A toronyban két harangot találunk, az 1872-es évszámú a kolozsvári Andrásofszki-műhelyben készült, a másik XX. századi. Szokatlan, hogy a szentély tetőzete magasabb a hajóénál, és néhány morfológiai jellemző alapján feltételezhető tetőszerkezetének középkori eredete.

 

A templom homlokzatai egyszerűek, kő nyíláskeretek nélkül. Az épületet nemrég kívül-belül újravakolták, és úgy tűnik, hogy a régi vakolatot teljesen leverték, anélkül, hogy szakemberek tanulmányozhatták volna.

 

A torony harangemeletének magas, keskeny ablakai inkább a középkort idézik, s elképzelhető, hogy a hajóval vagy a szentéllyel egyszerre készült.

 

A hajó déli falán két különféle ablak nyílik. A bal oldali ablak téglalap alakú, viszonylag széles, megközelítőleg a középtengelyben áll. A keleti ablak valamivel magasabb és keskenyebb, jellegzetes középkorias rézsűvel rendelkezik, ám egyéb, biztosan középkori eredetre utaló jelet nem mutat. A szentélybe hat ablak nyílik, kettő délről és egy-egy a sokszöges záródás oldalairól. E nagyobb, félköríves ablakokat a XIX. század második felében nyitották. Hasonló ablak nyílik észak felől is. A hajó déli bejárata borított tokkal rendelkezik, az ajtószárnyat kifelé két kazetta díszíti. Az ajtót újabban olajfestékkel szürkére mázolták, ám a szakirodalomból tudjuk, hogy a külső kazettákat az Umling műhely XVIII. századi díszítőfestése borította.

 

A boltozott toronyaljat déli és nyugati irányból egy-egy árkád nyitja, ám a terepviszonyok miatt a nyugati árkád csak ablakként érvényesül. A legértékesebb ajtókeret a hajó nyugati bejáratát övezi a toronyalj irányából. Az egyenes záródású, kőből faragott, reneszánsz stílusú keret gazdag profilja a szárkő alján befordul. A keret a XVI. század végén vagy a következő század elején készülhetett. A későbbi ajtószárnyat két kazetta díszíti. A legújabb „javítások” alkalmával az ajtót szürke olajfestékkel mázolták be, amelyen keresztül még jól látszik (az irodalomból is ismert) díszítőfestés, s a festés dátuma, 1746 is jól olvasható. A festett ajtó a Kolozsvár környékén tevékenykedő festő-asztalos, idősebb Umling Lőrinc műve.

 

A templom belső terében kevés középkori emlék őrződött meg: a hajó és a szentély közötti félköríves diadalív és egy (látható) kőkeret nélküli tabernákulum-fülke. 1968-ban – a templom elektromos vezetékeinek elhelyezésekor – a hajóban és a szentélyben középkori falképek töredékeit találták. E töredékek teljes feltárására soha nem került sor. A legutóbbi munkálatok során úgy tűnik, hogy a belső vakolatokat is leverték, s ezek az emlékek megsemmisültek.

 

A templom belsejében meglep a több, mint egy évszázadnyi idő alatt elkészült festett fa berendezés gazdagsága, mely a környék legjelentősebb mestereinek műhelyeiből került ki. A festett fa berendezési elemeknek egyik legteljesebb sora maradt fenn e templomban: ajtószárnyak, szószék a szószékkoronával, úrasztala, lépcsős karzatok, zsoltármutató, padok és mennyezetek kápráztatják el a belépőt. Sajnos több darabnak a festését a gyakori tisztításokkal lesúrolták vagy olajfestékkel mázolták be.

 

A fából épült szószék a diadalívre támaszkodik, formája a kőszószékeket próbálja felidézni. A vaskos, nyolcszögű szószéklábat profillécek tagolják és festett kazetták díszítik. A szószékkosárnak négy oldala van, melyek közül a nyugati oldal szélesebb a többinél. A keskeny oldalakat két-két kazetta díszíti, a nagyobbikat csupán egy. A napfény miatt a szószék festett dísze csaknem teljesen elfakult, csupán a terítők árnyékában maradt még hírmondó a sötétkék és vörös alapú virágos festésből. A nagyobbik kazettán építészeti keretbe foglalt tulipános korsó látszik. A szószéklépcső mellvédje is kazettás, melynek hosszú felirata azonban teljesen elkopott. Az archív fotókon még jól látható az 1746-os évszám és a mester neve, Umling Lőrinc. A szakemberek szerint azonban a szószéket Umling csupán javította és bővítette. A festett kazettás szószékek igen ritkák, egy másik, ugyancsak az Umling-műhelyből kikerült darab a Szilágy megyei Farnason található.

 

 

A szószékkorona a maga nemében szintén különleges, egy fontos, de kevéssé ismert, Felvinci nevű mester 1702-es műve. A segesvári származású Felvincinek csak a családnevét ismerjük, és Magyarvalkón, illetve Bánffyhunyadon maradtak fenn munkái. Később a szószékkoronát kétszer javították, 1746-ban Umling Lőrinc, majd 1774-ben Umling Lőrinc és fia, János, amint azt a korona „mennyezete” sarkainak feliratai is mutatják (RENO 1746 és RENO 1774). E mennyezet közepét gyönyörű, Felvinci mester által festett virág díszíti. A korona felső részén levő aranyozott ornamentika nem tűnik eredetinek, ám a saját véréből fiait tápláló pelikán szobra még a Felvinci műve lehet.

 

A keleti és nyugati karzatok mellvédjeit ugyancsak festett kazetták díszítik. A keleti, faragott és festett oszlopokra támaszkodó karzat mellvédjét nyolc, különböző méretű kazetta alkotja. A középső, szélesebb kazetta heraldikai ihletésű kompozíciót mutat: két oroszlán által tartott babérkoszorú közepében egy virág nyílik. Az oldalsó kazettákat olaszkorsók és virágtövek díszítik. A karzat az Umling-műhely 1774-es műve, amelyen a fiatalabb fiú, János dolgozott. A karzatlépcső mellvédje is festett. A karzat alsó lécének virágos fríze idegen az Umlingok stílusától, egy ismeretlen mester illesztette fel 1813-ban, az orgona elhelyezésekor, amint felirata is mutatja. A szakirodalom szerint az orgona elhelyezésekor eltávolítottak néhány kazettát, melyek utólagosan a budapesti Néprajzi Múzeumba kerültek – az orgonát nemrég kissé hátrább költöztették, ám mégsem figyelhetőek meg hiányzó kazetták. A karzat zsoltármutatója ugyancsak egy többször javított Umling-munka, újabban ezt is olajfestékkel kenték le.

 

A nyugati karzatot négy festett és faragott oszlop tartja, hat kazettából álló mellvédje elegánsabb a keletinél. Az oldalsó kazetták (és néhány darab a karzat alatti mennyezetből) Felvinci mester munkái, melyeket Umling Lőrinc 1753-ban újra felhasznált. E darabok egy régebbi karzatból, esetleg mennyezetből származhatnak. A szélső kazetták centrális kompozíciójú növényi díszítést, a négy középső, Umling Lőrinc-féle tábla olaszkorsókat hordoznak, nyilván már más stílusban. Az alsó díszítőléc felirata jelzi a készítés idejét, a megrendelőket és az alkotó mestert. A lépcső mellvédje három, ugyancsak Umling Lőrinc által 1753-ban festett kazettából áll. A karzaton találunk egy 1830-as, festett fa zsoltármutatót is.

 

A templom padjait többször lemázolták olajfestékkel, az első padok festett kazettás előlapjának kivételével. Az egyik felirat szerint a padok festése is Umling Lőrinc 1753-as műve. 1774-ben az Umlingok kijavították a padokat, s magát a feliratot is felújították, ezért látható egy hasonló tartalmú felirat a felső szöveg alatt. Az analógiák alapján a padok oldallapjai is festettek lehettek, ami azonban nem látszik az olajfesték-rétegek alatt. 1813-ban a padokat is javították.

 

A kör asztallapú úrasztala kitűnő állapotban maradt fenn, az Umling-műhely egyik legismertebb és legtipikusabb alkotása. Az asztal fűrészdíszes lábai kereszteződnek, több javítás nyomait mutatják. Az asztallap kör kompozíciós festett mintával díszített, melynek belsejében az 1746-os dátum olvasható.
A hajó és a szentély kazettás mennyezeteit fogsorfrízes díszítőléc keretezi. A hajót 41 kazetta fedi, a középső sor egyik kazettája hordozza a készítési feliratot: E’ Menyezet készittetett IS/TEN Dittsőségére, az Ek/klésia kőltségével 1774/-dik Esztendőben Szent/ Mihály Havában:/ Tiszt. Prédikátor JÁRAI/ GYÖRGY: Curátor MÁR/TON ANDRÁS: Egyhaz/fi MÁRTON MÁRTON/ szorgalmatosságok álta./ ISTENÉ a Ditsősség Ámen/ Készült Kolosvári Asz/talos Öreg Umling Lőrintz/ által. És Virágzodot ugyan/ Öreg Umling Lőrintz uram/nak Ifijabik Fija Aszt. Um: János/ által. A kazetták nagy része virág- vagy növénydíszes, ám igen sok tábla figuratív ábrázolást hordoz: gyümölcsfák, daru, vadászjelenet, kürtös sárkány, sas, pelikán, gólya stb. Ezek az ábrázolások a korszak emblémáiból vagy illusztrált kiadványaiból, esetleg falikárpitokból merítettek. A szentélyt 40 kazetta fedi, stílusuk hasonló a hajóéhoz.


Válogatott irodalom
KELEMEN Lajos: Kalotaszeg történelmi és műemlékei. In: K.L.: Művészettörténeti tanulmányok. I. Bukarest, 1977. 206–213.
MIKLÓSI SIKES Csaba: Egyházi építészet Kalotaszegen. A romanika és a gótika évszázadai (1540-ig). Adattár. In: Középkori egyházi építészet Erdélyben. I. Szerk. KISS Imola, SZŐCS Péter Levente. Szatmárnémeti, 1999. 228–229.
LÁNGI József – MIHÁLY Ferenc: Erdélyi falképek és festett faberendezések. 1. Budapest, é.n. 48–49.
KISS Margit – LÁNGI József – MIHÁLY Ferenc: „Virágozódott Anno”. Az Umlingok Kalotaszegen. Kiállítási katalógus. Budapest, 2007. 77–78.



címkék

református, templom

Eszmecsere a szócikkről

Képek

beszúr más oldalra