Adatbázisban Szövegtárban
nyomtat

megoszt

Siculicidium emlékmű, Madéfalva
Utolsó frissítés:  2010-11-03
Szerző:  P. Kovács Klára


A műemlék adatai
Cím: Madéfalva 43. sz.
Kód: HR-IV-m-B-13027
Datálás: 1898

Történeti adatok

Az emlékmű a határőrség megszervezésének ellenszegülő székelyek soraiban, 1764. január 7-én az osztrák tisztek irányítása alatt, Madéfalván végrehajtott véres megtorlás áldozatainak állít emléket. Az esemény előzményeinek felvázolása érdekében az 1760-as évek elején lezajlott történéseket kell ismertetnünk. 1761-ben Mária Terézia székely határőrség megszervezésének javaslatával fordult Erdély katonai főparancsnokához, Adolf Nicholaus Buccow báróhoz, aki válaszként kidolgozta a határőrezredek felállításának tervezetét. Ez alapján az idegen tisztek vezetése alatt álló székely határőrezredeknek elsősorban Erdély déli illetve keleti határát kellett megvédeniük, de esetenként külföldi hadjáratokba is bevethették őket, ugyanakkor - amit szintén nehezményeztek a székelyek - a határőrezredekbe való szolgálat nem jelentette régi szabadságaik -pl. adómentességük - visszanyerését. Mivel az önkéntes jelentkezéshez kötött sorozás ilyen körülmények között nem vezetett a várt eredményre, a határőrség megszervezését lebonyolító bizottság egyre erőszakosabb módszerekhez folyamodott a szabad székelyek felesketése érdekében. Az 1763. október 8-án kihirdetett új királynői rendelet értelmében a határőrségbe állás már nem önkéntes jelentkezés függvénye volt, hanem kötelezővé vált minden szabad székely számára. A csíkiak, Beke István csíkdelnei és Zöld Péter csíkszentléleki plébánosok vezetésével megtagadták a jelentkezést és az összeíró bizottság elől az erdőbe menekültek. 1764 elején a háromszékiek is csatlakoztak hozzájuk.

Az ellenállást január 5-ig bírták, amikor azonban a nagy hideg, az élelemhiány és a német katonaság fenyegetései miatt bevonulni kényszerültek Madéfalvára. Két nap múlva, megtorlásként a székelyek engedetlensége miatt, a feleskető bizottság rajtaütésszerű támadást rendelt el a falu ellen. 1764. január 7-ikén hajnalban ágyútűzzel indult a vérengzés, a határőrezredbe állást korábban megtagadó csíki és háromszéki székelyek ellenállás nélkül estek el a mintegy 1300 fős császári sereg támadásai közepette. A báró Siskovich József altábornagy rendeléséből és Caratto alezredes vezetésével végrehajtott székely mészárlás a madéfalvi veszedelem, másképp siculicidium (székely tömeggyilkosság) néven íródott be a történelembe. Áldozatainak pontos száma ismeretlen, ám valószínűleg sokkal többen lehettek az egyik hivatalos kimutatás által megállapított falvanként 88, azaz összesen 177 halottnál. Az emlékírók 200 és 600 közé becsülték az elhullottak számát. A vérengzés után az utólag Vészhalomnak elnevezett közös sírba kb. 45, nagyrészt háromszéki áldozatot temettek el. A tömegsírt a vérengzést követően és a 19. században is több kopjafával, kereszttel jelölték meg. Az elsőt az osztrák hatalom állította, felirata cinikusan a „székelyek megtört büszkeségét" említette. Az 1783-ban eltávolított fejfa helyett, 1789-ben Cserey Zsuzsanna állíttatott egy keresztet a sírhalomra. 1878-ban Részeg András és felesége egy újabb keresztet is állíttatott, utóbb 1885-ben Szabó Péter egy harmadik kereszttel tisztelgett az áldozatok emlékének.

 

Az eseményhez méltó emlékmű állításának a gondolata már az 1860-as évek elején megfogalmazódott, ám a ma is álló alkotás költségeinek az előteremtése még több évtizedig elhúzódott. 1891-ben bizottság alakult az emlékmű állítás érdekében. A szükséges pénz közadakozásokból gyűlt össze.

 

1892-ben a csíkszeredai származású, de Budapesten működő Tamás József építészmérnök ingyen felajánlotta az emlékmű terveinek elkészítését. Két év múlva fejezte be a munkát és 1895 januárjában az országos képzőművészeti tanács jóvá is hagyta elképzeléseit. 1898. május 10-én tették le az emlékmű alapkövét és az év végére már a turulmadár is felkerült a csúcsára. Tamás József terveit Szász István építész vitelezte ki, a turulmadarat pedig Köllő Miklós (1861-1900) gyergyócsomafalvi születésű szobrász mintázta meg. A feliratot hordozó márványtábla Sánta Nándor, budapesti mester műve. Az emlékmű ünnepélyes felavatására csak a költségeinek törlesztése után, alig 1905. október 8-án kerülhetett sor.


A műemlék leírása

Az emlékmű a Csíkszeredától 10 km-re északra fekvő Madéfalván, a megyeközpontból bejövő út jobb oldalán helyezkedik el. Az íves elrendezésű építmény központjában álló, talapzatra emelt obeliszket két kihajló karként fogják közre a hozzá kapcsolódó, kővel burkolt, lépcsőzetesen csökkenő magasságú falszakaszok. Ezeket egy-egy pillérre állított kőurna zárja le. Az urnák oldalát gutták díszítik, tetejük egy-egy kőgombban végződik. Kereszt keresztmetszetű talapzaton áll az éleszedett kő obeliszk, amelyet lépcsőzetes lábazattal, illetve az obeliszk magasságának ¾-e táján fogsorfrízzel díszített párkánnyal láttak el. A párkány alatt, az obeliszknek mind a négy oldalát egy-egy hatágú csillag díszíti. Az obeliszk tetején elhelyezett kőgömbön áll a széttárt szárnyú turulmadár.
A talapzat előlapjára erősített, szintén kereszt formájú márványtáblára vésték fel az emlékmű feliratát. Szövegének első részét a jeles történész dr. Szádeczky Lajos (1859-1935) kolozsvári egyetemi tanár fogalmazta, a második, verses részét, pedig dr. Balló István, csíkszeredai tanár írta:

 

SICULICIDIUM
1764. JAN. 7.
A HATÁRŐRSÉG ERŐSZAKOS SZERVEZÉSEKOR
MADÉFALVA HATÁRÁBAN
1764. JAN. 7ÉN HAJNALBAN
A CSÁSZ. KATONASÁG ÁLTAL VÉDTELENÜL LEKASZABOLT
CSÍK ÉS HÁROMSZÉKI
200 SZÉKELY VÉRTANU EMLÉKÉRE
KIK AZ ŐSI SZABADSÁGÉRT VÉRZETTEK EL.
EMELTE AZ UTÓDOK HÁLÁS KEGYELETE
1899.

SZÉKELY NÉP! ITT HULLOTT ŐSEIDNEK VÉRE
KIKET ZSARNOK ÖNKÉNY BOSSZUS KARJA ÉRE
MIDŐN ALKOTMÁNYOS SZABADSÁGOD VÉDTÉK
SZÖRNYŰKÉP OLTÁK KI SOK ÁRTATLAN ÉLTÉT
DE BÁR ELVESZTEK ŐK ÁDÁZ FEGYVER ALATT
EMLÉKÖK NEM VÉSZ EL ÖRÖKRE FENMARAD
MERT HŰ KEGYELETBEN MEGTARTOD ŐSEID
ÍGY ÉL MAJD EMLÉKÖK IDŐTLEN IDEIG.

TERVEZTE TAMÁS JÓZSEF ÉPÍTÉSZ

 

A obeliszk hátoldalán az építés körülményeit ismertető felirat áll:


KÖZADAKOZÁSBÓL LÉTESÜLT
MIKÓ BÁLINT FŐISPÁN
VÉDNÖKSÉGE ALATT
KILYÉNFALVI
BENEDEK ISTVÁN BIZ. ELNÖK
ÜGYBUZGÓSÁGA ÁLTAL.

ÉPÍTŐ MESTER
SZÁSZ ISTVÁN


Válogatott irodalom
Endes Miklós: Csík-, Gyergyó-, Kászon-székek (Csík megye) földjének és népének története 1918-ig. Budapest. 1938. 208-210.
Látom az életem nem igen gyönyörű. A madéfalvi veszedelem tanúkihallgatási jegyzőkönyve. 1764. Közzéteszi Imreh István. Bukarest. 1994. 15-27.
Kelemen Sándor: Madéfalva - Siculicidium. Csíkszereda. 2000. (Csíki műemlékek. 2.)
Albert Ernő: Az 1764-es madéfalvi veszedelem előzményei és lefolyása. Székelyföld, 2004 (VIII). 1. sz. 101-147.
Szőcs János: Beke István az idő sűrűjében. Székelyföld, 2004 (VIII). 1. sz. 81-100.



címkék

székely, emlékmű

Eszmecsere a szócikkről

Képek

beszúr más oldalra