nyomtat

megoszt

Nagyváradi Egyetem épületegyüttese – az egykori Csendőrségi Iskola
Utolsó frissítés:  2010-02-28
Szerző:  Emődi Tamás-Paşca, Mircea


A műemlék adatai
Cím: Str. Armata Română 5.
Kód: BH-II-a-A-01031
Datálás: 1912 - 1913

Történeti adatok

A Csendőségi Iskola 1911-1913 között épült fel, a Pece patak és a Rulikovszky temető közötti területen, a mai Universităţii utca mentén. Feltételezések szerint tervezője a ma is létezőkön kívül még nyolc épületnek (a kórház épületeinek) a tervét is elkészítette, melyek utólag kiegészítették volna az épületegyüttest.

 

Az épületegyüttes mai képe több tervváltozat elkészítése után alakult ki. A Vágó József által a Csendőségi Iskolához készített első tervet a Városi Tanács 8947/1911-es határozatával fogadták el, ez azonban részben különbözik a megépült épületkomplexumtól. Időközben több tervváltozat született a tervező és a kivitelező részéről is. 1912. július 25-i dátumot hordoz egy Vágó József által szignált tervsorozat, 1911 decemberit pedig Incze Lajos kivitelezőé, de különböző részletterveket is ismerünk. Mindazonáltal az eredeti tervelgondolás alapkoncepciója változatlan maradt.

A műemlék leírása

Az 1911 évi első tervben még különbözik az épületszárnyak elrendezése a végsőtől, de radikális eltérések nincsenek. Az épületegyüttest egy 205, 292, 212 és 245 m hosszú oldalakkal rendelkező, trapéz alakú telekre tervezték. A kompozíció térelrendezése inkább egy szanatóriuméra hasonlít, mint egy katonai iskolai létesítményére. Tizenkét pavilonnal számoltak, különböző funkcionális típusokkal: a négy főépületet és a két kapuépületet egy kör alakú központi gyakorlóudvar köré helyezték el, szimmetrikusan.

 

 


Az iskolaépületet az utca felé építették meg, ennek két oldalán állnak a kapuépületek. Egymással szemben, az épületegyüttes főtengelyéhez képest szimmetrikusan áll a két nagy kaszárnyaépület, melyek a csendőrtanoncok szálláshelyeit és ezek kiszolgálóhelyiségeit foglalták magukban. E két épület majdnem egyforma és három-három szárnyból áll, melyek egymással 120 fokos szöget zárnak be. A fürdő, a betegszállások és az orvosi rendelő pavilonja az iskolával együtt ezzel átellenben, a főtengelyben fekszik.

 

Ezen az épületegyüttesen kívül, az őt övező parkban egyéb, villaszerűen kialakított épületek is helyet kaptak: a parancsnokság, az étkezde és a fodrászat épületei valamint az északi oldalon párhuzamosan a főépülettel elhelyezett négy altiszti villa. A telek északnyugati oldalán egy sportpályát alakítottak ki, a fürdő pavilonja és a négy altiszti villa vonalában pedig zöldségeskerteket terveztek.
Az 1912. évi tervben az épületek elhelyezése különbözik kissé az 1911-estől: a két kaszárnyaépület és az iskola ugyanott állnak, mint jelenleg, de megjelenik a parancsnoksági épület valamint egy kisebb villa, a parancsnoké, továbbá nem négy, hanem hat altiszti villa szerepel.

 

A tervet a Belügyminisztérium rendelte meg és küldte át Nagyvárad Város Polgármesteri Hivatalának. A kivitelezésben több cég és vállalkozó vett részt. Az épületek kivitelezési munkáit és az építőtelep vezetését az „Incze Lajos és társa" vállalat koordinálta. 1913. augusztus 15-én adták át az altisztek négy villáját, az étkezdét, a parancsnoksági épületet, a fürdőt és a két kapuépületet, a kaszárnyákat és az iskolaépületet pedig 1913. november 15-én.

 

1919 után a Csendőségi Iskola épületeit a román állam vette át, és a továbbiakban is hasonló profilú oktatási intézmény működött benne. 1922-1933 között a váradi csendőriskola az ország legjelentősebb csendőrképzője volt. 1946. március 1-től újraszervezték a váradi Csendőriskolát, majd 1950-1962 között az épületegyüttesben működött a 3. számú Határrendészeti Belügyi Rendőriskola. 1963-ban itt szervezték meg a hároméves Pedagógiai Főiskolát, majd 1990-ben ennek átalakításával jött létre a Nagyváradi Egyetem.

 

A ma a Nagyváradi Egyetem campusaként működő egykori Csendőségi Iskola az utolsó s egyben a legnagyobb szabású és legkorszerűbb váradi műve Vágó Józsefnek. Egyszersmind az építész legkomplexebb terve is az 1914 előtti időből, melyhez Vágó különösen ragaszkodott. Vágó e tervében nem kellett a belvárosi telekkörülmények szabta korlátokhoz igazodjon, s így szabadon alkothatta meg egy különböző funkciójú pavilonokból összeálló épületkomplexum koncepcióját.
Stilisztikai szempontból az épületegyüttes az építész háború előtti, kiforrott periódusának műveihez csatlakozik (a budapesti Schiffer villa, a Lipótvárosi Klub nyaralója), de rokonítható a korábbi épületeivel is: a váradi Moskovits palotával, a Darvas-házzal, a budapesti Árkád bazárral és a Városligeti Színházzal.

 

Az épületegyüttes a bécsi szecesszió mértanias vonulatához kapcsolódik. A terv korszerűségét és jelentőségét a térszervezési koncepciója adja, az a mód, ahogyan az egyes épülettömböket megformálja, a homlokzatok kiképzése s a tény, hogy elsődlegesen a funkcionalitást követte az építész.

 

A homlokzatokról hiányzik mindenféle díszítőelem, síkszerűek, s csak a nyílások és a falazatok viszonya meg a tiszta mértani testek játéka nyújtanak esztétikai értéket. Vágó e tervében egymáshoz harmonikusan illeszkedő, tisztán megfogalmazott, kompozíciós egyensúlyban és szimmetriában levő épületeket hozott létre.

 

Noha elsősorban egyszerűségével tűnik ki, az épületegyüttes a totális művészeti alkotás eszményében fogant, Vágó minden apró részletet nagy körültekintéssel oldott meg. Összességükben az épületek ugyan a bécsi szecesszióhoz kötődnek, de ugyanakkor egyszerű homlokzataikkal, a magas tetőidomokkal az erdélyi népi építészet alkotásait valamint Lechner Ödön épületeit idézik. Lechneri ihletésűek a díszítőelemek is, elsősorban a tetődíszek, másrészt a népművészetből merítenek. Minden díszítőelemet különös gonddal tervezett meg Vágó: a kapukat, az öntöttvas elemeket, a korlátokat, padlókat, a színesmázas tetőcserepeket és oromdíszeket valamint az épületek főbejáratait.


Válogatott irodalom
Gerle János, Kovács Attila, Makovecz Imre: A századforduló magyar építészete. Budapest, 1990.
Moravánszky Ákos: Építészet az Osztrák-Magyar Monarchiában, 1867-1918. Budapest, 1988.
Paşca Mircea: Organizarea ansamblului Şcolii de Jandarmi din Oradea în concepţia arhitectului Vágó József. Cele Trei Crişuri. Seria a III-a. nr. 7-9 (iulie-septembrie) 2004, p. 94-101.
Paşca Mircea: Operele arhitecţilor Vágó József şi Vágó László la Oradea. Oradea, 2005.
Péter I. Zoltán: 3 secole de arhitectură orădeană. Oradea, 2003.
Péter, I. Zoltán: Nagyvárad 900 évés múltja és épített öröksége. Budapest, 2005.



Eszmecsere a szócikkről