Szerző: Orbán János
Kód: MS-II-m-A-15486
Datálás: 1799–1802
A Teleki Tékának otthont adó épület magját az özvegy Rhédey Zsigmondné Wesselényi Kata által az 1770-es évek közepén épített, L alaprajzú városi palota képezi. Ez a jelenlegi épület nyugati felével tekinthető azonosnak. Wesselényi Kata utódok nélkül halt meg 1788-ban, így a házat leánytestvére gyermeke, iktári Bethlen Zsuzsanna, Teleki Sámuel felesége örökölte. Teleki Sámuel ennek bővítésével alakította ki 1799-től az Erdélyi Nagyfejedelemség első nyilvános könyvtárának otthont adó impozáns csarnokot. A könyvtárszárny tervrajzait Ernest Koch (1755–1825), a korabeli Bécs egyik sokat foglalkoztatott építésze, a Michaelerkirche klasszicista homlokzatának tervezője és több bécsi háznak, palotának az építésze készítette az udvari kancellárként Bécsben tartózkodó Teleki számára. Tervrajzait némileg módosította a marosvásárhelyi Türk Antal építőmester (neki köszönhető a könyvtár felőli kapualj beiktatása). A kivitelezés munkálatait a gyulafehérvári Schlaff Ignác kőművespallér kezdte el 1799-ben, majd a tordai Kövecsi János fejezte be 1802-ben. A fedélszerkezet a kőhalmi Christian Schön ácsmester tehetségét dícséri. A belső berendezés és a régi épület átalakításának munkálatai még sokáig elhúzódtak. A könyvszekrényeket, az épület asztalosszerkezeteit, padlóját egy bécsi tanultságú marosvásárhelyi asztalosmester, Molnár Ádám készítette.
Az épület kettős funkciót látott el: megtalálható benne a korabeli főúri városi palota összes tartozéka és helyisége (főúri lakosztály, reprezentatív nagyterem, női lakosztály, személyzeti és háztartási helyiségek a földszinten, gazdasági egységek a hátsó udvarban), az épület alapterületének csaknem fele azonban könyvtári funkciókat látott el: a könyvtárterem mellett a földszinten olvasóterem működött és ugyanitt külön lakosztálya volt a könyvtárosnak. Bármennyire is emlékeztet tehát az épület alaprajzi megoldása a barokk kastélykönyvtárak világára, egyértelműen jelen vannak már a nyilvános könyvtár jellegéből eredő funkciók is. A tulajdonképpen a könyvek tárolására szolgáló díszterem a hosszházas barokk megoldások hagyományát követi, mely Marosvásárhelyen háromhajós, galériás csarnokkönyvtárként valósul meg, melynek párhuzamai Ochsenhausen bencés könyvtárában vagy a weimari hercegi könyvtár úgynevezett Rokokó Termében lelhetők fel.
A könyvek mellett külön figyelmet érdemelnek a Téka gyűjteményei: Teleki érem- és fegyvergyűjteménye sajnos nem maradt fenn, de a könyvtárterem számára annak idején Bécsből vásárolt, antik szerzőket és mitológiai hősöket ábrázoló szobrok nagyrésze ma is a terem díszét képezi. A kancellár és felesége bronz mellszobra szintén Bécsből érkezett, készítőjük Franz Thaller. A teremben Teleki (a család felemelkedését megalapozó Teleki Mihályt kivéve) könyvtárakat alapító, vagy könyvszeretetükről ismert személyiségek portréit helyezte el: a gyűjteményben Mátyás király, Bethlen Gábor, Brukenthal Sámuel, Batthyány Ignác, Teleki József, Savoyai Jenő, Széchényi Ferenc, Festetics György és az 1200 kötetet számláló magyar könyvgyűjteményt létrehozó iktári Bethlen Zsuzsanna kapott helyet (az utolsó négy portré napjainkra sajnos eltűnt). A bejárattal szembeni főhelyre az alapító Johann Tusch által festett egészalakos portréja került. A könyvtárterem előterében egy többségében családi portrékat tartalmazó gyűjtemény kapott helyet, ennek darabjaiból napjainkra egy sem maradt fenn. A galérián elhelyezett, ugyancsak Molnár Ádám által készített ásványtartó szekrények ma is az alapító fiatalon elhunyt fiának, Teleki Domokosnak kőzetgyűjteményét őrzik.
Homlokzatok
A marosvásárhelyi Teleki Téka az egykori Szent Miklós és Fazekas utcák keleti sarkán áll. Egyemeletes, U alaprajzú épület, tizenkét tengelyes főhomlokzattal, amelyet függőlegesen 6 egyszerű lizéna oszt egy négytengelyes központi, valamint 2–2, egyenként kéttengelyes szélső mezőre. A négytengelyes központi rész alsó szintjén a két szélső tengelyben valamikor két félköríves bejárat nyílt, mára a jobboldalit befalazták. Az alsó szint ablakait keskeny, vakolt szalagkeret övezi, a felsőt ugyanilyen egyszerű, könyöklőpárkányokra leszaladó vakolt füleskeretek díszítik. Az emeletet övpárkány választja el a földszinttől, a lizénák vonalában enyhe golyvázással. A homlokzatot széles vakolatsávval induló koronázópárkány zárja, erre íves világítóablakokkal áttört manzárdtető borul.
A főhomlokzat ötödik tengelyében nyíló, fiókos dongaboltozatos kapualjon keresztülmenve egy, az átépítéseknek köszönhetően kissé szabálytalan U szárai által határolt udvarra jutunk. Az udvari homlokzatok összképére az építési fázisok különbségei alapvetően rányomják bélyegüket. Az egykori Rhédey–Wesselényi szárny arculatát a kétszintes udvari árkádsor határozza meg, míg az újonnan épült könyvtárszárny a főhomlokzat egyszerű kialakítását idézi. A két szárny külsejének összehangolására irányuló törekvést jelzik az udvar utca felőli homlokzata előtti kosáríves árkádok, a homlokzat teljes kerületén körbeszaladó öv- és koronázópárkányok, valamint a lizénák rendszere, melyeknek vonalában az övpárkány enyhe golyvázást kap. A Rhédey–Wesselényi szárny hattengelyes udvari homlokzatának főhomlokzat felőli részén az első három tengelyben a kosáríves emeleti árkádoknak az első földszinti tengelyben egy, a főhomlokzat felőli árkádok által részben félbevágott ablak és a pincelejárat egyszerű, alsó részén befele forduló keskeny szalagkeretes ajtaja, a második tengelyben egy alsó részén szintén befele forduló, félköríves fülkével zárt, szalagkeretes ajtó és újabb ablak, míg a harmadik tengelyben egy keretezés nélküli ablakpár felel meg; a negyedik-ötödik tengelyben a földszinten is árkádívek találhatók. Az utolsó, hatodik tengelyben mindkét szinten egy-egy aránytalanul kicsi, az övpárkányhoz viszonyítva aszimmetrikusan elhelyezkedő, keskeny félköríves ablaknyílás töri át a falat. Az esztétikai rendellenesség a Rhédey–Wesselényi szárny eredetileg udvarról induló lépcsőjének átalakításából származhat. A régi szárny utca felőli udvari homlokzatát eredetileg nem díszítették árkádok, ez csak a könyvtárépítés bővítései során került oda, amint ez a fennmaradt tervrajzokból és az árkádok régi szárnyhoz való illeszkedéséből kitűnik. A könyvtárszárny udvari homlokzatának lizénák által tagolt, négy egységbe szerveződő, egyenként 2-2 tengelyes rendszere egységes képet mutat. Az alsó szint rácsos ablakait itt is vakolt szalagkeretek, míg az emeleti szint zsalugáterekkel védett ablakait keskeny füleskeretek díszítik.
Könyvtárterem
A jobboldali könyvtárszárny homlokzat felőli termeit (az egykori könyvtárosi lakosztály helyiségeit) szintén fiókos dongaboltozatokkal fedték. A könyvtárterem előterének bejárata fölé pálcatagos keretezésű fekete márványtáblát helyeztek. Vésett, aranyozott kapitálisokból álló felirata:
SAM(uel) S(acri) R(omani) I(mperii) COM(es) TELEKI
A síkmennyezetes előtér déli részén kis csehsüvegboltozatos helyiséget alakítottak ki. A nagyterem kétszárnyú ajtaja fölött az előzőhöz hasonló tábla, ezzel megegyező betűtípusú, vésett, aranyozott felirattal:
A déli falba a
feliratot hordozó márványtáblát illesztették. Kelemen Márton 1826-ban ezt még a galéria emeleti ajtaja fölött tartja számon, a tábla nyilván a bejárat megszüntetése után kerülhetett jelenlegi helyére. Az előtérből a könyvtár galériájára felvezető keskeny lépcső indul.
A könyvtárterem természetesen az épület legigényesebben kiképzett része. A hosszanti elrendezésű térben négy pár pillér határozza meg a szélesebb központi hajó melletti két oldalteret. A négyzetes pillérek három oldalát duplázott, párkányfejezetes pilaszterpárok díszítik. A központi teret és a galéria emeletét kosáríves csehsüvegboltozatok, a galéria alatti részeket síkmennyezetek fedik. Az igényes kivitelű csehsüvegboltozatok hevederíveit mélyített tükrök díszítik. A belső kiképzésben figyelmet érdemel a pillérek fejezetein, valamint a galéria párkányzatán hangsúlyosan jelentkező fogsordísz. A galéria egymásba fonódó ovális ívekkel díszített kovácsoltvas mellvédje az emelet teljes kerületén körbeszalad. A bejárattal szemben erre erősítették fel Teleki Sámuel hatalmas portréját. A kép felett elhelyezett aranyozott Isten-szem háromszögén a DEUS PROVIDEBIT felirat olvasható, a boltozat hevederívére erősített rozettától a mellvédig a portré kétoldalán bronzfüzérek csüngenek. Szemben, a bejárat fölött jelenleg a könyvtáralapító Johann Michael Millitz által festett fiatalkori portréja függ. Körben, a galéria mellvédjére az egykori portrégaléria megmaradt darabjait helyezték: Teleki Mihály, Bethlen Gábor, Batthyány Ignác és Brukenthal Sámuel portréit, valamint Mátyás király két arcképét. Az említetteken kívül a könyvtár Teleki József portréját is őrzi. A szekrények tetején láthatók az ókori személyiségeket és mitológiai alakokat megjelenítő gipsz szobrok; Teleki Sámuel és Bethlen Zsuzsanna bronz mellszobrát az utolsó két északi pillér előtt helyezték el. A pillérek körül, a falak mentén és az ablakok alatt helyezkednek el a könyvtár korabeli hangulatát őrző könyvszekrények. A galérián a pillérek mellett a terembelső kiképzésével jól harmonizáló fogsordíszes ásványtartó szekrények, az építéstörténet forrásaiban sokat emlegetett „mineral kasztenek” állnak. A galéria északi részén, Teleki egészalakos portréja mögött széles fiókos szekrény található. A déli részen a kancellár egykori fegyveres házából illetve a palota folyosójáról a galériára nyíló két ajtót elfalazták, a belső ajtószárnyak megőrzésével a falnyílásokban könyvszekrényeket alakítottak ki. Az emelet padlóburkolata a kancellár rendelkezése nyomán készült „ordináré parkét”, a földszinten az alapító óhajának megfelelően deszkapadló készült.
Az egykori városi palota lakóterei
Az emeleten helyezkedtek el egykor a főúri palota lakóhelyiségei, itt volt Teleki Sámuel lakosztálya is. A termek jelentőségét növeli az, hogy Marosvásárhelyen itt maradt fenn a legtöbb eredeti barokk kori belsőépítészeti részlet (padló, ajtók, ablakok, kályhák, falfestés, stukkókeretek, stb.). A helyiségek egykori rendeltetése egy 1818-ban felvett épületleltárnak köszönhetően ismerjük, és ennek megfelelően mutatjuk be a továbbiakban.
A könyvtárteremből kilépve baloldalt egykarú, a terembelivel megegyező mintájú kovácsoltvas mellvédes lépcső vezet az emeletre. A lépcsőház profilozott stukkóval szegélyezett síkmennyezetének közepét szerény rozetta, oldalfalait fogsordíszes párkány díszíti. Déli falát három kovácsoltvas ráccsal védett ovális ablak töri át. A lépcsőn felérve jobbra a könyvtárterem elfalazott emeleti bejáratának nyomait láthatjuk, a baloldali ajtón a kancellár egykori lakosztályába lépünk. Az ajtó mögötti és a balra lévő terem mennyezetén egyszerű stukkókeret látható (ezek egykor az inasok és a komornyik szobái voltak). A kancellár hálószobáját már sarkain leszelt téglalapot mintázó, meanderdíszes-rozettás stukkókeret díszíti. Innen a könytárterem irányába nyílik az egykori fegyveres szoba, melynek mennyezetén kisebb-nagyobb mélyített körökkel mintázott, sarkain leszelt téglalap alakú stukkókeret látható; ugyaninnen közelíthető meg a lépcsőházba nyíló ovális ablakokkal ellátott egykori illemhely keskeny folyosója. A kancellár dolgozószobájának (a sarokszoba) a szalagfonatos stukkókeret mellett külön ékessége az épületben fennmaradt egyetlen eredeti kályha, a forrásainkban szereplő nyolc „fehér tornyos kemence” egyike, a kor forgástest alakú, urnával díszített copf jellegű kályháinak szép példánya. A következő helyiség, a kancellár nappali szobájának stukkókerete szelt téglalap alakú. Az egykori reprezentatív nagyteremben, a palotában a Franz Neuhauser által készített falfestmények rossz megtartású töredékeit tárták fel a kutatások. A nyugati nappali mennyezetének közepén kisebb, növényi ornamentikájú stukkó található, hasonlót láthatunk a nyugati sarokszoba mennyezetén is. A főúri lakosztály felsorolt termeinek mindenike őriz eredeti asztalosmunkákat. A Molnár Ádám által készített padlóburkolat a főhomlokzati termek többségében ma is megtalálható. A forrásokban „fein” névvel illetett parkett (négyzet alakú keretbe illesztett, elforgatott, négybe vágott négyzet) a két sarokszobában és a két nappaliban maradt fenn, az „ordenáré” parkett (négy egyforma mezőre osztott négyzet) egyszerűbb mintája pedig az egykori palotában, a könyvtárterem galériáján és a nyugati hálószobában. Néhány teremben az egykori lambéria is fellelhető; csaknem mindenhol megőrződtek az egy tengelyben elhelyezett ajtók asztalos- és lakatosszerkezetei. A falfelületet díszítő fogsordíszes párkány a palota nyugati előterét kivéve mindenhol fennmaradt. A Rhédey–Wesselényi szárny hátranyúló részének emeleti terei kevés eredeti részletet őriznek, az árkádos folyosóról nyíló, két sorban elhelyezkedő termeket egyszerű donga- illetve fiókos dongaboltozatokkal, egy helyen pedig kis csehsüvegboltozatokkal fedték. Több helyiségben a 19. század második feléből származó kályhák láthatók.
A Rhédey-Wesselényi szárny kiosztása kétmenetes. A helyiségek többségét fiókos dongaboltozatok fedik. Egy szoba kapott nyújtott kettős csehsüvegboltozatot, egy a XIX. század második felének átalakításai nyomán poroszsüveg boltozatot, három helyiséget egyszerű kosáríves dongaboltozattal fedtek. Néhány terem mennyezetén egyszerű kiképzésű, kör alakú, illetve ívelt vonalakból összeálló stukkókeretek láthatók. Az eredeti ajtótokokba több helyen kis szekrényeket építettek be. A nyugati oldalon a főhomlokzattól számolt ötödik teremben található rovátkolt szélű, füles kialakítású mészkő ajtókeret az épület egyetlen számottevő faragott kő emléke, szemöldökén a Wesselényiek címerállatát, a koronás sellőt láthatjuk. Ennek két oldalán vésett majuszkulás felirat olvasható: B(aro) / H(adadi) /V(esselényi) K(ata).
A Rhédey–Wesselényi szárny kétharmad része alatt, annak déli oldalán húzódik az épület pincéje. Kilenc terét téglából készült, többségében fiókos kiképzésű kosáríves dongaboltozat fedi. Az átépítésekre figyelmeztet a pincében található két megszüntett lejárat, az egymást metsző egyenes karú lépcső és csigalépcső.
Orbán János: Teleki Sámuel építkezései Marosvásárhelyen. Kézirat.
beszúr más oldalra
települések
Apanagyfalu Arad Aranyosgerend Aranyosmóric Aranyospolyán Árkos Bere Beszterce Bethlen Biharvajda Bonyha Brassó Cegőtelke Csicsókeresztúr Csíkkarcfalva Csíkszentkirály Csíkszereda Csomaköz Dés Déva Erzsébetváros Farnas Felsőbánya Gyalu Gyergyószentmiklós Gyulakuta Hadad Harina Kalotadámos Kaplony Kékesújfalu Kerlés Kézdivásárhely Királynémeti Kolozsborsa Kolozsvár Lippa Madéfalva Magyargyerőmonostor Malomárka Marosvásárhely Medgyes Mezőörményes Mezőzáh Micske Nagybánya Nagyenyed Nagykároly Nagysajó Nagyvárad Őraljaboldogfalva Retteg Sáromberke Sepsikilyén Sepsiszentgyörgy Somkerék Szalárd Szamosújvár Szászlekence Szászrégen Szásztörpény Szatmárnémeti Székelyhíd Székelykeresztúr Székelyudvarhely Szépvíz Tasnád Temesvár Torda Torockószentgyörgy Vadász Vajdahunyad Vajdaszentivány Válaszút Vermes Vizakna Zilah
