Szerző: Pál Emese
Kód: BH-II-m-B-01061
Datálás: 1771–1774, 1858, 1877
Az egykori Fő utca (ma Republicii) és az Apáca utca (ma Moscovei) találkozásánál álló épületegyüttes az Orsolya-szüzek rendháza volt, mely magába foglalta a Szent Anna tiszteletére szentelt templomot is. Az Orsolya-rend nagyváradi megtelepedését Szentzy István babolcsai apátnak és váradi kanonoknak köszönheti, aki 1771-ben házat vett a rend számára a Fő utcán, emellett 20.000 forintot adományozott nekik egy leánynevelő intézet fenntartására. Szentzy apát a 8.000 forintot érő házat alakíttatta át zárdává, ezt a Fő utca felőli oldalon egy héttengelyes épületrésszel toldatta meg. A kolostor építésével egy időben egy kis kápolna építését is elkezdette. A zárdaépület 1772 szeptemberére nagyrészt készen állhatott, hiszen ekkor érkezett az első hat apáca Kassáról, akiket szeptember 13-án fényes ünnepségek keretében vezettek be a kolostorba. A templomtól délre levő hattengelyes épületrész és valószínűleg az Apáca utcában levő tizenegytengelyes épületrész is nem sokkal az északi szárny felépülte után, 1773-ban készült el Rier Ferenc kanonok támogatásával.
A XIX. század közepén a kolostor nagyobb átalakításon esett át. 1858-ban Szaniszló Ferenc püspök jóvoltából a meglévő zárdához északi irányban egy újabb tizenhárom tengelyes épületrészt csatoltak. A bővítésekkel egy időben átalakították a barokk kori kolostorépület és a templom főhomlokzatát a gótizáló romantika ízlésének megfelelően. Györffy László támogatásával épült 1877-ben az Apáca utcára néző tizennégy tengelyes szárny.
Az épületegyüttes átalakításának következő fázisa a XX. század elejére tehető, azonban ekkor csak kisebb változtatásokkal számolhatunk. 1905-ben a nagyváradi építész, Sztarill Ferenc tervei alapján a Fő utcai szárny templomtól északra fekvő épületrészének földszintjén üzlethelyiségek létrehozása céljából a kis négyszögletes kolostorablakok helyére díszes kiképzésű kirakatablakokat vágtak. Ennek következtében a kosáríves barokk kocsibehajtót és a tőle északra levő bejárati ajtót is beépítették. E helyett az Apáca utcán levő kis bejáratot nagyobbították meg, ami elé szintén Sztarill Ferenc tervezett neogótikus portálét.
Az épületegyüttesben az idők folyamán többféle iskola is működött, 1990 óta az Ady Endre Líceumnak ad helyet.
Az épületegyüttes egy belső udvart körülölelő téglalap alaprajzú tömbből és egy ehhez csatlakozó, szintén egy belső udvar (ma az iskola parkolója) köré szerveződő két épületszárnyból áll. A templom szentélye mögötti belső udvaron a Fő utcai résszel párhuzamosan még egy épületszárny található, a parkoló északi oldalát viszont nem zárja le épület. A kolostor 11 tengelyes Fő utcai és a 24 tengelyes Apáca utcai szárnyának egységes gótizáló homlokzatkiképzése van. A zárda emeleti homlokzatán, úgy a Fő utcai, mint az Apáca utcai részen, vakolatsávval keretelt négyszögletes ablakok húzódnak, alattuk páros vakmérművel és rozetta díszítéssel. Az Apáca utcán, a gótizáló portálé után az emeleti ablakok nagyobb mérete miatt hiányoznak a vakmérművek. Az övpárkány alatt a kirakatok különböző méretű négyszögletes nyílásai láthatóak, az Apáca utcai front egyes részein viszont a földszinten ma is megvannak az eredeti vakolatsávos szemöldökkel ellátott kisméretű ablakok. A barokk homlokzatból csupán a Fő utcai, kirakattá alakított kosáríves kocsibehajó maradt meg. Az Apáca utcai kis bejárat helyén kialakított gótizáló portálé két pár levél és virágdíszes fejezetű oszlopra támasztott félköríves bejárati részből és egy háromszögoromzatos lezárásból áll. A fogsordísszel ellátott oromzat félköríves fülkéiben virágcsokrok, a középső fülkében pedig a fiatal Szűz Mária felé forduló Szent Anna ülő alakja látható.
A szegmensíves kocsibehajtón az iskola parkolójába léphetünk. Az ezt körülvevő épületszárnyak homlokzatai egyszerű megjelenésűek, az egyeneszáródású ablakok minden díszítést nélkülöznek. Az Orsolya óvodát magába foglaló nyugati szárny emeleti ablakai azonban félkörívesek, míg a földszintiek szegmensíves lezárásúak. Az iskola folyosóinak nagy részét szegmensíves dongaboltozat, az igazgatói és a tanári szobákat magában foglaló folyosót pedig kosáríves dongaboltozat fedi. Az iskola bejárati csarnokának mennyezetén Szent Orsolyát és egy azonosítatlan női szentet ábrázoló, a XIX. századra datálható freskótöredék tűnik fel.
A Szent Anna templom és az Orsolya-rend kolostora az 1850 után uralkodóvá váló gótizáló stílus olyan példája, melyre leginkább a geometrizáló, kubusos homlokzatkiképzés jellemző, ellentétben az elterjedtebb oldott gótizáló romantikus homlokzatkiképzéssel. Párhuzamba állítható az újvidéki református templom geometrikus homlokzatával, de egyes elemei nagyon hasonlóak a szintén Szaniszló Ferenc püspök által építtetett váradvelencei Szűz Mária szeplőtelen fogantatása plébániatemplomhoz.
Komárik Dénes: A gótizáló romantika építészete Magyarországon. In: Építés-Építészettudomány, XIV. köt, 3-4 sz. Budapest, 1982. 275–321.
Péter I. Zoltán: Nagyvárad 900 éves múltja és épített öröksége. Nagyvárad, 2005. 160–161.
Péter I. Zoltán: Mesélő képeslapok. Nagyvárad 1885-1915. Nagyvárad, 2002. 59–60.
beszúr más oldalra
települések
Apanagyfalu Arad Aranyosgerend Aranyosmóric Aranyospolyán Árkos Bere Beszterce Bethlen Biharvajda Bonyha Brassó Cegőtelke Csicsókeresztúr Csíkkarcfalva Csíkszentkirály Csíkszereda Csomaköz Dés Déva Erzsébetváros Farnas Felsőbánya Gyalu Gyergyószentmiklós Gyulakuta Hadad Harina Kalotadámos Kaplony Kékesújfalu Kerlés Kézdivásárhely Királynémeti Kolozsborsa Kolozsvár Lippa Madéfalva Magyargyerőmonostor Malomárka Marosvásárhely Medgyes Mezőörményes Mezőzáh Micske Nagybánya Nagyenyed Nagykároly Nagysajó Nagyvárad Őraljaboldogfalva Retteg Sáromberke Sepsikilyén Sepsiszentgyörgy Somkerék Szalárd Szamosújvár Szászlekence Szászrégen Szásztörpény Szatmárnémeti Székelyhíd Székelykeresztúr Székelyudvarhely Szépvíz Tasnád Temesvár Torda Torockószentgyörgy Vadász Vajdahunyad Vajdaszentivány Válaszút Vermes Vizakna Zilah
