részletes keresés
nyomtat

megoszt

Szent György-szobor, Kolozsvár
Utolsó frissítés:  2011-01-16
Szerző:  Kovács Zsolt


A műemlék adatai
Cím: Farkas (Kogălniceanu) u.
Kód: CJ-III-m-A-07815
Datálás: 1903-1904

Történeti adatok

Az 1880-as évektől ismerte fel a művészettörténeti kutatás a prágai Hradzsin belső udvarán, a Szent Vitus-székesegyház oldalánál álló Szent György-szobor és az elpusztult váradi királyszobrok közti kapcsolatot, így Kolozsvári Márton és György jelentősége ettől kezdve igencsak felértékelődött. Először 1895 végén Márki Sándor történész egyik írásában merült fel a prágai szobor kolozsvári másolata elkészítésének gondolata. Egy ével később, a millenniumi ünnepségek során tartott városi díszközgyűlés már 1000 koronát szavazott meg a másolat elkészítésére, ez képezte a későbbi szoboralap kiinduló összegét, azonban egy időre lekerült a szobor ügye a napirendről. Pár év múlva a város értelmiségét és közvéleményét is mozgósította az a tény, hogy Ferenc József a városnak ajándékozta a prágai szobor gipszmásolatát. E kezdeményezésre két másolat készült: az egyik a Nemzeti Múzeumba, a másik 1901 novemberében az Erdélyi Múzeum kőtárába került, ez utóbbi ma is az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum kőtárának kiállításán látható.

 

Az ezt követő években kapott nagyobb jelentőséget a szoborállítás ügye, melynek megvalósításában a legjelentősebb szerep Haller Károly egykori polgármesternek, valamint az Erdélyi Múzeum gyűjteményeinek rendezésében és gyarapításában meghatározó szerepet játszó Pósta Béla régésznek tulajdonítható. A köztéri másolat elkészítését a szobor felállítására létrehozott kolozsvári szoborbizottság vezetői Róna József budapesti szobrászra bízták, az öntés munkálatait pedig a szintén budapesti Hazai Műérczöntöde végezte. A másolat elkészítését megkönnyítette, hogy ugyanebben az időben a Fővárosi Közmunkák Tanácsa a budapesi Halászbástya számára is készített egy öntvényt, és az ő mintájuk alapján kedvezményes áron készülhetett el a Kolozsvárra szánt öntvény, amelyet 1903. október 19-én vett át a kolozsvári bizottság.

 

A szobor talapzatának elkészítésére sikerült a kolozsváriaknak az ekkor a ferencrendi zárda felújításán dolgozó fiatal budapesti építészt, Lux Kálmánt megnyerniük, aki egy egyszerű, tömbszerű posztamenst tervezett, a felső részén historizáló díszítéssel. A kivitelezés során a talapzat szélesebb alsó lépcsője keményebb bánpataki (Hunyad vármegye) szegélykövekből készült, míg a tulajdonképpeni testéhez a Kolozsvár határában bányászott bácsi-toroki követ használtak. Lux Kálmán tervezte a szobrot körülvevő vasrácsos kerítést is, melynek alapmotívumát az Anjou-liliomos díszítés képezte.

 

A szobor felavatására ünnepi körülmények között 1904. szeptember 28-án került sor, az utcakereszteződések találkozásánál kialakult, háromszögletű Arany János téren. Néhány év múlva a környék modernizálását követően a tér nevét is Szent György térre változtatták.

 

Eredetileg a szobornak gótikus kódexbetűkkel írt felirata volt. A keleti oldalán: Georgius / Equitum / Patronus. A szobor fő nézetén, az északi oldalán: Kolozsvári Miklós mester fiai / Márton és György, Nagy Lajos / király megbízásából készítették / Prágának 1373. esztendőben. A déli oldalán: 1904-ben a m. Kir. Kormány / támogatásával nagy fiainak / emlékére újra elkészítette / Kolozsvár város közönsége.
A tér 1959-60-as rendezésekor, melynek során azt négyszögletűvé alakították át és új, monumentális épületekkel övezték, a megnövekedett forgalom miatt merült fel a szobor elköltöztetésének gondolata. Egy építészekből, műemlékekkel foglalkozó szakemberekből alakult bizottság döntött a Farkas utcai református templom előtti kis teresedésre való áthelyezésről, ami valóban a legszerencsésebb választásnak bizonyult.


A műemlék leírása

A Farkas utcai református templom előtt az ókollégium romjai, a templom és parókia épületei, valamint az új kollégium és tanári lakások által határolt kis téren, az utca tengelyében áll a Szent György-szobor. A szobor tömbszerű, leszelt élű, nyújtott téglalap alaprajzú talapzata kemény kőzetből faragott, lépcsős kőhasábokon áll. A magas lábazat fölött különböző középkorias jellegű tagozatok vezetnek át a posztamens feliratos középrészéhez, fölül pedig rézsűs mezőn sorakozó plasztikus levéldíszes párkány zárja a talapzatot, amely fölött egy rézsűs felület vezet át a tulajdonképpeni bronzszoborhoz. A posztamens fő nézetének közepére az 1959-es áthelyezéskor egy új, gótikus majuszkulás feliratot véstek: A D MCCCLXXXIII / HOC OPUS IMAGINI S GEORGII / PER MARTINUM ET GEORGIUM / DE CLUSSENBERCH CONFLATUM / EST.

 

A Szent György harca a sárkánnyal témát meglepő elevenségű kompozícióban sikerült megfogalmaznia a kolozsvári testvérpárnak. Az elforduló mozdulatnak köszönhetően sikeres térbeli beállításban ábrázolt lovon ülő lovagszent magasra emelt lándzsáját a lába felé kapó és farkával a lova lábára tekeredő sárkány szájába döfi. A két főalakot különböző növényekkel és állatalakokkal (kígyó, gyík, béka) benépesített sziklás tájba helyezték a mesterek. A részletek iránti odafigyelést nemcsak a táj egyes elemei, hanem a kiválóan kidolgozott részletek, a lovag páncélzatának dekorációi és a lószerszámok is tükrözik. A művészettörténeti irodalom az egyes motívumokat a korabeli udvari festészetből eredezteti, és a szoborcsoportot az internacionális udvari kultúra lovagi ideáljának megtestesítőjeként tartja számon. A bronzöntésnek ezt a magas fokú mesterségét a kolozsvári testvérpár feltételezhetően itáliai tanulmányúton ismerhette meg, mivel prágai szobruk legközelebbi párhuzamait az orvietói dóm bronzszobrain fedezhetjük fel. Az esztétikai minőség mellett Kolozsvári Márton és György lovasszobrának jelentősége főként annak tulajdonítható, hogy az antikvitás óta a viaszvesztéses technikát nem vagy nagyon ritkán alkalmazták életnagysághoz közelítő szobrok készítéséhez.


Válogatott irodalom
Marosi Ernő: Kép és hasonmás. Művészet és valóság a 14-15. századi Magyarországon. Budapest, 1995. (Művészettörténeti füzetek 23.)
Murádin Katalin-Murádin Jenő: A Szent György-szobor Kolozsvár városrendezési terveiben. Műemlékvédelem XLVIII. évf. 2004. 6. 385-391.
Murádin Katalin-Murádin Jenő: Levéltári források a kolozsvári Szent György-szobor történetéhez. Magyar műemlékvédelem. A Műemlékvédelmi Tudományos Intézet Közleményei XIII. Budapest, 2006. 287-295.



Eszmecsere a szócikkről