megoszt

A csíkszeredai Márton Áron Gimnázium a csíksomlyói ferencesek által a XVII. század közepén alapított római katolikus gimnázium utódja. A XIX. század végére a csíksomlyói gimnáziumépület már nem felelt meg a kor követelményeinek, ezért felmerül a Csíkszeredába való áthelyezése. A költöztetést Kuncz Elek, kolozsvári tankerületi főigazgató vetette fel először, arra hivatkozván, hogy az iskolaépület sem egészségügyi, sem oktatásügyi szempontból nem megfelelő, mivel a tantermek kicsik és sötétek, a tornaterem használhatatlan, rajzterem és a szaktantárgyak oktatását elősegítő termek nincsenek. 1895-ben a Közoktatásügyi Minisztérium a gimnázium igazgatótanácsának véleményét kérte a Csíkszeredába való áthelyezésről. Bár a vezetőség belegyezett, de az ezzel járó anyagi terheket nem vállalta. Az új iskola felépítésére Csík Vármegye 100.000 koronát ajánl fel, azonban a gimnáziumot működtető Római Katolikus Státus a kérdés megtárgyalását elhalasztja. Az áthelyezés kulcsszavai, mint láttuk, az egészség és a korszerűség, ellenzői azonban más szempontokat is felvetettek az egészség kérdésében: „Érdemes lesz-e Somlyónak kitűnő borvizét, jó levegőjét, közeli erdejét és sétára alkalmas helyeit, a csendes falut Szeredának rossz vizével, a mocsaras vidék levegőjével, a vásári vagy pedig az országúti szekerek okozta zajjal felcserélni? Vagy talán már fiaink egészsége sem ér annyit?"- olvashatjuk a Csíki Lapok 1896. augusztus 5.-ei számában.

1897 augusztusában Mikó Bálint vezetésével egy bizottság vizsgálja ki az iskola állapotát és egy új épület felépítését sürgeti. Előrelépés az áthelyezés ügyében csak 1900 júliusában következik be, amikor a gróf Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök által vezetett gyűlésen a gimnázium Csíkszeredába való költöztetését határozzák el. Az új épület tervezésével a nagyhírű építészt, Alpár Ignácot bízzák meg. Ő 1902-ben készíti el az első tervvázlatot, melyen a gimnázium, a szeminárium és az internátus pavilon-szerűen külön épült volna. Az érdekelt felek, az Erdélyi Római Katolikus Státus, Csík Vármegye és Csíkszereda városának képviselői csak 1905. április 26.-án kezdenek tárgyalni az ügyben. Itt születik döntés arról, hogy Csíkszereda városa „az úgynevezett Barancs dűlőben, a Szék útja és a Rákóczi út sarkán levő Nagymart nevű, mintegy 10 k. hold területet örök időkre átengedi az erdélyi róm. Kat. Státusnak" az iskolaépület felépítése céljából. Az építkezés kiadásainak ügyében az 1907. május 25.-i megyei közgyűlésen hoznak határozatokat. A vármegye 100.000 koronával járul hozzá és vállalja az internátus (a mai déli szárny) megépítésének költségeit, az állam 300.000 koronát ad, a Státus pedig elkészítteti a szemináriumot (északi szárny).
A végső terveket, miszerint a gimnázium, a szeminárium és az internátus egy tömbben épüljön meg, Pápai Sándor kolozsvári építész készítette. Pápai az Erdélyi Római Katolikus Státus egyik legfoglalkoztatottabb építésze volt, ő tervezi a Státus megbízásából a székelyudvarhelyi és kézdivásárhelyi gimnáziumot, a marosvásárhelyi Római Katolikus Főgimnáziumot és Fiúnevelő Intézetet. Az, hogy az épület mennyiben Alpár Ignác és mennyiben Pápai Sándor tervei alapján készült el, további kutatásokat igényelne. A szakirodalom eltérő véleményt fogalmaz meg ez ügyben: az Alpár Ignác építészetével foglalkozó legújabb munkák (elsősorban Rosch Gábor) teljes mértékben az ő munkájának tartják, a helyi kutatók viszont Pápai Sándor mellett foglalnak állást. Alpár élete során 33 iskolaépületet tervezett, melyek felépítési rendszerükben hasonlóak voltak, a homlokzati kiképzésük azonban nagy változatosságot mutatott. A csíkszeredai gimnázium alaprajzi felépítése rokonítható Alpár legtöbb iskolaépületével - a tantermek az utcai frontra néznek, a folyosó az udvarra, a mosdók a lépcsőház két oldalán helyezkednek el - azonban ezek a kor legtöbb iskolaépületére jellemzőek. A katolikus egyháznak tervezett oktatási intézményein a neoromán, neogótikus és barokk stílusok elemeit részesítette előnyben, ezek határozzák meg a csíkszeredai gimnázium épületét is. Homlokzati kiképzését összevetve Alpár más iskolaépületeivel, megállapítható, hogy középrizalitja a pécsi hadapródiskoláéval mutat rokonságot, bejárata a budapesti Eötvös kollégiuméhoz hasonlóan neoromán jellegű. A belső díszítései azonban a Pápai Sándor által tervezett kézdivásárhelyi katolikus gimnázium belsejével hozhatóak párhuzamba, szecessziós elemei pedig a székelyudvarhelyi gimnáziumon alkalmazott megoldásokhoz állnak közel. Véleményünk szerint az építtetők valamilyen okból elvetették az Alpár-féle tervet és a végső tervet Pápai Sándor készítette el.

Az ünnepélyes alapkőletételre 1909. május 29.-én került sor. A kivitelezési munkálatokat a brassói Wusinczky testvérek és Preisner József vállalkozók végezték, a kőfaragó munkákat a kolozsvári Nagy és Reimann cég, a bádogos és felirati munkákat a szintén kolozsvári Makkay József, az asztalosmunkákat és a festés-mázolást a kézdivásárhelyi Thuróczy Dénes és Kovács István, az üveges munkákat pedig a kolozsvári Hunwald Gyula. Az impozáns épületet nagy ünnepségek keretében gróf Majláth Gusztáv Károly püspök avatta fel 1911. június 5-én. A jobb szárny (déli rész), melyben a szeminárium kapott helyet, teljes egészében csak 1913-ra készült el. A bal szárnyat elfoglaló internátusban 12 hálószoba, 8 tanulószoba, zeneterem, klubhelyiség, ruhatár, 6 zuhannyal és kádfürdővel ellátott mosdó, ebédlőterem, betegszoba és a felügyelő tanárok lakásai kaptak helyet.
A főgimnázium az akkori idők legmodernebb eszközeivel volt felszerelve, melyek azonban nem sok ideig álltak a tanulók rendelkezésére, ugyanis az épület egy részét az I. világháborúban katonai kórházzá alakítják át. A rajzterem bútorzata tönkrement, a zeneterem felszerelése, a könyvtári állomány fele eltűnt, a filológiai múzeum szobrai megsemmisültek, a kémiai laboratórium üresen maradt, a tornaterem felszerelése, az érem és régiséggyűjtemény is nagy károkat szenvedett. A gimnázium épülete a II. világháborút ugyancsak megszenvedte, 1943-1944-ben irodahelyiségeknek és kórháznak foglalják le, felszereléseit ismét megtizedelik, a bentlakó tanulókat a tornaterembe és a rajzterembe zsúfolják be.

Az 1948-as tanügyi reform következtében állami intézménnyé vált gimnázium épületében átalakítások történtek: a kápolnát díszteremmé alakították, melynek következtében eltávolították a Szent Istvánt, Szent Imrét és Szűz Máriát megjelenítő három nagyméretű üvegfestményt. Ugyanilyen sorsra jutottak a főbejárat előterében és a bentlakás bejáratánál elhelyezett márványtáblák, melyek az építtetők nevét és az építkezés időpontját örökítették meg, és Majláth Gusztáv Károly római katolikus püspök mellszobra is.

A gimnázium 1990. május 25.-én felvette egykori diákja, Márton Áron nevét. 1991 után ebben az épületben működik a Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium is.

Az épület három szárnyból áll, melyből a középső, a főgimnáziumot magában foglaló épületrész kiemelkedik, a kétoldalt szimmetrikusan csatlakozó szárnyak pedig kissé hátrább helyezkednek el. A középső rész manzárdtetővel fedett középrizalitját két torony fogja közre, sarkait a fal síkjából alig kiugró, háromszögoromzattal lezárt oldalrizalitok hangsúlyozzák. A mellékszárnyak kialakítása megegyezik a főszárnyéval, egy-egy zömök toronnyal megerősített oldalrizalit zárja le őket. A központi tömb és az oldalrizalitok között háromszögű oromzatok alatt nyílnak a mellékbejáratok, a főbejárat a középrizalitban található.

A homlokzat díszítése nagyon változatos, sajátos módon keverednek a neoromán, neogótikus, barokk és szecessziós díszítőelemek. A középkori templomok hangulatát idéző rózsaablakos félköríves nyílások a főhomlokzat leghangsúlyosabb részét képezik, az alattuk levő főbejáraton neoromán, barokk és szecessziós elemek keveredését figyelhetjük meg. A félkörívet tartó három masszív, kőből faragott törpepillér adja a bejárat románkori jellegét. Fejezetükön geometrikus díszek, stilizált levelek, a fölötte levő részen pedig voluták és szőlőszemek jelennek meg. A bejárat félkörívén körbefutó gyöngysorokból és kagylókból komponált stukkódísz a barokk indázását idézi, a hullámvonalú keret pedig a szecesszióra jellemző. A bejárat törpepillérei a homlokzat több részén felbukkannak: a tornyok felső szintjén, az ikerablakok elválasztásaként, a háromszögoromzatokon. Fejezeteik növényi elemeket variálnak, melyek közé néhol emberfejeket komponáltak.

Az oldalrizalitok homlokzata zsúfolt díszítésű, a historizmus építészetéből vett formaelemek variációi sajátos elrendezésben láthatóak, itt jelennek meg leginkább a szecesszió hullámos díszítései. A rizalitok közötti épületrészek ablakai körül hullámos és háromszögű vakolatsávok, faltükrök, rozetták, farkasfogdíszítés és barokkos növénydíszek tűnnek fel, a különböző szinteken eltérő variációkban. A koronázópárkányok alatt akantuszleveles, geometrikus díszítésű és állatfejes konzolok váltakoznak. Az állatfejes konzolok és oldalrizalitok pilasztereinek stilizált állatfejekkel ellátott fejezetei a szecessziós díszítőelemek közé tartoznak, ugyanis ekkor válik kedveltté az állatok építészeti tagozatokba foglalása. Ugyancsak a szecesszióra emlékeztetnek az alagsori körablakok és a félköríves ablakok növényi elemekkel díszített körívű szemöldöke.

Az épület belsejébe lépve a lépcső jobb oldalán félköríves, füzérdíszes keretben Márton Áron portréja, a másik oldalon ugyanolyan keretben építési emléktábla látható a következő szöveggel: „A székely ifjuságnak hazafias szellemben a keresztény kath hit és erkölcs elvei szerint való nevelésére Csík Vármegye áldozatkészségéből épült ez a nevelőház az Urnak 1909 és 1910 esztendejében". A széles előcsarnokot díszes boltozat fedi, mely a keresztboltozat és a fiókos dongaboltozat formáit egyesíti, hullámos és farkasfogas díszítések jelennek meg rajta. A boltozatot tartó pillérek növénydíszes fejezetekkel rendelkeznek. Az előcsarnok két oldalán folyosók nyílnak, középen pedig lépcső vezet a felsőbb szintek felé. A lépcsőkorlát bábjai geometrikus díszítésű fejezettel és leveles lábazattal rendelkeznek, a korlátindító báb formái és leveles faragványai jellegzetesen szecessziósak. A földszint és az első emelet között, ha a lépcsőn előre haladunk a tornaterem karzatára juthatunk. A tornaterem falai szintén díszítettek, pilaszterek, faltükrök és fogsordíszes párkány jelenik meg. Az első emeleten, a lépcsővel szemben található az egykori kápolna, mely ma dísztermül szolgál. A díszterem még átalakított állapotában is őrzi kápolna formáját, mely leginkább a három nagyméretű üvegablaknak köszönhető. A ma látható üvegablakokat 2008-ban Nagy Ödön és Vorzsák Gyula az eredeti töredékek és a régi diákok visszaemlékezése alapján készítette. A középsőn, a rózsaablak alatt Szűz Mária tűnik fel, királynői ruhában, karján a gyermek Jézussal. A jobb oldali ablakon Szent István térdelő helyzetben látható, amint felajánlja koronáját Máriának, a bal oldalon Szent Imre kezében liliommal. Eredeti rendeltetésének megfelelően a kápolna díszítményeiben a neoromán elemek uralkodnak, ide tartozik a félköríves árkád, a karzat mellvédje, a törpepillérek, a pillérek fejezetei és a falba mélyített háromkaréjos lezárású fülkék. A „diadalív" közepén koszorúba foglalva a magyar címer tűnik fel, a félköríven pedig állatfejekből komponált díszítmény látható.

Az első és a második szint között a lépcső kiszélesedik, az így kialakult reprezentatív teret későgótikus csillagboltozatra emlékeztető boltozat fedi, itt is festett üvegablakokat láthatunk. Az első és a második emeleti folyosókat síkmennyezet fedi, melyen különböző szecessziós növényi és hullámos díszítmények jelennek meg. Innen nyílnak az osztálytermek, melyek az utcára néznek.
A Márton Áron Gimnázium kétségtelenül Csíkszereda legmonumentálisabb műemléképületének mondható, egyediségét a historizáló és a szecessziós elemek sajátos keveredésének köszönheti.

címkék

beszúr más oldalra