Szerző: Várallyay Réka–Szőke Balázs
Kód: CV-II-a-A-13090, CV-II-m-A-13090.01, CV-II-m-A-13090.02, CV-II-m-A-13090.03, CV-II-m-A-13090.04
Datálás: XIV.- XIX. század
A középkori Erdély egyik legjelentősebb kereskedelmi útja, a Barcaság felől Háromszékre bejövő vásárút elágazásánál kialakult Sepsiszentgyörgy a történelmi Háromszék és a mai Kovászna megye székhelye, a Székelyföld egyik legkorábban városiasodott települése. Nevét feltehetően templomának védőszentjéről kaphatta.
Az írott források 1332-ben említik először, amikor már jelentékeny helység lehetett, hiszen templomának papja, Mihály 15 régi banálist fizetett a pápai tizedszedőknek. Olyan összeget, melyet csak rangosabb települések adóztak abban az időben. Feltételezések szerint Szentgyörgy a városi rangot Zsigmond királytól kaphatta, de biztos írott forrásaink csak a 15. századból bizonyítják a település mezővárosi voltát. Sepsiszentgyörgy első lakóházai a Debren-patak mentén és a vártemplom közötti részen épültek, majd ettől délnyugati és délkeleti irányban bővült tovább a város.
A város régi Ópiaca - a mai Kálvin tér - felett északra, egy kiemelkedő terasz peremén magasodik a város egyetlen megmaradt középkori emléke, a vártemplom. Az egykori katolikus templom hívei a XVI. század közepén lutheránus hitre tértek át. 1570-1622-ig a templom gyülekezete unitárius volt, majd 1622-től református.
A mai épület helyén, 1332-ben már álló templomról keveset tudunk. A templom északi és déli falának külső felületén a vakolat alól festett szegélydíszek nyomai kerültek elő. Stílusuk alapján a környékbeli XIV. századi falképekkel rokoníthatók.
Feltehetően a korabeli ferences építészet új vívmányának, az egyhajós, hálóboltozattal fedett teremtemplomnak mintájára, a korábbi templomot 1547-ben Daczó Pál patrónus építtette át a saját költségén - ahogy arra a falkép-töredékek is utalnak, az északi és déli fal egy részének megtartásával. A patrónus személyéről és az építés idejéről az 1658-as és az 1661-es tatárdúlást követően kelt kéregető esperesi levélből tudunk. „Szomorúan említjük az alázatos instantiánkban a Sepsiszentgyörgyi Protestanta Ecclesianak romlását és abban az Isten házának pusztulását, mellyet épített volt maga költségével Isten dicsőségére in Anno 1547 a boldog emlékezetű Tekintetes Nemzetes Daczó Pál úr." ( A szöveget Orbán Balázs közölte.)
Az igen jelentős védművek ellenére, a tatárdúlásban a lakosság erőteljesen megfogyatkozott, és a templom is megsérült. A már idézett esperesi kéregető levél így számolt be az épület állapotáról: „...ne hadják nyakokba szakadni ez szép templomot, mely is belől egészen bolthajtásos, kívül cserepes; de már a boltok egy darabja a kőkar felett beszakadott, az cserepezése lehullott, meglyukadozott, szarufái és koszorúfái rothadoznak, szakadoznak..."
A templom XVII. századi helyreállításáról keveset tudunk. A hajó északi falának nyugati karzatról jól elérhető részén található grafitiken több évszám töredéke vehető ki. Közülük az 1687-es évszám jól kiolvasható. Több felismerhetetlen szövegtöredék áll az orgonakarzat mögött, a keleti falon.
A későbbi évszázadok folyamán több alkalommal földrengés rázta meg a templomot. Az 1728. és 1738. évi földmozgások rombolása súlyos volt ugyan, de a javítások során a templom stílusát nem változtatták. Az 1738-ban megsérült középső várfalat 1786-ban bontatta le az egyház. Köveiből épült II. József idején az egykori német iskola, a mai kántori lak.
Az 1802-ik esztendei nagy földrengés következtében a körítőfalak megmaradt részeit is nagy kár érte. Leomlott a templom 1761-ben újjáépült bejárati tornya és a templomhajó gótikus boltozata is. Az 1805-ben befejezett javítás során a hajó boltozatát nem építették újjá, hanem sík mennyezettel váltották fel. Erről a diadalív feletti falmezőben olvasható felirat tanúskodik: „Az 1802-ben Oktober 20-án történt erőss földindulás miatt, ezen minden ember emlékezetnél régibb templomboltozatja is leszakadozván stakaturára építetett." Az új torony 1829-ben készült el, jelenleg négy harangja van. Jelentős változás 1894-ben történt még az épületen, amikor Angster József pécsi orgonakészítő új orgonája számára karzatot építettek a templom keleti részébe. Ezáltal a templom egységes gótikus szentélye sokat veszített eredeti szépségéből.
A sok viszontagság ellenére, a vártemplom bástyás körítőfalával, a hozzá kapcsolódó épületekkel, kegyelettel gondozott régi sírokkal és a domboldalban elterülő református temetővel együtt a város egyik legértékesebb és legfestőibb műemlékegyüttese.
Az épület egykori két védőfalából ma már csak egy, tojásdad alakú, szuroköntőkkel és bástyákkal tagolt várfal veszi körbe a templomot. A körítőfal bejárata felett harangtorony áll. A templom egyterű, a szentélyrészben gótikus hálóboltozattal, a hajóban síkmennyezettel, keleti és nyugati oldalán karzattal. Az épület hossza 30 méter, szélessége 9 méter, a falak magassága 8 méter.
Az egyhajós, világos gótikus teret eredetileg téglabordás hálóboltozat fedte le a hajó teljes hosszában, melynek bordái homokkőből faragott gyámkövekre támaszkodtak. Ma már csak a szentélyrészen láthatjuk az eredeti boltozatot, a hajó 1802-ben beszakadt mennyezetét síkfödémre cserélték. Az évszázadok során épen maradt gyámkövek közül a poligonális szentélyrész északi sarkában levő kő egyik oldalára férfi, másikra női arcot faragtak, míg a vele szemben levő címerpajzsban Hold alakja látható. A hálóboltozat bordarácsa nem csak az erdélyi példák közül emelkedik ki összetett kompozíciójával. A nagyon sűrű szövésű hálómotívum több boltozattípus elemeit ötvözi. A boltozat „fiókjainak" záródásánál, egy jellegzetesen a bécsi építőpáholy gyakorlatában előforduló motívum jelenik meg. A boltozat középrésze homogén rombuszmezőkből felépülő hálóboltozat, míg a záradékon a sorolt rombuszháló boltozatok csillagmotívumai kaptak helyet. A boltozat csomópontjainak alaprajzi vetületben mérhető 90 cm körüli hossza megfelel a bordás boltozás követelményeinek. A boltozat nagy biztonsággal bordás hálóboltozat, a szerkezet a bordás boltozatok szerkesztési elvei szerint modellezhető. A poligonális szentélyt enyhén csúcsíves diadalív választja el a hajótól. Az épületbelső nagyméretű, csúcsíves ablakokon keresztül kapja a fényt, melyek ívmezejét egykor gótikus mérművek díszítették. Feltehetően az átépítés korából való a templom déli bejáratának homokkőből faragott, pálcatagos ajtókerete is. Késő reneszánsz koronázópárkánya a bejárati előcsarnok bolthajtása miatt csak töredékeiben látható.
A Daczók XVI-XVII. századi patronálásának köszönhetően több reneszánsz emlékkel gazdagodott a templom. A szentély déli oldalán, a falba beépítve az 55 évesen elhunyt szentgyörgyi Daczó Ferenc 1602-ben készült sírköve áll. Felső részén a Daczó címer látható - stilizált, indás-virágos késő reneszánsz ornamentika által körülvett mezőben koronából kinövő, jobbjában kardot tartó oroszlán - alatta az elhunyt neve, halálának időpontja. A síremlék latin nyelvű körirata nem olvasható ki teljesen. Kezdősora: Me revocat Patria chara... Újra elszólított engem a drága haza...
A XVI. századtól a templomot kettős falrendszerű, árkokkal kiegészített védőmű fogta körbe. Lebontott külső falsávja - mely az Orbán Balázs által közölt fényképen a déli és keleti oldalon még eredeti magasságában áll - alapjaiban ma is követhető. A védőrendszer belső várfala szokatlanul magas volt. Falgyűrűjének nyugati és déli oldalát a fal szintjétől előreugró, ún. külső tornyok erősítették meg. A nyugati torony ma is áll, 1980-ban állították helyre. A déli oldalon, a bejárat felett a hajdani kaputorony helyén áll a mai harangtorony. Terméskőből felrakott falai felfelé elkeskenyednek, külső falát koronázópárkányban végződő széles támpillérek erősítik meg. A várfal védelmi szerkezete, az egykori gyilokjáróra utaló gerendafészkekkel, rézsútosan nyíló szuroköntőivel és lőréseivel a környék többi XV-XVI. századi vártemplomával rokonítható. Kerülete 136 méter, magassága pedig 10, 5 méter.
Gyöngyössy János-Kerny Terézia-Sebestyén József: Székelyföldi vártemplomok. Budapest, 1995.
Tüdős S. Kinga: Háromszéki templomvárak. Marosvásárhely, 2002.
beszúr más oldalra
települések
Apanagyfalu Arad Aranyosgerend Aranyosmóric Aranyospolyán Árkos Bere Beszterce Bethlen Biharvajda Bonyha Brassó Cegőtelke Csicsókeresztúr Csíkkarcfalva Csíkszentkirály Csíkszereda Csomaköz Dés Déva Erzsébetváros Farnas Felsőbánya Gyalu Gyergyószentmiklós Gyulakuta Hadad Harina Kalotadámos Kaplony Kékesújfalu Kerlés Kézdivásárhely Királynémeti Kolozsborsa Kolozsvár Lippa Madéfalva Magyargyerőmonostor Malomárka Marosvásárhely Medgyes Mezőörményes Mezőzáh Micske Nagybánya Nagyenyed Nagykároly Nagysajó Nagyvárad Őraljaboldogfalva Retteg Sáromberke Sepsikilyén Sepsiszentgyörgy Somkerék Szalárd Szamosújvár Szászlekence Szászrégen Szásztörpény Szatmárnémeti Székelyhíd Székelykeresztúr Székelyudvarhely Szépvíz Tasnád Temesvár Torda Torockószentgyörgy Vadász Vajdahunyad Vajdaszentivány Válaszút Vermes Vizakna Zilah
