Szerző: Emődi Tamás
Kód: BH-II-m-A-01088
Datálás: 1784-1790
A váradi ortodoxok zöme Velence és Újváros városrészekben - utóbbi déli részeiben - lakott, köztük egyaránt voltak románok, szerbek, makedo-románok és görögök. Egy részük jelentős szerepet játszott a város gazdasági megerősödésében, sőt annak vezetőrétegeiben is helyet kapott. Idővel olyan pénzügyi forrásokat és eszközöket halmoztak fel, hogy egy reprezentatív templom felépítésének ötletén kezdtek gondolkodni.
A 18. századi ortodox közösség legfontosabb képviselői közül ketten, Mihai Püspöki és Mihai Kristoff, a Királyi Tábla bírái, folyamodványt intéztek II. Józsefhez, - kihallgatást is kérve a császártól - melyben megfogalmazták egy új templom felépítésének igényét a város központjában. Mindketten jómódú nemesek voltak, akik jelentős befolyással bírtak a város kereskedelmi életére, s egyúttal buzgó ortodoxok is.
Kérésüket azzal indokolták, hogy a város egyetlen ortodox temploma Velence városrészben állt, tekintélyes távolságra a város más, ortodoxok által is lakott részeitől. 1784. november 9-én, az ezt ellenzők fellépései dacára, elhelyezték a templom alapkövét, az aradi görögkeleti püspök, Petru Petrovici jelenlétében. Ezt az eseményt örökíti meg a karzat oszlopai fölé helyezett emléktábla ma is olvasható szövege, görög, román és szerb nyelven.
1786 nyarán a templom építésének munkálatait egy kisebb baleset szakította félbe, ugyanis a több napoig tartó kiadós esőzések miatt az épülőfélben lévő boltozat egy része beomlott. Annak ellenére, hogy 1787 nyarán már a templomot teljesen befedték, még három évnek kellett eltelnie az első liturgia megtartásáig, amelyre 1790 november 17-én került sor.
Az 1813. december 13-i gyülésen Mihai Kristoff, az egyházközség első pénzügyi felügyelője vetette fel a templom kifestésének, aranyozásának és szobrászati munkáinak ügyét. A gyülekezet előljárósága 1815. augusztus 19-én a korszak két elismert festőjével, Alexandru és Arsenie Teodorovici testvérpárral kötött szerződést, közülük az előbbi egyben szobrász is volt. A templombelső díszítő minkáit 1831 végére fejezték be, a templomszentelésre pedig 1832-ben került sor.
Művészi kvalitásaik és a kivitelezés minősége szempontjából a testvérpár által készített szobrászmunkák jóval értékesebbek a festészeti alkotásaiknál. Ők voltak mind az ikonosztáz, mind a Szent Sír baldachinján levő ikonok festői, míg nehány kisebb munkát a temesvári Paul Murgu készített.
A templom falainak ezt a korábbi festészeti díszét 1977-79 között teljesen átfestették, az új kifestést Eremia Profeta festőművész készítette el.
A Mária elszenderedése ortodox templom pronaoszból, fölötte emelkedő toronyból, téglalap alaprajzú naoszból, két oldalsó apszisból és egy főapszisból áll. A legnyugatibb szakasz nyugati felében kapott helyet a pronaosz, melyben két pilléren nyugvó karzat áll, ezek fölött emelkedik a torony.
A naoszt és a pronaoszt is magába foglaló és sem a belsőben, sem a homlokzatok szintjén nem differenciált tér 30,3 x 15,6 m méretű, míg a főapszis 7,5 m mély. A belső teret a három majdnem egyforma boltszakasznyi hosszanti térrész, a két mellékapszisnak megfelelő boltszakasz és a főapszis tere alkotja. Az alaprajz sajátosságát a boltszakaszoknak megfelelő, a pillérek közé eső falak vastagságában kialakított íves hátú fülkék képezik, melyek a homlokzatok rendjén a falsíkokat erőteljesen dinamizálják.
A főhomlokzat három tengelyre szerkesztett, a középsőt számtalan elem teszi a másik kettőnél hangsúlyosabbá. Az alsó falmezőt magas lábazat alkotja, ezt a főtengelyben vele egy magasságú, háromszögű timpanonos kapuzat töri át. A második falmezőt pilaszterek - a középső részen egymáson megkettőzöttek - szakaszolják. A félkörívesen záródó ablakok fölött íves szemöldökpárkányok kaptak helyet, alattuk fesztonokkal. A profilozott, fogsoros köztes párkányt a főtengely szakaszában egy második, ívesen megemelkedő párkány kettőzi meg. A felső falmezőt attikafal alkotja, melyen kétoldalt a tornyot közrefogó ívelt mellvéd emelkedik. Sarkain egy-egy urna kapott helyet.
A torony következő falmezőjét pilaszterek keretezik és fogsoros, háromszögű oromzat fedi, közepére pedig a templom elnevezését is ihlető, a hold állását folyamatosan jelző mozgó hold-gömböt helyeztek el. Az utolsó falmező sarkain korintoszi oszlopfővel ellátott pilaszterek állnak, ablakait íves szemöldökök zárják le, alattuk fűzérdísszel.
Az odalhomlokzatok viszonylag gazdag és dinamikus jellegű építészeti kialakítást kaptak: a falszakaszokat magas lábazatokon nyugvó kettős pilaszterek határolják. A falmezők ezek közt ívesen hajlanak és félkörívesen záródó fülkés kialakításúak. A fülkéket belül lizénák, kívül profilozott keretek követik, az ívek indításánál párkányokkal, az ívek közepén zárókövekkel. A magas főpárkányt tartó pilaszterek ión fejezetűek, az astragalosz- és tojássoraik alatt kis fesztonokkal. A pilaszterek fölött, a profilozott párkány alatt hornyolt felületű konzolok sorakoznak. A félkörívesen záródó ablakok egyszerű vakolatkeretelésűek. A mellékapszisok homlokzatait hasonló módon képezték ki, a főapszisnál pedig a két oldalsó nagy ablak alatt kisebb négyzetes ablakok is nyílnak.
A templombelsőben a legerőteljesebb hatást a falak freskóinak sokszínűsége valamint a gazdagon díszített ikonosztáz keltik. A boltszakaszok fölött csehsüveg boltozatok emelkednek, ezek közt erős hevederek feszülnek, melyek hornyolt homloksíkú, kompozit fejezetes kettős pilaszterekre terhelnek.
A karzat hasábos pilléreken nyugszik, a déli szakaszát lezárták a naosz felé. Bábos korlátos mellvédje a pillérek elé ugrik és erőteljesen kihajló íves gyámok tartják. A tornyot tartó pillérek fölött három párkányfejezetes árkád ékelődik a nyugati boltszakasz alá, közeikben csehsüveg boltozatokkal. Az árkádok külső homlokzatára helyezték el a szerb, román és görög nyelvű építési feliratot hordó márványtáblákat, rajtuk a tervező építész és a kivitelező pallér nevével: „prin chiumes Jacob Eder si Joan Lius paler". Eder Jakab a város és a megye legjelentősebb építésze volt a 18. század végén. Három évvel a torony befejezése után, 1793-ban helyezték el a hold állását jelző gömböt és az ezt mozgató szerkezetet, egy váradi mester, Georg Rueppe művét.
Harmonikus arányaival és egységes kialakításával az ortodox katedrális értékes emléke a késő barokk, nyugati tornyos templomtípusnak. Stílusa és térkialakítása a Habsburg Birodalomban elterjedt provinciális barokk építészet egy sajátos változatának terméke.
Vasile LUCIAN: Catedrala episcopală din Oradea. Trepte vechi şi noi în istoria Eparhiei Oradea. Mărturii-evocări. Oradea, 1980.
BIRÓ József: Nagyvárad barok és neoklasszikus művészeti emlékei, Budapest, 1932.
PÉTER, I. Zoltán: 3 secole de arhitectură orădeană, Oradea, Editura Muzeului Ţării Crişurilor, 2003
Agata CHIFOR: Oradea barocă. Oradea, 2006.
beszúr más oldalra
települések
Apanagyfalu Arad Aranyosgerend Aranyosmóric Aranyospolyán Árkos Bere Beszterce Bethlen Biharvajda Bonyha Brassó Cegőtelke Csicsókeresztúr Csíkkarcfalva Csíkszentkirály Csíkszereda Csomaköz Dés Déva Erzsébetváros Farnas Felsőbánya Gyalu Gyergyószentmiklós Gyulakuta Hadad Harina Kalotadámos Kaplony Kékesújfalu Kerlés Kézdivásárhely Királynémeti Kolozsborsa Kolozsvár Lippa Madéfalva Magyargyerőmonostor Malomárka Marosvásárhely Medgyes Mezőörményes Mezőzáh Micske Nagybánya Nagyenyed Nagykároly Nagysajó Nagyvárad Őraljaboldogfalva Retteg Sáromberke Sepsikilyén Sepsiszentgyörgy Somkerék Szalárd Szamosújvár Szászlekence Szászrégen Szásztörpény Szatmárnémeti Székelyhíd Székelykeresztúr Székelyudvarhely Szépvíz Tasnád Temesvár Torda Torockószentgyörgy Vadász Vajdahunyad Vajdaszentivány Válaszút Vermes Vizakna Zilah
