részletes keresés
nyomtat

megoszt

Evangélikus templom, Kolozsvár
Utolsó frissítés:  2010-05-14
Szerző:  Mihály Melinda


A műemlék adatai
Cím: Str. Regele Ferdinand nr. 2.
Kód: CJ-II-m-B-07306
Datálás: 1816–1829

Történeti adatok
A kolozsvári szász evangélikus gyülekezet elsőként a XVII. század végén kísérelt meg saját imaházat építeni. 1698 körül megvásárolták a Kossuth Lajos utca elején fekvő Literati Gábor házát, melybe imatermet rendeztek be és 1700-ban tornyot emeltek fölé, majd 1744-ben még egy szomszédos ingatlan megvétele révén bővítették imatermüket. 1803 június 5-én Johann Schmidt lelkész javaslatára „éppen a Híd és a Magyar ut[cák] egybeugró szegletén mindkét felől a Tiszt[eletes] Lutherána Ekkl[ézsia] fundusai szomszédságában egy fundussá[t] azt minden rajtok található épületeivel és abból bejönni szokott summás haszonvételeivel együtt" megvásárolták a református egyháztól az evangélikus templom és iskola építésére. A munkálatok megkezdése anyagi gondok miatt évekig elhúzódott, majd a lőcsei gimnázium éléről lelkésznek meghívott Martin Liedemann energikus szervezőmunkája eredményeként került sor 1816. május 29-én az ünnepélyes alapkőletételre. Az építés vezetői Georg Winkler kőművespallér és Christian Kiermayer ácspallér voltak. Az építkezés pénzhiány miatt több szakaszban, szünetekkel folyt, mindössze 1829. november 29-én került sor a templom felszentelésére. Falaiba beépítették a Magyar kaputól északra, a Hosszú Szappan (Nyomda) utca végén fekvő Kerek bástya kőanyagát is. A sekrestye mellé 1817-1818-ban iskolát is építették, melyet 1847-ben Daniel Reschner építőmesterrel bővíttették. 1819-20-ban engedélyezték a templom Híd utcai homlokzatához kis üzletek illesztését, melyek jövedelme is az építkezési költségeket fedezte. Az üzlethelyiségeket a templom 1957-58-as helyreállítása során bontották le.

A műemlék leírása

A Híd és a Belmagyar utca (1989 December 21. sugárút) csatlakozásánál fekvő, elegáns épület jelentős mértékben meghatározza a két utca elejének és egyben a Fő tér északkeleti sarkának arculatát. A téglalap alaprajzú hajóból, sokszögzáródású szentélyből és beugró toronyból álló teremtemplom főhomlokzata a Kossuth Lajos utcára néz, hajójának nyugati fala a Híd utca vonalát követi. A homlokzatokat mészkőlapokkal burkolt lábazati és gazdagon profilált koronázópárkány tagolja, mely alatt üres fríz fut végig a falazatokon. Az épület tengelyeit magas oszlopszékre állított, jón fejezetes pilaszterek választják el egymástól. A főhomlokzat középtengelyét a falazat síkjából kiugró, a torony szélességével megegyező szélességű középrizalit határozza meg, melyet a koronázópárkány fölött félköríves timpanon zár le. A templom ablaknyílásai félköríves záródásúak, a főhomlokzat szélső tengelyeinek nyílásait egyenes, a középtengely nyílását félkörívesen záródó szemöldökpárkányok koronázzák. A főhomlokzat középtengelyében nyíló, kőkeretes bejáratot volutákra támaszkodó, egyenes szemöldökpárkány zárja le, a kapuzat fölött a pietati (A kegyességnek) felirat olvasható. A torony utolsó előtti szintjét vízszintes sávozás, az utolsó szint falsarkait kompozit fejezetes pilaszterek tagolják. Az utolsó szint óraíves párkánnyal lezárt falazatait félkörívesen záródó ablakok törik át.

 

A templom belső tereit jón fejezetű, kettős pilaszterekre és hevederekre terhelő csehsüveg boltozat fedi. A hajót dél felől dór oszlopokra támaszkodó, triglifekkel és metopékkal díszített, üres pannókkal tagolt mellvédű, fa orgonakarzat zárja. Ma is teljes épségben áll az épület az épülettel egykorú, XIX. század eleji, empire stílusú berendezése, melynek legszebb darabjai a tojásléccel tagolt, tobozdíszes, Lucas Hoch asztalosmester által 1826-ban faragott szószéke, orgonája, padjai, gyóntatószéke és kompozit fejezetes oszlopokkkal keretelt, oromzatán Isten szemével és girlandos urnákkal díszített oltára, melynek félkörívesen záródó oltárképe a Krisztus az olajfák hegyén jelenetet ábrázolja. Az oltár szerkezetét Georg Schneider asztalosmester, oltárképét Johann Gentiluomo, bécsi akadémiai festő készítette. A szentélyben áll a templom kagylódíszes kuppájú 1721-es kő keresztelőmedencéje, melynek fehérre mázolt fémből, füzérdíszes fedele csúcsán Krisztus megkeresztelése jelenet bontakozik ki. A hajó nyugati falán olvasható eredeti, rézből öntött építési emléktáblája, melynek antikva betűs felirata Martin Liedemann lelkésznek, a templom építtetőjének, kurátorainak, mérnökének és perceptorának állít méltó emléket: der bau dieses gottes hauses a. c. / wurde 1816 begonnen und 1829 vollendet./ verdient machten sich dabei die auf / einander folgenden curatoren:/ joh(ann) mart(in) mauksch, joh(ann) theil u(nd) dan(iel) slaby,/ der ingenieur, sam(uel) herrmann, der perceptor,/ math(ias) rischany u(nd) der prediger mich(ael) bell,/ vor allen aber der damalige pfarrer / martin liedemann. A hajó északi falának déli végén, a karzat alatt állt két festett, mészkőlapra faragott, íves lezárású, XVIII. századi sírkőlap, melyek a várost megszálló osztrák csapatok két jelentős vezetőjét, Johannes Fabian de Gladis bárót ezredes, a császári csapatok parancsnoka és Leopold Frankendorff személyéről emlékezik meg. De Gladis báró síremléke felső felében az elhúnyt ágaskodó, mancsában kardot tartó oroszlánnal koronázott címerét és a sírkőlap alsó egyharmadában a sírfeliratot tartalmazza: monumentum ill(ustrissimi) equitis ac generali / excubiarum praefecti cae(sare)o regii d(omi)ni / d. leopoldi de frankendorff qui in 44 an(ni) / militiae deditus bel(l)o et [...] borussicis celebris / morti occubut / nata 1707 d(ie) 25 oct(obris) den a 1777 14 sept(embris). De Gladis báró síremléke hadi jelvényket és a báró ágaskodó szarvast ábrázoló címere alatt a következő feliratot tartalmazza: joannes fabian liber baro de gladis / colonellus et commendans claudiopolotanus / 1676-1750.


Válogatott irodalom
B. Nagy Margit: Reneszánsz és barokk Erdélyben, Bukarest, 1970.
B. Nagy Margit: Stílusok, művek, mesterek. Művészettörténeti tanumányok. Bukarest, 1977. 259.
Jakab Elek: Kolozsvár története. III. Budapest, 1888. 376-379.
Jászay Károly: Adatok a kolozsvári ág. h. ev. egyházközség történetéhez. Cluj-Kolozsvár 1934.
Jászay Károly: Magyar luteránus megmozdulások Cluj-Kolozsváron (1798-1861). Cluj-Kolozsvár 1937.
Kelemen Lajos: Művészettörténeti tanulmányok. Bukarest, 1982. 154.
Lőwy Dániel-Demeter V. János-Asztalos Lajos: Kőbe írt Kolozsvár. Emléktáblák feliratok címerek. Kolozsvár, 1996. 119-124.
Schaser, Johann Georg: Das Wiederaufleben der evang. Luther. Kirche zu Klausenburg. In: Archiv des Vereins für siebenbürgische Landeskunde, 1846. 1. sz. 53-57.
Ţoca, Mircea: Clujul baroc. Cluj-Napoca, 1983. 126-128.



címkék

templom,

Eszmecsere a szócikkről