részletes keresés
nyomtat

megoszt

Újvárosi református templom, Nagyvárad
Utolsó frissítés:  2010-04-09
Szerző:  Emődi Tamás


A műemlék adatai
Cím: Str. Calvin Jean 1.
Kód: BH-II-m-B-01035
Datálás: 1835 - 1853

Történeti adatok

A nagyváradi reformátusságnak a XIX. század első harmadáig nem volt temploma az újvárosi városrészben, sőt egyetlen egyházközséget alkottak a városban, az Olaszit, noha ekkorra már jelentős számban laktak itt is. Amikor végre 1831-ben felmerült a templomépítés ötlete, a Német és az Őr utca sarkán szemeltek ki egy telket, ahol eleinte ideiglenesen egy magtárat alakítottak át imateremmé.

 

Az új, nagyszabású templom tervét és költségvetését Szász József, Bihar vármegye főmérnöke készítette el és 1835. február 1-én hagyták jóvá. Ugyanazév áprilisában, az olaszi lelkész és esperes, Zilahy József jelenlétében zajlott az ünnepélyes alapkőletétel a korábban itt álló imaterem lebontása után. Maga az építkezés hosszasan elnyúlt, a felmerülő anyagi problémák, valamint az egyéb, hosszabbtávú következményekkel járó események: az 1836 évi tűzvész, az 1848-as szabadságharc és az 1851-es árvíz miatt.

 

1835 szeptemberére egy öl magasságig jutottak a falakkal, ekkor azonban elfogyott a gyűjtésből származó pénz. 1840-től ismét nekifogtak az építkezéseknek és 1843-ra tető került az épületre. A befejezésre azonban még várni kellett, az első, 1844 júliusában tartott istentisztelet is megelőzte a végső állapotot. 1853-ra végre elkészült a templom, és 1855-re rendes lelkészt is kapott, ekkor azonban még nem álltak tornyai, melyek az eredeti tervben már szerepeltek s a berendezés sem volt még teljesen kész. Ezt a gubás céh készíttette, hasonlóan a keleti karzathoz, mely 1860-ban lett kész. A puritán templombelső rendkívül egyszerű, terét síkmennyezet fedi.

 

Csak 1870-ben fogtak hozzá a tornyok kiépítésének, az egyik 1871 májusára, a másik szeptemberre lett kész. 1897-től 1904-ig ebből a két toronyból figyelték a felügyelő tűzoltók a várost. Harangjai közül egyiket 1857-ben, a másikat 1871-ben öntötték (utóbbit 1909-ben újraöntötték).


A műemlék leírása

Az újvárosi református templom téglalap alaprajza szimmetrikus kialakítású, mind a négy sarkánál rizalitszerűen ugrik ki a homlokzat. A főtengelyben nyílik a főbejárat, a két rövid oldalon pedig egy-egy oldalsó kapu.

 

 


A Teleki (Primăriei) utcai héttengelyes főhomlokzat közepe klasszikus görög templomhomlokzatot idéz, a négy dór féloszlopon háromszögű timpanon nyugszik. Közeikben három félköríves ablak nyílik süllyesztett falmezőben, hasonlóak, mint amilyenek a toronyaljakban illetve a két ezekkel összekötő falszakaszban vannak.

 


A főbejárat fölötti márványtáblán a következő felirat látható: „E szent ház alapját / a helv. hitv. N.Váradi / egyház letette MDCCCXXXV. április 13-kán / külsőleg bevégezte MDCCCLIII." Alatta: SLEZINGER JÓS[ef]. N[agy].V[árad]

 

A hátsó, udvar felőli homlokzaton páros, dór fejezetű pilaszterek sorakoznak.
A párkányokkal osztott tornyok ferdén leszelt sarkait alul fejezetpárkányos pilaszterek erősítik, fölöttük a főpárkány golyvázva törik meg. A középső timpanon fölött attika emelkedik, rajta négy kőbábbal. Ezzel egy magasságban a tornyokat kerek ablakok törik át, felette egy-egy magas félkörívesen záródó ablak, majd fentebb ugyanilyen formájú, de kisebb ablakokból egy-egy pár, fölöttük óralap. A legfelső szint visszahúzott, csakúgy, mint a kolozsvári ún. kétágú templom tornyainál, az erkélyt vaskorlát futja körbe. A tornyokat kupolás tető fedi.


Válogatott irodalom
Péter, I. Zoltán: 3 secole de arhitectură orădeană, Oradea, Editura Muzeului Ţării Crişurilor, 2003.
péter, I. Zoltán: Nagyvárad 900 évés múltja és épített öröksége (Trecutul de 900 de ani al Oradiei şi moştenirea construită), Budapest, 2005.
Péter I. Zoltán: Mesélő képeslapok. Nagyvárad 1885-1915. Bp., 2002.



Eszmecsere a szócikkről