részletes keresés
nyomtat

megoszt

Bethlen Gábor Kollégium, Nagyenyed
Utolsó frissítés:  2011-01-18
Szerző:  Weisz Attila


A műemlék adatai
Cím: Bethlen Gábor utca 1. sz., Nagyenyed, Fehér megye
Kód: AB-II-m-A-00171
Datálás: „Bagolyvár”: 1775, déli szárny: 1827–1836, főszárny: 1883–1885

Történeti adatok

A kollégium történetének első szakasza Gyulafehérvárhoz kötődik, hiszen 1622-ben Bethlen Gábor fejedelem (1613–1629) a fejedelmi székvárosban alapította meg a Collegium Academicumot az udvari és a fejedelmi adminisztrációban résztvevő értelmiség képzésére. Nem szabad elfelednünk, hogy a nagy fejedelem Kolozsvárott is próbálkozott hasonló intézmény beindításával. A református szellemiségű felsőoktatási intézményt Bethlen nem titkoltan a császári csapatok által (időszakosan) 1622-ben megszüntetett nevezetes heidelbergi egyetem pótlására alapította. Még az alapítás évében elkezdhette az első külhoni professzor, a költő Martin Opitz a klasszika-filológia oktatását, őt több professzor követte ugyancsak a Birodalomból. A tanintézmény az akadémiai három fakultást – filológia, filozófia és teológia – 1629-ben érte el. A külföldről érkezett tanárok közül a legjelentősebbek a Hernbornból érkezett Johann Heinrich Alsted, Johann Heinrich Bisterfeld és Ludwig Philipp Piscator. Bethlen külföldön végzett erdélyieket is alkalmazott az akadémián, elindította a kollégium építésének munkálatait, saját könyvgyűjteményéből lerakta a könyvtár alapjait, Sziléziából egy nyomdászt hozatott, és 1628–1629-ben számos birtokot adományozott a kollégiumnak, többek között Nagyenyed városát és hét jobbágyfalut a környékén. Nagyenyed a középkorban a gyulafehérvári káptalan birtoka volt, a püspökség megszüntetése után (1556) a fejedelmi kamara kapta meg annak birtokait, amelyek több alkalommal a fejedelemasszonyok használatában álltak.

 

A gyulafehérvári kollégium az 1658-as török-tatár támadásban elpusztult, s Apafi Mihály fejedelem (1661–1690) tanácsosaira hallgatva ideiglenesen Nagyenyedre költöztette az iskolát, egy ma is álló épületbe, a vártemplom védőfalához kívülről hozzáillesztett „Bethlen palotába” (a mai Városi Múzeum épülete). A kollégium megvásárolt néhány házat a templommal szemben, s ezek helyére épültek az 1660-as években az első oktatási épületek a mai Kollégium közelében. A Kollégium ideiglenesnek szánt nagyenyedi tartózkodását az 1682-es református zsinat szentesítette, leginkább az elkészült épületek és a közel fekvő birtoktestek miatt, de azért is, mert időközben a régi gyulafehérvári épületbe a sárospataki református kollégium kényszerült költözni. Ebben az időben az iskola rektora a nevezetes orvosdoktor-filozófus Pápai Páriz Ferenc volt (1649–1716), korának egyik legjelentősebb erdélyi tudósa. 1704-ben, a Rákóczi-szabadságharc idején a császári csapatok felgyújtották a várost, a lakosok a diákokkal a környező hegyekbe menekültek, de a zsákmánnyal visszavonuló labancokat megtámadták, s a véres csatában számos diák is életét vesztette. 1707-ben a várost újra labanc támadás érte, amikor a kollégium épületei majdnem teljesen megsemmisültek. A kilátástalan helyzetben Pápai Páriz Ferenc az oxfordi egyetem és az angol király, I. György segítségét kérte, akik 1716-ban gyűjtést szerveztek. A tőkét angol bankokban helyezték el, és a kamatokból épült fel 1720–1743 között az ún. „nagykollégium”, egy négyzet alaprajzú, emeletes, belső udvaros épület. 1713-ban a megszűnt Fejedelmi Tanács átadta a kollégium fölötti felügyeletet az Erdélyi Református Püspökség Főkonzisztóriumának. A XVIII. századi békeidőszak a kollégium fénykora volt, könyvtára és különféle gyűjteményei (régiségek, érmék, természetrajzi) számos adományban részesültek, tanárai európai rangú tudósok voltak, tanári lakások épültek és nyomdát alapítottak. 1775-ben épült a „kiskollégium”, vagy ismertebb nevén a „Bagolyvár”, ma az együttes legrégebbi épülete. A reformkorban ez a fejlődés töretlenül folytatódik tovább mind a tanítási módszerekben, kutatásokban és gyűjtemények tekintetében, mind az épületállományban: tégla- és cserépgyárat illetve fűrészmalmot indítanak be a jövendőbeli építkezésekhez. Az 1820–1830-as években épült az új, kétemeletes déli szárny a vártemplommal szemben, amelyet a mai főszárny építésekor jelentősen átalakítottak.

 

Ezt a hosszú fejlődési szakaszt törik derékba az 1848-as forradalom szomorú nagyenyedi eseményei, amikor a várost (melyből a férfiak java része a forradalmi hadsereggel távol volt) feldúlták a környező falvak lakosai. 1849 január nyolcadikán éjjel Enyeden nők, gyerekek és öregek százait mészárolták le, a kollégiumot feldúlták és felégették, a gyűjteményeket és a felbecsülhetetlen értékű könyvtárat megsemmisítették, a nagykollégium épületét használhatatlanná tették. Először a kollégium történetében 1849 őszén nem indult újra a tanítás és 1850-ben a hatóságok csak az elemi osztályok beiskolázását engedélyezték. A pusztítás után a nagykollégium nyugati szárnyát helyreállították, és használható maradt a kiskollégium is. A felsőfokú tanítás újraindításában a főszerepet gróf Mikó Imre, volt kollégiumi diák, a kollégium főgondnoka vállalta. 1858-ban a Kollégium átvette a Kolozsvárott megalakuló Tanárképzőt, s 1862-ben visszatért a Kolozsvárra költöztetett jogi és teológiai kar is. E két kar azonban csak ideiglenesen maradt Enyeden, mivel az előbbit az 1872-ben megalapított Ferenc József Tudományegyetem vette át, míg az utóbbit 1895-ben ugyancsak Kolozsvárra költöztették, ez lett a mai Protestáns Teológia elődje. 1895 után a Kollégium elemi iskolával, gimnáziummal és a tanárképzővel működött tovább. A fokozatos térvesztés ellenére nagyarányú beruházások kezdődtek, 1883–1885 között megépül a keleti (fő) szárny, és átépítik a déli szárnyat is, majd 1896-ban felépítik a tornacsarnokot.

 

Az 1922-ben megszervezett 300. évforduló ünnepségei már más viszonyok között zajlottak. Ugyanabban az évben a földreform során a román állam kisajátította a Kollégium birtokainak oroszlánrészét, s ezzel megszűnt a tanintézményt gazdaságilag fenntartó jövedelemforrás. A működési költségek felemésztették a megmaradt aprócska birtokokat is, hiszen a Kollégium mint református püspökség alá tartozó intézmény nem kapott állami támogatást. A kommunizmus beköszöntével, 1948-ban két kormányrendelettel a maradék ingatlanokat is államosították, beleértve a székhely épületeit is, a Kollégiumot feloszlatták és magyar nyelvű pedagógiai líceumot hoztak létre a helyén, amely átvette a tanári kart. A Bethlen Gábor Líceum elnevezést 1963-ban betiltották, s 1975-ben a hajdan három fakultással működő akadémiát ipari líceummá alacsonyították le. Az 1989-es fordulat után a tanintézmény elméleti líceummá alakul át, 1993-ban újra felveszi a Bethlen Gábor Kollégium nevet, ma nemzeti kollégiumként működik.

 


 


A műemlék leírása

A Kollégium épületegyüttese Nagyenyed szívében egy sarokparcellán áll, a Vártemplom bejáratával szemben. Az L alaprajzú főépület két szárnya a parcella utcai, keleti és déli szélein emelkedik. Az együtteshez egy dendrológiai park is tartozik, mely a telek nyugati oldalán emelkedő dombon terül el, a dombtetőn áll Bethlen Gábor emlékműve. Az együttes műemlékileg legértékesebb épületei a főépület, a laboratóriumok (a régi elemi iskola), a mai elemi iskola, a tornacsarnok és a Bagolyvár.

 

A Kollégium együttesének archív ábrázolásokon is megörökített legkorábbi épülete az a négyszöges, belső udvaros épület, amely az 1720–1740-es években készült angol adományból és 1849-ben pusztult el. A forrásokban nagykollégiumnak nevezett épület a mai keleti szárny és a Bagolyvár között helyezkedett el. Tudjuk azonban, hogy a Kiskollégium és Nagykollégium elnevezések már az épület elkészülése előtt léteztek, olyan épületeket jelölvén, amelyeket ma csupán leltárakból, feljegyzésekből ismerünk. A források szerint a kollégium már a XVIII. század előtt is több épületszárnnyal rendelkezett, valahol a mai udvaron és a Bagolyvár (fiúbentlakás) helyén. A XVIII. század második negyedében épített nagykollégium emeletes épületében osztálytermek, az Auditórium és a könyvtár kaptak helyet, a tanári lakások a Vártemplomhoz ragasztott ún. Bethlen-palotában voltak, a bentlakó diákok a kollégium pincéjében vagy az osztálytermek között kialakított „kamarákban” laktak, a kiskollégiumban helyezték el a gyűjteményeket. Az osztálytermeket bibliai vagy protestáns egyetemükről híres városokról nevezték el. A földszintek és az emeletek felől a belső udvar felé árkádok nyíltak. Az északi szárny 1722–1727 között, a nyugati szárny 1729-ben, a másik két szárny az 1730–1740-es években készült el.

 

Az 1775-ben épített kiskollégium ma az együttes legrégebbi épülete, nyújtott téglalap alaprajzú szárnya a hajdani nagykollégiummal párhuzamosan, attól nyugatra húzódik. Az emeletre vezető lépcsők a keleti homlokzathoz támasztott „tornyokban” kaptak helyet, máig megvan a barokk, manzárd típusú fedélszerkezet. A földszint helyiségei és az emeleti folyosó boltozatosak. A déli lépcsőtorony előtt függ a kollégium két csengője. Talán a XVIII. századból, a régi nagykollégiumból származik az egyik oldalkapu fölé befalazott kőbe faragott kollégium-címer a Bethlenek címerképével, felirata: INSIGNE (collegii Bethleniani).

 

1827–1836 között épült a Kollégium déli szárnya, amelyet bár a XIX. század végén erősen átalakítottak, számos eredeti részletet megőrzött. A déli épület egyetlen kivitelezett szárnya egy impozáns épülettervnek, melynek négy szárnya teljesen körbevette volna a régi épületeket. Az épület nyugati végén még látszanak az épület további toldásához előkészített kiálló téglasorok. Fennmaradt a gang eredeti, kőből faragott, kosáríves kapukerete, melynek zárókövét levél díszíti. A déli szárny homlokzatai egyszerűbbek a főszárny homlokzatainál, úgy tűnik, hogy a földszinti, szegmensíves lépcsőbejáratok eredetiek. A lépcsőt és az alsóbb szinteket csehsüveg boltozatok fedik. Mutatós részlet a padlásfeljáró faragott, klasszicista díszítésű kettős ajtaja.  

 

A Kollégium mai épülettömegét az állami támogatásból épített keleti szárny 1883–1885 közötti megépülésével nyerte el, tervezője a kolozsvári Szalay Ferenc építész volt. A keleti szárny megépítésével a Kollégium Nagyenyed második legnagyobb épülete lett a Vártemplom után. Az elegáns, eklektikus stílusú főhomlokzat a közép- és sarokpavilonjaival a korszak nagyvárosi palotáira emlékeztet, melyek bankok, közigazgatási vagy oktatási intézményeknek székhelyeként épültek. A szárny építésének idején a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium még Erdély egyik legfontosabb (és leggazdagabb) felsőoktatási intézménye volt, és vezetősége az új épülettel reprezentálni is próbálta ezt. A keleti szárny is két emeletes, egyenes- és félköríves záródású ablakai elegáns vakolatkerettel rendelkeznek. Az emeletek felől a belső udvarra árkádsor nézett, később az árkádokat beüvegezték. Az ablakok és az ajtók még őrzik az eredeti asztalosmunkát és vasalatokat, a főbejáratot gazdag fémrács ékesíti, 1885-ös évszámmal, fölötte a Kollégium címere látható. A keleti szárny építésével egy időben korszerűsítették a déli szárny külső homlokzatát is. Több reprezentatív helyiséget historizáló díszítőfestés borított, ezek mára legépebben az első emeleten a Természetrajzi Múzeum termeiben és a mai könyvtár melletti hajdani rajzkabinetben maradtak fenn. Egy archív fotón jól látható a díszterem hasonló dekorációja is. A díszterem korabeli bútorzata majdnem teljes egészében megőrződött, de más elrendezésben. Igen szép darabok a faberakásos pulpitus, a két monumentális, gazdagon díszített öntöttvas kályha, és az öntöttvas oszlopok által alátámasztott karzat. A múzeum tárlóinak jelentős hányada is XIX. századi eredetű.

 

A kívülről támpillérek által tagolt tornacsarnok a Bagolyvártól nyugatra helyezkedik el, és 1896-ban épült, neogótikus stílusban. Az együttes északi végében, már a parkban épült 1906-ban a szecessziós díszítést is alkalmazó kollégiumi kórház, majd a tornacsarnok mellett Kós Károly tervei alapján 1936-ban a viszonylag egyszerű tömegformálású, hangulatos megjelenésű régi elemi iskola (a mai laboratóriumok szárnya).


Válogatott irodalom
P. SZATHMÁRY Károly: A gyulafehérvár-nagyenyedi Bethlen-főtanoda története. Nagy-Enyed, 1868.
VÁRÓ Ferenc: Bethlen Gábor kollégiuma. Első füzet, Nagyegyed, 1903.
BAKÓ Béla: Az erdélyi academicum collegium keletkezése körüli ellentmondások. Korunk, 1977. XXXVI. 5.
JAKÓ Zsigmond - JUHÁSZ István: Nagyenyedi diákok 1622–1848. Budapest, 1979.
VITA Zsigmond: Az enyedi kohó. Budapest, 1986.
KRIZBAI Jenő: Nagyenyed – Bethlen Gábor Kollégium. Erdélyi műemlékek 28. Kolozsvár, 1997.
ORBÁN János: Református kollégiumépítkezések Erdélyben a barokk és klasszicizmus korában. Nagyenyed, Kolozsvár, Marosvásárhely. In: Dolgozatok az Erdélyi Múzeum Érem- és Régiségtárából, II. (XII.) évfolyam, 2007.



Eszmecsere a szócikkről

Képek

beszúr más oldalra