Szerző: Weisz Attila
Kód: CJ-II-m-A-07285
Datálás: 1803–1809
A palota építészeti kialakítása abba a kolozsvári palota-sorba tartozik, amely az 1774–1786 között Bánffy György (1746–1822) megrendelésére, Johann Eberhard Blaumann által épített Bánffy-palotát követi. 1787-ben Bánffy György lesz Erdély kormányzója és 1790-ben a gubernium székhelyét Szebenből Kolozsvárra költözteti. A kormányzósági hivatalok ideköltözése a város gazdasági fellendülése mellett a magas guberniumi hivatalokat betöltő nemes családok tagjainak kolozsvári megjelenését is eredményezi, ami természetesen reprezentatív lakhelyek sorának megépülését is jelenti. Az új paloták a gubernátor pompás lakhelyét, a Bánffy-palotát próbálták utánozni, nyilván a megrendelő anyagi lehetőségeihez illetve a telekadottságokhoz igazodva.
A két emléktábla szerint a palota építtetői Toldalagi László és Korda Anna voltak. Toldalagi László gróf (1748–1805) – akinek apja a marosvásárhelyi nevezetes Toldalagi-palotát építette – Baselben, Utrechtben és Göttingenben tanult, az 1780-as években tordai alispán, az 1791-es Diétán királyi officiális, de az 1790-es évek elején visszavonult a politikai-hivatalnoki életből.
Felesége, Korda Anna (†1820), családja Biharban és a Szilágyságban volt nagybirtokos, apja, Korda György kolozsi ispán és guberniumi tanácsos, a grófi címet 1779-ben kapta Mária Teréziától. 1786-os házasságukkor mindketten már elváltak voltak, és a mai palota helyén a feleség birtokolt házat. 1791-től tartózkodtak többet Kolozsvárott, s talán ekkor merülhetett fel az igény egy reprezentatív rezidencia megépítésére. A szomszédos telkek megszerzése igen nehézkesen ment, tulajdonképpen csak az 1798-as nagy kolozsvári tűzvész után nyílt lehetőség ezek megvásárlására.
Az első, keltezetlen és aláíratlan tervek 1801 előtt készülhettek. A végső tervvariánst Carlo Justi (1768–1808) mérnök rajzolta, aki 1789-ben Küküllő, 1800-ban Torda vármegye geometrája, 1794–1796 között pedig geometra provincialis volt. 1801-re Justi elkészíti a palota költségvetését, a különféle tervvariánsokat és a részletrajzokat, a munkálatok mégis csak 1803-ban kezdődtek el az alapásásokkal és az építőanyagok megrendelésével. 1804-re elkészült a pince és a nyugati fal, illetve szerződést írnak alá Kocsárdi Mihály kőfaragóval a kapuzat és az emeleti galéria oszlopai, a díszlépcső karfájának és a nyíláskeretek megfaragásáról. Az építkezés irataiban Kocsárdi mellett Anton Hartmann, a Bánffy-palotán is dolgozó kőfaragó neve is fennmaradt.
1805-ben meghalt Toldalagi László, de úgy tűnik, hogy a szomorú eset nem változtatta meg lényegesen az építkezések menetét. 1807-ben az épület majdnem készen állt és egy lakrészt már bérbe is adtak, talán az építőanyagok őrzésének okán is. Az épületet 1808-ban fejezték be a kőfaragó munkákkal és a kályhák megépítésével (Johann Gebhardt Refner és Samuel Binetz). A két emléktáblát Korda Anna 1806-ban rendelte meg Csűrös Mihálytól, a Hoffmayer Simon (†1800) köréből kikerült szobrásztól. Ugyancsak Csűrös festette 1810-ben a Carlo Justi tervezte vasrácsokat, melyeket Ungvári István kovács készített el.
A palotát – mint a kor kolozsvári palotáinak nagy részét – kiadandó lakrészekkel építették, amely biztosította az épület fenntartási költségeit. 1809-ben Bánffy Pál bérelt egy hat szobás apartmant, és a fia volt az, aki a palotát örökölte: az építtető házaspár utód nélkül hunyt el, s a palota örökösét, Bethlen Katát gróf Bánffy Miklós vette el 1840-ben, akik amint a névbetűikkel jelzett ablakrácsok mutatják, különféle munkálatokat is végeztek az épületen. Ebben az időben itt élt Bethlen Kata testvére, Bethlen Domokos is, a konzervatív párt prominens figurája. Bethlen Miklós unokája, az író-politikus Bánffy Miklós, az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka volt az utolsó nemesi tulajdonosa az épületnek, melyet a kommunizmus idején államosítottak. Ezután a palotában székelő fontosabb intézmények a kolozsvári bíróság és a Zenekonzervatórium voltak, egy ideig több helyisége az EME levéltári gyűjteményének raktáraként is szolgált. A palota jelesebb lakói közül a Reményik családot, Bánffy Miklóst és Gheorghe Dimát említhetjük.
Ma a Toldalagi-Korda palota a Babeş-Bolyai Tudományegyetem adminisztratív irodáinak ad helyet. 2007-ben az egyetem nagyarányú felújítást hajtott végre az épületen, amelynek sajnos áldozatul esett a történeti ajtó- és ablakrámák illetve kőkeretek legnagyobb része is.
A Toldalagi-Korda palota a Király (ma I. I. C. Brătianu) és a Minorita (ma H. Oberth) utcák kereszteződésének a délkeleti sarkán emelkedik, így két utcai homlokzattal rendelkezik. Az épület négy szárnya egy négyzetes belső udvart határol, de a két udvari épületszárny nem ér össze, a palota délkeleti sarka soha nem épült meg. A palota pincével, földszinttel és emelettel rendelkezik. A nyeregtetőket tartó barokk tetőszerkezet számos utólagos javításon ment át. A déli szárny keleti tűzfala fölött érdekes módon egy szabadon álló szaruállás látszik, világosan utalva a palota négyzete befejezésének szándékára. A belső udvart az északi szárny – a főszárny – középtengelyében nyitott kapun keresztül lehet megközelíteni.
A palota külső homlokzatai a telek utcai határain észak és nyugat fele néznek. Az északi főhomlokzatot a kapu, a fölötte emelkedő erkély és a két építési emléktábla teszi reprezentatívvá. Az északi homlokzat keleti részén két beugrást figyelhetünk meg, amelyeket az óriás rendű pilaszterek próbálnak némiképp eltakarni. A beugrások az utca enyhe kanyarulata, vagy esetleg a palotát megelőző elbontott épületek miatt keletkezhettek. A főhomlokzat 11 nyílástengellyel rendelkezik, közepén a szekérkapu nyílik. A homlokzatot a kőlapokkal kirakott lábazat, a pilaszterek alól előtűnő szalagmintás övpárkány és a koronapárkány tagolja. A golyvázott koronapárkány két markáns profilelemből áll, a felsőt fogsorfríz díszíti. A homlokzatot tagoló nyolc, jón fejezetes pilaszter kváderezett falsávból emelkedik ki. A hét falmezőben a nyílások a 1+1+2+3+2+1+1 rendszerben rendeződnek el. A pince felől nyolc szellőző nyílik a lábazaton keresztül, a nyílások kovácsoltvas rácsozata még az eredeti.
A bejárati kaput két erősen kiülő, magas posztamensről emelkedő, füzérdíszes jón fejezetű oszlop hangsúlyozza. A sokszöges (!) lábazatú oszlopokat magas posztamensek tartják. Az oszlopok mögött egy-egy hasonló kiképzésű pilaszter emelkedik. A fejezetek hosszúkás, felgörbített végű kőkonzolokat tartanak, amelyekre (illetve egy középkonzolra) az erkély támaszkodik. Az erkély járólemeze fémszalagokkal megerősített kőlapokból áll. A kaput szegmensíves kőkeret keretezi, volutás kerékvetőkkel. A szárkövek fogazott fejezetének vonalában a kétszárnyú kapu fölött profilozott gerenda található. A lunettát ma fatábla fedi el. A kapu két oldalán egy-egy ajtó nyílik a földszintre, melynek járószintje jóval magasabb, mint az utcaszint, s így az ajtók előtt lépcsők állnak. Az ajtókat felülvilágítós, füles, rovátkolt szélű kőkeretek övezik, melyek a XIX. század elejének jellegzetes formavilágát idézik. Megőrződtek a táblás ajtószárnyak és az értékes, szép mívű vasalat is. A felülvilágítókat vasrácsok zárják, a nyugati ajtó fölé a házban lakott Gh. Dima zeneszerzőre emlékező feliratot helyeztek el.
A kő ablakkeretek és fatokokat 2007-ben műemléki engedély nélkül, teljesen indokolatlanul az épületben székelő BBTE adminisztráció cserélte ki oda nem illő másolatokra. A füleskeretű ablakok széleit rovátkolással díszítették. Az ablakok legszebb díszei az elegáns, alól kihasasodó, fönt szalagokkal és virágmotívumokkal díszített kovácsoltvas rácsok. Mindegyik fémrács alsó részén iniciálés és nemesi koronás medaliont alakítottak ki. A kovácsoltvas iniciálék követik a Bánffy-palota főkapu-záróköve iniciáléjának betűtípusát. Az iniciálék a palota építőinek, Toldalagi Lászlónak és Korda Annának (GTL, GTKA), illetve örököseiknek, Bánffy Miklós és felesége, Bethlen Katalin, illetve fiuknak, Bánffy Györgynek (GBM, GBK, GBG) a neveit rejtik. Biró József a gernyeszegi Teleki kastély hajdani gyűjteményében az 1930-as években néhány hasonló marosvásárhelyi rácsot látott.
Az erkély a három középső tengely előtt található, a középső nyílás ajtó. Az erkélymellvéd kovácsoltvas, a fémelemek mustrájához hasonlót Kolozsváron a Teleki- (1790–1795, építette Leder József) és a Toroczkai-palotákon látunk. A mellvéd középső részén babérkoszorús, grófi koronás medalionban GTL monogram látszik. A nyílásokat füles vakolatkeretek övezik. Az erkélyajtó melletti két emléktábla a palota építéséről szól. A nyugati tábla szövege: G. TOLDALAGI LÁSZLÓ/ G. KORDA ANNÁVAL/ KEZDIK ÉPÍTENI/ MDCCCIII. A keleti tábla már az épület befejezésének állít emléket: G. KORDA ANNA/ NÉHAI HÍV FÉRJE/ TZÉLJÁT VÉGZI/ MDCCCIX. A táblák fölött a megrendelők címerei szerepelnek: a Toldalagi család kar által tartott kereke és a Korda család szablyás lovasa.
Az északi homlokzat a főhomlokzathoz hasonló, 12 ablaktengellyel rendelkezik. A homlokzaton az e házban született Reményik Sándor költőre emlékeztető tábla áll. A belső udvar homlokzatainak ablakai hasonlóak a külsőkhöz. A földszinten pilléres-árkádos, az emeleten igen elegáns kiképzésű oszlopsoros külső galéria szalad. Az emeleten az oszlopok posztamensei között kő mellvéd húzódik. Megőrződött az emletre vezető díszlépcső kovácsoltvas kapurácsa. Az épület belsejének hajdani díszítéséről igen keveset tudunk, a földszinti helyiségek boltozatosak, az emeletiek síkmennyezetesek.
A palota kutatása alkalmával négy, a külsőkhöz hasonló ablakrács került elő. Az ablakrácsok a számos hasonlóság mellett néhány lényeges különbséget is mutatnak a külső rácsokhoz képest: hiányoznak az iniciálék, a díszítés a rácsok felső részén koncentrálódik, az 1830–1840-es években készülhettek a belső udvar földszinti ablakaihoz.
BIRÓ József: Két kolozsvári főúri barokk palota. Archaeológiai Értesítő XLVIII (1934). 115–134.
Mircea ŢOCA: Clujul baroc. Cluj-Napoca, 1983. 87–90.
beszúr más oldalra
települések
Apanagyfalu Arad Aranyosgerend Aranyosmóric Aranyospolyán Árkos Bere Beszterce Bethlen Biharvajda Bonyha Brassó Cegőtelke Csicsókeresztúr Csíkkarcfalva Csíkszentkirály Csíkszereda Csomaköz Dés Déva Erzsébetváros Farnas Felsőbánya Gyalu Gyergyószentmiklós Gyulakuta Hadad Harina Kalotadámos Kaplony Kékesújfalu Kerlés Kézdivásárhely Királynémeti Kolozsborsa Kolozsvár Lippa Madéfalva Magyargyerőmonostor Malomárka Marosvásárhely Medgyes Mezőörményes Mezőzáh Micske Nagybánya Nagyenyed Nagykároly Nagysajó Nagyvárad Őraljaboldogfalva Retteg Sáromberke Sepsikilyén Sepsiszentgyörgy Somkerék Szalárd Szamosújvár Szászlekence Szászrégen Szásztörpény Szatmárnémeti Székelyhíd Székelykeresztúr Székelyudvarhely Szépvíz Tasnád Temesvár Torda Torockószentgyörgy Vadász Vajdahunyad Vajdaszentivány Válaszút Vermes Vizakna Zilah
lexikon címkék
Johann Nepomuk von I. Rákóczi György Kratzmann Ede Resler, Johann Joseph görög katolikus Kós Károly Schöpf, Johann Nepomuk von Giovanni Battista Castaldo Mátyás király múzeum emlékmű Szeszák Ferenc református Radó Sándor Borsos Tamás Teleki Sámuel Cristel Hirscher vármegyeház Bethlen Farkas Vágó József
