Szerző: Orbán János
Kód: MS-II-m-B-15485
Datálás: 1789
A néhai Szent Miklós utca déli házsorában, a Teleki Téka épületével átellenben elhelyezkedő kétszintes, tíztengelyes épület. Alaprajza téglalap alakú, udvari homlokzatának szélein két kis kiugró tömbbel. Az épület tömegét a manzárdtetővel fedett erőteljes középpavilon határozza meg; az épület többi részét kontyolt nyeregtető fedi.
Az épület legfontosabb művészettörténeti értéket a főhomlokzat jelenti, mely a klasszicizáló későbarokk építészeti formanyelv erdélyi terjedését szemlélteti. A főhomlokzatot a koronázópárkány fölé emelkedő manzárd tetővel fedett középpavilon rizalitja határozza meg; a széleken kis kiülésű oldalrizalitok figyelhetők meg, melyek azonban a tetőszerkezet formáját már nem befolyásolják. A homlokzati tagolás változatosságát a sávozott és sík felületek, valamint a tükör- és tábladíszek váltakozása biztosítja. A földszinten az ablakkönyöklők és az ablakszemöldökök vonalában húzódó két vízszintes párkány közötti felületek mindenhol sávozottak (beleértve a közép- és oldalrizalitokat is), alatta és felette pedig mindenhol simák. Az emeleten a sávozás csak a közép- és az oldarizalitok közötti szakaszt tölti ki, kissé ráfordulva az oldalrizalitok sarkaira is. A homlokzatot vízszintesen konzolsorral bővített övpárkány osztja és fogsordíszes koronázópárkány zárja, mely az oldalrizalitok vonalában golyvázódik.
A négytengelyes középrizalitban kerékvetős, vállpárkányos-záróköves, félköríves záródású faragott kő kapuzat nyílik. Szárköveinek, íves elemeinek valamint zárőkövének homlokmezejét rovátkolt szegélyű, sarkain ívesen lekerekített, vésett keretek díszítik. A kapuzatot keskeny lizénák szegélyezik, fölötte a zárókő vonalában golyvázódó, a lizénákra is ráforduló fogsordíszes párkány húzódik. A kapuzat két oldalán, a tengelyeket egymástól elválasztó lizénák között egy-egy vakolt szalagkeretes ablak nyílik: szemöldökmezejükben füzérdíszek, felettük pedig fekvőtéglány alakú mélyített tükrök láthatók. Az emeleten a négy tengelyt iónfejezetes pilaszterek választják el egymástól – a fejezetek volutáit füzérdíszek kötik össze, ívesen hajlított fejlemezükre abakuszvirágot mintáztak. A négy emeleti ablak kialakítása megegyező: a táblás mezőkbe foglalt szalagkeretes ablakok tükrös kötényeit szalagfonatok díszítik, az oromzatos szemöldökpárkányok alatt a szemöldökmezőket füzérdíszek töltik ki. Az oromzatok felett a falat kör alakú, füzérekkel szegélyezett záróköves díszítésű kőkeretes bevilágítóablakok törik át. A füzéres-iónfejezetes pilasztereken egyszerű párkány nyugszik, fölötte üres fríz húzódik, majd fogsordíszes koronázópárkány zárja a középrizalitot.
A homlokzat síkjából enyhén előreugró két oldalrizalit tagolása azonos. A földszinten mélyített tükörrel tagolt, álló téglalap alakú tábladíszek közé foglalva a kapuzat mellett látott ablaktípus ismétlődik (szemöldökrészében füzérdísszel és fekvőtéglány alakú mélyített tükörrel). Az oldalrizalitok emeleti szintjét füzérdíszes iónfejezetes pilaszterpárok szegélyezik, az ablakok szalagkeretes-záróköves kialakításúak, timpanos szemöldökpárkánnyal lezárva, kötényeik tükrét meanderszerű szalagmotívumok töltik ki. A páros pilaszterek elemei között keskeny, föggőleges tábladíszek helyezkednek el.
Az oldalrizalitokat a középrizalittal összekötő két kéttengelyes homlokzatszakasz vakolata sávozott. A földszinten két-két szalagkeretes ablak található – szemöldökmezejükben táblás keretbe foglalt tárcsasor húzódik, felettük a fekvőtéglány alakú mélyített tükrökkel. A szalagkeretes-záróköves kiképzésű emeleti ablakok szemöldökpárkánya egyenes záródású, kötényeiket egyszerű mélyített tükrök töltik ki.
Az épületet a középtengelyben kosáríves csehsüvegboltozatokkal fedett, tágas kocsibehajtó szeli át. Jelenleg ennek nyugati oldalfalán látható az építtető özvegy 1789-es emléktáblája (a kígyós bethleni Bethlen címert utólag levésték róla); valamint az 1827-ben a főhomlokzaton elhelyezett latin nyelvű emléktábla. A gang keleti oldalán indul a négy orsópillér köré épített, háromkarú, vaskorlátos lépcső. A klasszicizáló későbarokk jellegű elegáns lépcsőházat hevederekkel elválasztott kis csehsüvegboltszakaszok fedik. Több emeleti helyiségben fogsordíszes párkányok és íves kiképzésű, barokk jellegű kályhafülkék maradtak fenn.
Biró József: A gernyeszegi Teleki-kastély. Budapest, 1938.
Fodor István: Régi neves épületek és intézmények. Marosvásárhely, 1937, Marosmenti Élet kiadása (Krónikás füzetek, II. sorozat 7. szám).
Keresztes Gyula: Marosvásárhely régi épületei. Marosvásárhely, 1998.
Man, Ioan Eugen: Târgu Mureş. O istorie urbană de la începuturi până în anul 1850. Târgu-Mureş, 2006.
beszúr más oldalra
települések
Apanagyfalu Arad Aranyosgerend Aranyosmóric Aranyospolyán Árkos Bere Beszterce Bethlen Biharvajda Bonyha Brassó Cegőtelke Csicsókeresztúr Csíkkarcfalva Csíkszentkirály Csíkszereda Csomaköz Dés Déva Erzsébetváros Farnas Felsőbánya Gyalu Gyergyószentmiklós Gyulakuta Hadad Harina Kalotadámos Kaplony Kékesújfalu Kerlés Kézdivásárhely Királynémeti Kolozsborsa Kolozsvár Lippa Madéfalva Magyargyerőmonostor Malomárka Marosvásárhely Medgyes Mezőörményes Mezőzáh Micske Nagybánya Nagyenyed Nagykároly Nagysajó Nagyvárad Őraljaboldogfalva Retteg Sáromberke Sepsikilyén Sepsiszentgyörgy Somkerék Szalárd Szamosújvár Szászlekence Szászrégen Szásztörpény Szatmárnémeti Székelyhíd Székelykeresztúr Székelyudvarhely Szépvíz Tasnád Temesvár Torda Torockószentgyörgy Vadász Vajdahunyad Vajdaszentivány Válaszút Vermes Vizakna Zilah
