Szerző: P. Kovács Klára
Lektorálta: Kovács András
Kód: CJ-II-m-A-07355
Datálás: 1904–1906.
Az egykori Magyar Nemzeti Színház, napjainkban a Román Nemzeti Színház és Opera épülete, a középkori városfal délkeleti szakasza előtt húzódó Ştefan cel Mare (korábban Hunyadi) téren helyezkedik el. Az egykori vizesárkon kívül elterülő vársíkon, a vár működésének évszázadaiban, védelmi okok miatt, tiltották az építkezést, így csak az 1830-as évekkel kezdődően - a Szent György Laktanya (1834-1837), utóbb pedig a Igazságügyi Palota (1900-1902) és a Tanítók Házának (1902-1903) felépültével - kezdett körvonalazódni egy új városias központ ebben a térségben.
Az új színház Kolozsvár korábbi, első színházát volt hivatott helyettesíteni, amely a Farkas utcában, a mai Egyetemiek Háza helyén állt. Ez az utóbbi, 1804-1821 között emelt épület ugyanis a 19. század második felére szűkössé vált, nem felelt meg a korabeli színházi előadások technikai követelményeinek, ugyanakkor tűzbiztonsági szempontból is nagyon veszélyesnek minősült. A városi elöljáróság ismételt kéréseire válaszolva, a budapesti replica watches minisztertanács végül 1903-ban döntött egy új, biztonságosabb színház felépítéséről, anyagiakkal azonban nem támogatta a város kezdeményezését. Az helyszín tekintetében a Magyar Nemzeti Színház számára a Hunyadi tér központi részét jelölték ki, amely korábban, évszázadokon át piactér volt.
A terv elkészítésével, pályázat kiírását megkerülve, a kormány a Fellner&Helmer, neves bécsi céget bízta meg. A két építész által vezetett tervezőiroda 1873-1919 között valósággal uralta a színházépítést Közép Európában. Összesen 48 színház terve kapcsolódik a nevükhöz, Hamburgtól Szófiáig, illetve Zürichtől Odesszáig és Lembergig (Lviv). Ferdinand Fellener kolozsvári színháztervét 1904-ben fogadta el a városi közgyűlés, ezt követően pedig jóváhagyta a budapesti belügyminisztérium is. A munkálatok ugyanazon év őszén elkezdődtek, és 1904 végére már elkészült az alapozás. 1905 nyarán került tető alá az épület, a belső építészeti munkálatok majd még egy évet öleltek fel, így 1906. augusztus 15-ikére fejeződött be az építkezés. 1906. szeptember 8-ikán rendezték meg az új színház felavató ünnepségét és az első előadást az új épületben. A társulat már az első évadban szembesült a játéktér szűkösségével. A helyzet orvosolása végett Janovics Jenő igazgató felkérte a Fellner&Helmer céget, hogy déli irányba bővítse ki az épületet. Ugyanezen az oldalon terjeszkedett tovább a színház 1950-1956 között is.
1919-ben az épület a román állam tulajdonába ment át, a magyar társulat így kénytelen volt a Sétatér keleti végén álló, Nyári Színkörbe költözni. A II. Bécsi döntést követően, öt évig ideiglenesen, ismét a magyar társulat birtokában volt a Hunyadi téri színház (1940-1945). 1945. novemberétől az épület a Román Nemzeti Színháznak és Operának ad otthont. 1976-ban állították a színház előtti térre Mihai Eminescu szobrát, Ovidiu Maitec alkotását. 1986-ban a Romul Ladea által replica watches készített Lucian Blaga szobrot avatták fel a főbejárathoz vezető lépcsők bal oldalán.
A nyújtott téglalap alaprajzú (30 x 60 m) színház főkapujához a hosszanti tengely vonalában lépcsősor, illetve azt két oldalról körülölelve kocsifelhajtók vezetnek. Az épület úgy belső szerkezetét, mint homlokzatait tekintve is szinte tökéletesen szimmetrikus. Az eklektikus épület homlokzatai a reneszánsz és barokk formáit ötvözik szecessziós díszítőelemekkel. A főhomlokzatot a háromtengelyes bejárat motívuma uralja, a földszinti sávot hangsúlyos övpárkány zárja. A felső szinteken kompozit fejezetű, kettős óriás oszlopok, hangsúlyozzák a bejárati rizalitot. Ezek gazdagon tagolt, az oszlopok tengelyében golyvázott párkányt tartanak. Az első emeleti szinten három félköríves záródású ablak nyílik, amelyeket egy gazdag stukkódíszes falszakasz választ el a második emeleti, íves kiképzésű, nagyméretű, szecessziós ablaktól. A rizalitot ívelt vonalú attika zárja le, amelynek csúcsát az épület funkciójára emlékeztető, szecessziós vonalú lant motívumával díszítették. A főhomlokzat rizalitjának két szélén egy-egy 9 m magas torony emelkedik, amelyek tetején Apollónt (keleti torony), illetve Tháliát (nyugati torony) ábrázoló bronz szoborkompozíciók láthatók. Az alakokat hordó antik fogatokat 3-3 oroszlán húzza. A főhomlokzat két oldalsó szoborfülkéjében eredetileg Wesselényi Miklós és Jósika Miklós szobrai voltak. Úgy ez utóbbiakat, mint a tornyokon álló szobrokat is a Szeszák Ferenc által irányított ifjú kolozsvári művészek készítették. A szoborfülkék alkotásait 1919-ben eltávolították, és napjainkban, ezek helyén egy Apollónt és egy Tháliát megjelenítő márványszobrot láthatunk. A kolozsvári színház főhomlokzatának kialakítása közeli rokonságot mutat a szintén Fellner&Helmer által tervezett, lengyelországi torunyi (Toruń) színház homlokzatával.
A zsinórpadlás tornyának tömege - az épület déli felében - a tető szintje fölé emelkedik. Homlokzatait három oldalon nagyméretű ablakokkal nyitotta meg az építész. replica watches Már korábban szó esett róla, hogy a színház épületét déli irányba utólagosan még bővítették, előbb 1907-ben, majd a XX. század közepén. A hátsó homlokzat így ezeknek a bővítéseknek az eredménye, de megformálásukban az eredeti homlokzati kiképzés volt a minta.
A színház három, különböző funkciókat ellátó, épületrészre tagolódik: a közönség fogadására kialakított előcsarnokra, a nézőtérre és a játéktérre. A közönség az északi homlokzaton nyíló hármas ajtón keresztül érkezik az előcsarnokba. A hall terét a középtengelybe elhelyezett monumentális díszlépcső határozza meg, amely egyben a „társasági felvonulásnak" is kitűnő színhelye. A félemelet pihenőjén (amely az első páholyszintnek felel meg) a lépcső kettéválik, rézsűs lépcsők vezetnek innen az első emeletre. A patkóalakú nézőtér függőlegesen két páholysorra (egyenként 21 páhollyal) és a legfelső szinten kialakított tágas galériára tagolódik. Furcsa módon, a kolozsvári színház nem rendelkezik főpáhollyal. A fölszinten eredetileg egy téglalap alakú nézőtér volt, amelynek a színpad felőli részén zsöllyesorokat alakítottak ki, a hátsó részen pedig, kétoldalt egykor állóhelyes páholyok voltak. Az 1970-es években az állóhelyeket felszámolták, helyettük a világosító és a hangmérnök fülkéit rendezték be ebben a térségben. A nézőtér és a színpad között zenekari árok található. A színpad fölött a díszletek gyors cseréjét biztosító, 20 m körüli magasságú zsinórpadlás emelkedik. Az nézőtér eredetileg 1304 férőhelyes volt, amelyből 180 állóhely volt. Terét egy szabálytalan álkupola fedi, mely a színpad irányába enyhén lejt. A tervezők padlófűtés-rendszert alkalmaztak a kolozsvári színház esetében, a meleg levegőt a székek alatt kialakított kis nyílásokon replica watches keresztül juttatván a nézőtérre.
A belső terek díszítése az előcsarnok és a nézőtér zónájára összpontosul. A baluszteres mellvédes, monumentális lépcső, a lépcsőkarok végét kiemelő bronz lámpák, az igényes tükrök, a lépcső mögötti, ablakokkal áttört fal, valamint a stukkódíszek képezik az előcsarnok leglátványosabb ékességeit. A nézőtér barokkos díszítőelemeit elsősorban a páholyok mellvédjein, illetve a páholyokat elválasztó falszakaszokon, de leginkább a mennyezeten és a proszcéniumon figyelhetjük meg. A bal oldali proszcénium második páholyát Kolozsvár három tornyot ábrázoló címerével díszítették. A mennyezet központi rozettájából négy irányba díszítősávok indulnak ki, amelyeket virágornamentika ural. A kolozsvári színház eredeti bútorzatának legnagyobb része elpusztult, egyedül a galéria székeiről feltételezhető, hogy a XX. század elejéről maradtak fenn.
A kolozsvári Magyar Nemzeti Színház felépültével az első, kizárólag színielőadásokra szánt építészeti program valósult meg Erdélyben, s az együttes még hosszú ideig a térség legkorszerűbb színházépülete maradt. Létrejöttével, 1906-ra, nagy vonalakban kiteljesedett a Hunyadi (Ştefan cel Mare) tér kialakítása.
Fellner & Helmer. Die Architekten der Illusion. Theaterbau und Bühnenbild in Europa. Dienes, Gerhard M. (kiad.). Graz. 1999.
Janovics Jenő: A Hunyadi téri színház. Kolozsvár. 2001.
Asztalos Lajos: Kolozsvár. Helynév- és településtörténeti adattár. Kolozsvár. 2004. 403-404.
Fellner László-Merényi László-Rudnyánszki Pál: Fellner Ferdinánd. Egy színházépítő a milleniumi Magyaroroszágon. Budapest. 2004.
Vais, Gheorghe: Clujul eclectic. Programe de arhitectură în perioada dualistă (1867-1918). Cluj-Napoca. 2009.
beszúr más oldalra
települések
Apanagyfalu Arad Aranyosgerend Aranyosmóric Aranyospolyán Árkos Bere Beszterce Bethlen Biharvajda Bonyha Brassó Cegőtelke Csicsókeresztúr Csíkkarcfalva Csíkszentkirály Csíkszereda Csomaköz Dés Déva Erzsébetváros Farnas Felsőbánya Gyalu Gyergyószentmiklós Gyulakuta Hadad Harina Kalotadámos Kaplony Kékesújfalu Kerlés Kézdivásárhely Királynémeti Kolozsborsa Kolozsvár Lippa Madéfalva Magyargyerőmonostor Malomárka Marosvásárhely Medgyes Mezőörményes Mezőzáh Micske Nagybánya Nagyenyed Nagykároly Nagysajó Nagyvárad Őraljaboldogfalva Retteg Sáromberke Sepsikilyén Sepsiszentgyörgy Somkerék Szalárd Szamosújvár Szászlekence Szászrégen Szásztörpény Szatmárnémeti Székelyhíd Székelykeresztúr Székelyudvarhely Szépvíz Tasnád Temesvár Torda Torockószentgyörgy Vadász Vajdahunyad Vajdaszentivány Válaszút Vermes Vizakna Zilah
